Az anyatejadásról, egy kétgyermekes anyuka szemével

Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestTweet about this on TwitterEmail this to someone

Az anyatejadásról, egy kétgyermekes anyuka szemével

http://www.heimpalkorhaz.hu/anyatej/cikkaa7.htmTissevits Mónika vagyok, két gyönyörű gyermek édesanyja. Mindkettejüket szoptattam, illetve a kicsit szoptatom most is, hisz 4 hónapos. Andris kizárólag szopizik, és nagyszerűen fejlődik, hála Istenek. Én ezt nem is a kilókból, hanem a lábán /combján/ lévő hurkák vastagodásából tudom leginkább észrevenni.
Anna lányom 22 hónapos koráig szopizott, egészen a kisöccse születése napjáig.
Andris kiváló fejlődése szerintem nagymértékben annak köszönhető, hogy tudom és érzem, tapasztalom, hogy van tejem bőven. Hiszen azon kívül, hogy ő jóllakik, reggel és este még több, mint 7 dl-t tudok fejni mostanában. Ezt magam sem gondoltam volna az elején 3 hónapja januárban. Aztán a leadott tejmennyiség 8 literről 18, majd 26 literre ugrott!
Rájöttem, hogy nem szabad saját magunknak se mennyiségi, se időbeli korlátokat felállítani, sőt! Érdemes inkább célt kitűzni magunk elé a tejadásban is, mint az élet más területén.
Az első hónapban mikor belevágtam a tejadásba, naponta többször is fejtem, mikor Andris elaludt, de csak kb. 100-150 ml-t alkalmanként, mert féltem, hogy neki nem jut elég aztán. Majd hallottam egy szintén kétgyermekes tejadó anyukától, hogy ő csak kétszer fej naponta, este, mikor mindenki alszik és reggel.
Egy babával még könnyebben megvalósíthatók a szoptatás utáni fejések, de kettő gyermekkel kicsit nehezebb, hiszen a nagyobbat a fejés ideje alatt „szórakoztatni” kell, ha pl. már szeretne kimenni játszani vagy olyat, csinálni, ami anya nélkül nem megy! Tehát ez az alkalmankénti 100-150 ml nekem mennyiségi korlát volt, nem beszélve arról, hogy Anna türelmét is próbára tette. Ehelyett én is átálltam a reggeli és esti fejésre.
Este, miután a gyerekek elaludtak, nyugodtan, kényelmesen tudok fejni. Egészen addig, míg már csak néhány csöpp csöpög az üvegbe.
Az órát nem nézem, hogy hány percig tartson az „éjszakás műszak”, mivel az egyik mellemből eleve lassabban is jön. Ezzel eltöröltem az időbeli korlátot is.
Így már csak türelem, erő és kitartás szükséges az eredményes fejéshez. Nekem a kézi mellszívó vált be /Medela/, mert
1. ezzel tudok közlekedni a lakásban, tehát „mobil” /pl.: a gyerekeket meg tudom nézni, hogy alszanak–e. stb./
2. fele annyira hangos, mint az adapterrel
3. gyorsabban tudok vele dolgozni
4. ráadásul erősebben is szív
Érdekes volt, hogy a legkisebb fokozaton is erősebb szívóhatást tapasztaltam, mintha az elektromost a legerősebb fokozatra állítottam!
Az elején én is rettegtem attól, hogy pozitív lesz a leadott tejem, éppen ezért jó párszor felhívtam az Anyatejgyűjtő Állomást. A vonal másik végén pedig minden alkalommal segítőkész, kedves dolgozók válaszoltak a kérdéseimre.
Nagyon fontosnak érzem, pl. hogy a fertőtlenítő mosakodás után mibe töröljük a kezünket, mellünket? Ezt én úgy oldottam meg, hogy az egyébként is igen ritkán használt kispárnahuzatokat mosom-vasalom és használom e célra. Lényeg az, hogy tiszta és vasalt ruha legyen. Természetesen a ruhapelenka is jó lenne, viszont nagy és megszárítani higiénikusan szerintem – használat után – nem is lehet.
A mellszívó alkatrészeit pedig tiszta, eddig nem használt konyharuhára teszem. Így nem kell annyi ruhapelenkát mosni, és tudom hasznosítani azokat a dolgokat, amik másképp csak a szekrényben feküdnének egymáson.
Még egy praktikus dolgot szeretnék megemlíteni, amit érdemes kipróbálni, ha valakinek kipirosodott, száraz a bőre, a fertőtlenítőszer hatása miatt. A védőnőmtől hallottam, hogy a gyógyszertári fürdető krém, amit a gyermekorvos felír, kiválóan alkalmas e célra, nem szárítja a bőrt, nem csípi, allergiás reakciót sem okoz, hanem hidratál és zsíroz. Nekem bevált!
Hálát adok az Istennek azért, mert egy ilyen áldott jó babával áldott meg, mint a kisfiam: szinte születésétől kezdve az-az alvási szokása, hogy az esti fürdetés, szopizás után csak hajnal 3-4-kor ébred föl. Ez mostanában 6 óra körülire tehető. Ennek azért is örülök ennyire, mert a lányommal 22 hónapig egyetlen átaludt éjszakám nem volt. Utólag visszagondolva csak azt sajnálom nagyon, hogy akkor nem adtam le anyatejet, hisz senki nem biztatott erre, pedig már akkor is fejtem rendszeresen, mivel iskolába jártam. Szeretném hangsúlyozni a védőnők szerepét: elsősorban nekik kéne biztatni, ösztönözni az édesanyákat a tejadásra, ha megvan a megfelelő háttér, a feltételek, körülmények.
Szeretnék minden anyukát ösztönözni arra, hogy fejjen rendszeresen és mielőtt a hűtőláda megtelne vagy kiöntené a csapba / ne adj Isten/, adja le a felesleges tejcsit. Hiszen az sem biztos, hogy a saját babája elfogadja a fagyasztott anyatejet!
A magabiztosság és öröm pedig felbecsülhetetlen értékű ebben az időszakban, amelyben olyan gyakran megjelenhet a lehangoltság, elkedvetlenedés, depresszió. Szükségünk van egy kis önbizalom növelésre! Mint ahogy a családunk, elsősorban az édesapa, apuka támogatására is. Nagyon örülök, hogy férjemre mindig számíthattam: sosem kételkedett, abban hogy van /lesz-e elég teje, képes leszek e szoptatni stb./ Rendkívül fontos a család, a közvetlen környezet pozitív hozzáállása és az, hogy bízzunk, bízzunk a babánkban és önmagunkban!
Tissevits Mónika