anyatejadó anyák

Anyatejadó anyák gondolatai


Fiatal vagyok és egészséges. Első gyermekemet szültem 6 hónappal ezelőtt. Minden tőlem telhetőt meg akartam tenni azért, hogy szoptassak és fejjek.

Miután megszületett a kislányom nem ment minden simán. Persze sok mindent elolvastam a szoptatásról és a fejésről, és anyósom is adott tanácsokat, mert 6 gyermekét szoptatta és mindegyiknél anyatejet is adott le.

De a gyakorlat más. A kórházban adódtak nehézségek, de mire hazaértünk viszonylag jól ment a szoptatás. A rá következő napok nem álltak másból, mint hogy szoptattam és fejtem. Ez fárasztó és kimerítő volt, de látni azt, hogy az anyatejtől fejlődik a kislányom, növekszik, és még plusz tejem is van, nagyon boldoggá tett.

Már a második vagy a harmadik védőnői látogatás alkalmával érdeklődtem az anyatej leadás lehetőségéről. Mindenképpen szerettem volna anyatejet leadni. Sajnos ez csak 3 hónap elteltével sikerült megvalósítani. Már azt gondoltam sosem sikerül, és kezdtem feladni.

De miért tartottam ki emellett?

szoptatás2Egyrészt nagyon értékes, és nekem csak halmozódott a mélyhűtőben. Másrészt belegondolok abba, hogy olyan csecsemőknek adják, akiknek másképp nem adatna meg ez a lehetőség. Minden csecsemő megérdemli a legjobb táplálékot, és ha én azzal a kevéssel is, amit leadok, hozzá tudok járulni ehhez, akkor miért ne tenném? Megéri az erőfeszítést. Ez valóban erőfeszítést kíván meg, mert amikor már mindenki alszik, de én még kint ülök a kanapén és fejek, vagy épp elcsüggedek, mert úgy érzem, hogy kevesebbet tudok leadni, mint szeretnék, akkor kell erre gondolni, hogy az a kicsi is sokat számít.

Ha lesz még gyermekem, csak annyit csinálnék másképp, hogy már az első hetektől kezdve adnék le tejet, hogy minél többet adjak másik babának.

Borsosné Slezak Gabriella

Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestTweet about this on TwitterEmail this to someone