Anyatejadó anyák gondolatai

Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestTweet about this on TwitterEmail this to someone

 Tapasztalatok az anyatejadásról első kézből

tapasztalatok anyatejadásról

Harmadik gyermekemet szültem októberben. Gondtalan várandósság után csodálatos születésélményben volt részünk, teljes háborítatlanságban, kárpótolva és gyógyítva ezzel a korábbi szülések során elszenvedett traumákat is.

Szinte biztos voltam benne, hogy ezúttal is bőven lesz tejem.

Ez a nagyobb gyermekeimnél is így volt. Elsőszülöttemmel, 6 évvel ezelőtt szintén a Heim Pálba adtam le a tejet, majd vidékre költöztünk, onnan nehézkes lett volna Anyatejgyűjtő Állomásra eljuttatni, de szerencsénkre helyben akadt tejtestvér, így mindenki jól járt. Időközben újra a fővárosba költöztünk, így legkisebbel ismét a központi tejleadást választottam.

A hivatalos tejadóvá váláshoz szükséges vizsgálatok

sokakat elriasztanak, nem a vizsgálat eredménye, hanem azok megszerzésének nehézségei miatt. A régebbi tapasztalataimhoz képest most sokkal gördülékenyebben mentek a dolgok: >>>>


Levél egy anyatejadó anyától!

anyatejadóRemélem sikerül soraimmal másnak is lendületet adni ahhoz, hogy anyatejadó anyává váljon.

Én elmondhatom, hogy nekem ez háromszorosan is sikerült, hiszen mindhárom gyermekemnél bőven volt tejem. Az első gyermekemmel 9, a másodikkal 12, a harmadik gyermekemmel pedig 15 hónapon keresztül voltam tejadó anya.

De hogyan is kezdődött?

2001-ben megszületett az első kislányom.

Akkoriban még Budapesten laktunk albérletben, és nagyon segítőkész volt a védőnőnk. Kezdő anyukaként nagyon sokat segített nekem, majd mikor megtudta, hogy már tele a fagyasztó anyatejjel, felhívta a figyelmemet erre a különleges lehetőségre. Tőle hallottam részletesebben először arról, hogy a többlettejet, ha a sterilizációs előírások betartásával fejem, le tudom adni. Házhoz is jönnek érte, bevizsgálják, majd az anyatejet nélkülöző csecsemők között elosztják. Felkeltette ez érdeklődésemet, és nem is foglalkoztam vele, mit takarnak a „sterilizációs előírások”. Számomra erősebb volt a segíteni akarás, a többit meg majd megoldom – gondoltam. >>>>>


Miért lettem anyatejadó?

szopiHát nem a pénzért! :-) Pedig 1 literért 1800 Ft-ot fizetnek, a tehéntejhez képest aranyárban van. Annak, aki napi több dl-t is le tud adni, ez jelentős bevételi forrás is lehet. Én azonban nem tudok sok-sok litert adni. A napi 1 dl-t céloztam meg és úgy néz ki, hogy ezt tudom is tartani. Azt szoktam mondani, hogy én a minőségre törekszem, nem a mennyiségre. :roll:   (A minőségről  csak annyit, hogy a kislányom 5 hónaposan 7,8 kg. ) Ha valaki azt hiszi, hogy csak az lehet anyatejadó, aki literszámra tud tejet adni, az nagyon téved! A minimális mennyiség, amiért kijönnek (mert persze kijönnek az anyatejért) az 1 dl.

Az első hónapokban én is tudtam volna jóval többet adni. Mivel állandóan elázott a másik cicim a szoptatások alatt, használtam az anyatejgyűjtő kagylót, és napi 1-1,5 dl tejci összegyűlt így, minden fejés nélkül. Vettem hozzá a méregdrága tárolásra alkalmas eszközöket, de egy-két hónap alatt megtelt a mélyhűtőnk egyik fiókja. Összesen kettő van, és a másik bizony kellett a mi fagyasztott ételeinknek, bocsánat. Ekkor döntöttem úgy, hogy akkor legyen anyatejadás. Nem vagyok hajlandó a csapba önteni. Vannak dolgok, amik megfizethetetlenek. Az anyatej is az. >>>>>


 

„lehet tejet kapni”!

BAJól eső érzés volt olvasni arról hogy „ munkám” gyümölcse grammokban mérhető gyarapodást hozott „házon kívül” is, vagyis hozzájárulhattam , ha nem is konkrétan a Te kislányod, de néhány baba táplálásához.

Tudom milyen érzés aggódva lesni a mérleg kijelzőjét, hiszen a császár utáni első napokban én is azt tettem, de hál istennek a természet velünk bőkezűen bánt és mindig jóllakott a kisfiam. Sőt termelődött több is a kelleténél, ezért a mélyhűtő feltöltése után a védőnőmhöz fordultam és anyatej leadónak jelentkeztem.

Életem egyik legszebb élménye a szoptatás amialatt nem győzöm eleget nézni Marci először izgatott, mohó , majd elégedett és boldog arcocskáját. Közben gyakran eszembe jut, hogy milyen nagy kincs az anyatej és örömmel tölt el, hogy nekem bőven van és másnak is adhatok.

Soraidat olvasva az öröm kiegészült egy érzéssel ,- ez a büszkeség – ami már régóta  ott bujkált bennem, de csak most  fogalmazódott meg igazán.

Igen, büszke vagyok, hogy segíthettem! >>>>>


Hinni kell magunkban!

-SCH3Miután ma ismét elolvastam anyatejadó anyák véleményét a honlapon feltámadt bennem a bátorság, hogy leírjam ami éppen eszembe jutott: Gellért fiúnk 11 hónapos elmúlt amikor úgy döntöttem, hogy abbahagyom a fejést, azóta is kínoz lelkifurdalás, amikor anyatejről olvasok.

Szülés után a második nap megtörtént a tejbelövelés, így Gellértet több súllyal hoztuk haza, mint amikor megszületett. Születése után két hónappal döntöttem úgy, – miután a fagyasztót teletettem anyatejjel -, hogy a lefejt mennyiséget odaadom más babák számára. A kilenc hónapig tartó fejés egyrészt megnyugtatott, hogy bőven elég a tejem a fiam számára, másrészt nagy öröm volt, hogy tudtam, jó helyre kerül a lefejt mennyiség. Időt és energiát nem nézve vállaltam a fejéssel járó munkát és egyáltalán nem találtam „macerásnak”, mint ahogy sokan gondolják. >>>>>


 

 Te is segíts!

Te is segíts!2003. április 05-én megszületett gyönyörű kisfiúnk, Barna. Akkor még eszembe sem jutott, hogy akkora szerencsém lesz, hogy anyatejadó lehetek.

Én is, mint mindenki megvívtam az első harcot a szoptatással. Igen hosszú, de felejthetetlen, gyönyörű, és feldolgozhatatlan szülésünknek köszönhetően, kisfiam, úgy döntött, hogy átalussza a napot. A csecsemős nővérke mondta, hagyjam csak nyugodtan aludni. Barna hajnali 3-kor született, akkor rögtön megszoptattam a szülőszobán, jobban mondva próbálkoztunk a szoptatással. Délben, mivel még mindig nem akart felébredni, a csecsemős nővér javaslata ellenére úgy döntöttem, hogy tetszik, nem tetszik, felébresztem, mert attól, hogy gyönyörködök benne, nem fog beindulni a tejtermelődésem. És ekkor kezdődtek a nehézségek. Túl nagy volt a mellbimbóm, amit nem tudott bekapni, ezért ordított, ekkor még nem az éhségtől, hanem a fáradtságtól. Ezt körülbelül 3 óránként újra és újra eljátszottuk. Aztán elérkezett az éjszaka, én már 48 órája semmit nem aludtam, de nem voltam fáradt, mert tudtam ez a dolgom, és nekem kell segítenem neki, hogy megfelelően tudjon szopizni. Éjszaka, aztán elérte az éhség, sírt, én nem tudtam szoptatni, ezért megfogtam, és berohantam vele a csecsemős nővérekhez, hogy segítsenek, és ők szívesen segítettek. >>>>>


Az én történetem    

096-2003Már jóval a kisfiam megszületése előtt elkezdtem olvasni a szoptatásról és mire a világra jött, már tudtam, hogy fél évig kizárólag szoptatni fogom és még utána is anyatejjel szeretném táplálni. Érdekes! Olyan gondolatom soha nem volt, hogy mit csinálok, ha nem lesz tejem. De szerencsére lett, sőt több lett, mint amennyire kisfiamnak szüksége volt.
Miután hazamentünk a kórházból, a szoptatással és a fejéssel kapcsolatban a legtöbb segítséget a testvéremtől és a barátnőmtől kaptam, akik odautaztak hozzánk, hogy segítsenek.
Amikor Bence pár hetes lehetett, több alkalommal annyira fájt a mellem szoptatáskor, hogy bizony sírva szoptattam. A védőnőm ezt a jelenséget azzal magyarázta, hogy mivel első baba, még a szervezetem nem szokott hozzá az e fajta ingerhez. Azt hiszem a helyemben egy páran már feladták volna, de tudtam, hogy Bence érdekében kitartónak kell lennem. A kitartásnak meglett az eredménye, hisz ma már 9 hónapos elmúlt és még szívesen szopizik, ráadásul még mindig marad más babáknak is. >>>>> 


“Hogy értsd egy pohár víz mit ér, ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell!”

(Zorán: Szerelemnek múlnia kell)JA2-jpg

A világ legtermészetesebb dolga, hogy egy édesanya testéből táplálja gyermekét.
De ha ez valami oknál fogva nem megy? …..
A barátnőmnek pár napja született meg kislánya, Réka 2900 grammal és 47 cm-rel. Várandósága alatt nagyon készült, hogy szopatni fogja a kicsit, mellszívót vásárolt, minden szakirodalmat elolvasott, de az élet mást hozott…
Most folytatnám az én történetemmel… A fiamat császármetszéssel hoztam a világra a Csepeli Weismanfred kórházban, ahol a nővérek segítőkézségének köszönhetően megtudtam mindent egy csecsemő ápolásáról, szoptatásáról, illetve a fejésről. Igen fejésről! Ennek ekkor még nem tulajdonítottam akkora jelentőséget, de a kórház elhagyása után is fejtem! De „csak” a mélyhűtőnkbe, ami igen hamar megtelt, így vettünk egy másikat, amit már nem akartam telipakolászni! >>>>>


Horváth Anikó: Altató433
 

Már sírva ráng a test
és rugdosnak a lábak,
és haragos kis kezek
rángatják az ágyat,
és ordít, sikít a száj,
mert dühös és kétségbeesett,
s vértelen ujjacskák
szorítják a ketrecet. >>>>>


 

Köszönöm, hogy adhattam!

16.o.1Elsőgyermekes fiatal anyuka vagyok, mégsem érzem magam kezdőnek. Az anyatejadás sikere magabiztossá tett… Ismerjék hát meg kisfiam és az én történetemet.
Terhességem nem volt tervezett, de párom mindenáron ragaszkodott hozzá. Azelőtt én sohasem „babáztam ”. Hiába volt kisbaba a rokonságban, én nem közeledtem, valahogy inkább viszolyogtam Tőlük. Emiatt is nagyon tartottam attól, mit fogok majd tenni az én csecsemőmmel. Elkezdtem olvasni különböző irodalmakat, újságokat, bár úgy gondolom ezt nem, lehet tanulni. Engem férjem és családom is segített, nem panaszkodhattam.>>>>>


Életem csodája

151342kicsi évesen ismertem meg első nagy szerelmemet, akinek 1991-ben 21 évesen a felesége lettem. Természetesen, mint minden egészséges ember, mi is gyermeket szerettünk volna az esküvő után. Sok csalódott hónap elteltével, másfél év múlva végre pozitív teszt bizonyította, hogy gyermeket várok. A nagy boldogság csak 8 hétig tartott, ennyi idős babát vesztettem el kínok között egyetlen este alatt. Az orvos, aki akkor a „tisztítást” végezte a méhemben azzal bíztatott, hogy hat hét múlva újra terhes lehetek. Nem lett igaza. Ez után a műtét után 11 év telt el, mire csodával határos módon kislányom születhetett.
Ne menjünk a dolgok elébe, megpróbálom sorjában az eseményeket úgy leírni, ahogy azok megtörténtek velem.>>>>>


Nyilasné Szűcs Marianna: Egy napunk1332.kicsi

 
„Reggel van, virrad már, Enikő átkiabál:
Hol van már a reggeli? Anya most már vegyél ki!
A kiságyához szaladok, meglát, s arca rám ragyog!
Karjaimba fölveszem, boldogan átölelem.
Hogy aludtál?-kérdem tőle,s rám kacag a csillag szeme.
Lekerül a hálózsák, tiszta pelus, friss ruhák.
Most már jön a tejcsi, mohón kezd el enni.
Békés nyugodt percek, melegséget érzek.
A kislányunk, a gyermekünk: szerelmünk lett, s mindenünk! >>>>>


 

Egy hatékony módszer

kElőször is elismerésem Mindenkinek, akinek sikerült Magát rábeszélni a tejleadásra. Mert akárhogy is nézzük, ehhez elhatározás, nagy akarat és kitartás is kell, a kedvező alapadottságokon kívül. Régóta gondolkoztam rajta, hogy írjak-e, hiszen már olyan sokan írtak, s olyan sokfélét, hogy nem tudtam, van-e értelme, tudok-e újat írni!? S azt gondolom, hogy igen.
Nekünk 2001. novemberében született meg első fiúnk, Krisztián, s akkori védőnőm tanácsára vártunk a születést követően 2 hetet, hogy kiderüljön, tényleg olyan sok tejem van-e vagy gyors apadásnak indul. Krisztián nagyon szorgalmasan szopizott, szépen fejlődött is, s minden szoptatás után azért fejtem is, hogy a kezdeti bőség maradjon is meg. Sikerült is: maradt a sok tej, elvégeztettem gyorsan a szükséges vizsgálatokat, s már kezdődhetett is a leadás.Eleinte én is sokat bajlódtam a fejések előtti fertőtlenítéssel: nagyon bonyodalmas volt a fertőtlenítő tablettát feloldani, aztán a kezemet is áztatgatni, ettől a kezem is kiszáradt, kirepedt, ráadásul akkor kellett frissen szembesülni a gyereknevelés minden gondjával, szóval időnként úgy éreztem, hogy túl sok a “macera”. De folytattam a leadást, s végül 9 hónapig adtam le a tejet, s úgy éreztem, hogy ha a második gyermekünk megszületik, akkor is csatlakozni fogok a leadó anyukák közé, mert nagyon jó érzéssel töltött el, hogy segíthetek olyan babáknak és anyukáknak, akiknek nem állt rendelkezésére az a fantasztikus lehetőség, hogy akarjanak és tudjanak is szoptatni/szopizni.>>>>>


Az anyatejadásról, egy kétgyermekes anyuka szemével

0384-2003-3hoTissevits Mónika vagyok, két gyönyörű gyermek édesanyja. Mindkettejüket szoptattam, illetve a kicsit szoptatom most is, hisz 4 hónapos. Andris kizárólag szopizik, és nagyszerűen fejlődik, hála Istenek. Én ezt nem is a kilókból, hanem a lábán /combján/ lévő hurkák vastagodásából tudom leginkább észrevenni.
Anna lányom 22 hónapos koráig szopizott, egészen a kisöccse születése napjáig.
Andris kiváló fejlődése szerintem nagymértékben annak köszönhető, hogy tudom és érzem, tapasztalom, hogy van tejem bőven. Hiszen azon kívül, hogy ő jóllakik, reggel és este még több, mint 7 dl-t tudok fejni mostanában. Ezt magam sem gondoltam volna az elején 3 hónapja januárban. Aztán a leadott tejmennyiség 8 literről 18, majd 26 literre ugrott!
Rájöttem, hogy nem szabad saját magunknak se mennyiségi, se időbeli korlátokat felállítani, sőt! Érdemes inkább célt kitűzni magunk elé a tejadásban is, mint az élet más területén.>>>>>


Mindannyiunkban ott rejtőzik a csoda

200-2002Elsősorban azoknak szeretném elmesélni, hogy milyen fontos az első hetek kitartása, akik újdonsült édesanyaként alig pár órája, vagy napja szembesülnek feladataikkal, illetve lehet, hogy még igazán át sem látják azokat. Az a célom, hogy mindenki megérthesse, mekkora lehetőséget tart a kezében, mikor újszülöttjét mellre teszi. Ez a csodás esély, ha nem bánunk vele megfelelően, sajnos kihasználatlan marad és az a legszomorúbb, hogy nem az anya biológiai alkalmatlansága, hanem egyéb okok miatt, melyek sokszor könnyen elkerülhetőek lennének. Tizenhat hónapja történt, hogy mi is a kórházban töltöttük a kisfiammal az ő első napjait a hasamon kiüli világon. Azt hiszem talán egyikünk számára sem volt ez olyan gyönyörű rózsaszín leányálom, amilyenről régen álmodtam, a szervezetemben valami teljesen megváltozott, ahogy az természetes is. A legfontosabb kérdés a tej, az anya mindenhonnan ezt hallja, kérdezgetik tőle: van-e elég, szopik-e rendesen a kicsi… Könnyen el lehet bizonytalanítani, hiszen amúgy is elég labilis ilyentájt egy nő érzelmileg. Azt már nem is kell részletezni, hogy hová vezet mindez, hogy szegénynek a sok „jó” tanács hatására tényleg nem is lesz elég teje. Soha, de soha nem szabad kételkedni abban, hogy a szervezetünk, mely kilenc hónapig táplálta a kicsi gyermeket, ezután nem fogja tudni folytatni ezt!>>>>>