Miért lettem anyatejadó?

Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestTweet about this on TwitterEmail this to someone

Miért lettem anyatejadó?

szopi

Hát nem a pénzért! :-) Pedig 1 literért 1800 Ft-ot fizetnek, a tehéntejhez képest aranyárban van. Annak, aki napi több dl-t is le tud adni, ez jelentős bevételi forrás is lehet. Én azonban nem tudok sok-sok litert adni. A napi 1 dl-t céloztam meg és úgy néz ki, hogy ezt tudom is tartani. Azt szoktam mondani, hogy én a minőségre törekszem, nem a mennyiségre. :roll:   (A minőségről  csak annyit, hogy a kislányom 5 hónaposan 7,8 kg. ;-) ) Ha valaki azt hiszi, hogy csak az lehet anyatejadó, aki literszámra tud tejet adni, az nagyon téved! A minimális mennyiség, amiért kijönnek (mert persze kijönnek az anyatejért) az 1 dl.

Az első hónapokban én is tudtam volna jóval többet adni. Mivel állandóan elázott a másik cicim a szoptatások alatt, használtam az anyatejgyűjtő kagylót, és napi 1-1,5 dl tejci összegyűlt így, minden fejés nélkül. Vettem hozzá a méregdrága tárolásra alkalmas eszközöket, de egy-két hónap alatt megtelt a mélyhűtőnk egyik fiókja. Összesen kettő van, és a másik bizony kellett a mi fagyasztott ételeinknek, bocsánat. Ekkor döntöttem úgy, hogy akkor legyen anyatejadás. Nem vagyok hajlandó a csapba önteni. Vannak dolgok, amik megfizethetetlenek. Az anyatej is az. A legjobb táplálék, a legjobb gyógyszer, a szopi pedig a táplálás mellett a legjobb nyugtató és a legjobb altató is egyben. Hálás vagyok a sorsnak, hogy nincs gond a szoptatással.  Pedig az elején nem így volt. Az első 3-4 hétben rendesen meg kellett szenvednem vele. Csillagokat láttam, különösen a rácuppanáskor, de idővel a bimbó is megedződik, és – gondolom – a kislányom is egyre ügyesebben szopizik. A fájdalom mellett az ember állandóan azon is aggódik, hogy van-e elég teje. Ha sír a gyerek, ez az első, ami beugrik. Amire általában szépen ráerősít a környezet, a jóakaratú családtagok is. Ha sírt a kislányunk, a férjem, még az anyukám is ilyenkor sokszor azzal jött, hogy „szerintem éhes”. Ezzel a mondattal ki lehetett kergetni a világból. Egyszer még a szomszédunk is beszólt, „tegnap sokat sírt a kislány, anyuka, van elég teje?” Ez bizony az első hetekben nagyon kényes téma. Ez egy állandó dilemma és egy állandó aggodalom. Első gyereknél meg különösen. Aztán eljött a 6 hetes kontroll, és kiderült, hogy a kislányom majdnem 1,2 kg-t hízott. Ekkor eldöntöttem, hogy én ezen nem vagyok hajlandó tovább görcsölni. Van elég tejem, és kész, punk-tum.  :-P

Miután eldöntöttem, hogy akkor jöjjön az anyatejadás, utána nagyon gyorsan történtek a dolgok. Két helyre kell elmenni, a Heim Pál Gyermekkórházba vérvételre és a körzeti tüdőszűrőbe. Én a gyermekkórházzal kezdtem, annak az eredményét már egyenest az Anyatejgyűjtő Állomásra küldik, a tüdőszűrő eredménye 2 napon belül megvolt, a vérvétel után 1 héttel már megkaptam a felszerelést, ami az anyatejadáshoz kell. Utólag sajnálom, hogy csak a kislányom 3 hónapos korára jutottam el erre a döntésre és a vizsgálatokra. Na mindegy, a következőnél már tapasztaltabb leszek és a gyermekágy után „elszaladok”.  Azt azért be kell vallanom, hogy egy kicsit inamba szállt a bátorság, mikor elolvastam a tájékoztató füzetet, hogy mit és hogyan kell csinálni, hogy ne kerüljön baci az anyatejbe. Ennek bizony fele sem tréfa, fel kellett kötni a gatyaszárat! A szent cél érdekében a fejés előtt úgy be kell „mosakodni”, hogy szerintem műteni is mehetnék, olyan steril vagyok, a fejés után pedig jön az eszközök sterilizálása. Ez bizony nem kis macera. Gondolhatjuk, hogy ugyan honnan tudnák leellenőrizni, hogy az anyuka tényleg betartja-e ezeket az előírásokat, de van egy jó hírem a kétkedők számára, ugyanis ellenőrzik a leadott anyatejet, mind bakteriológiailag, hogy ne legyen benne baci, mind pedig hamisításilag, hogy valaki nem öntötte-e fel valamivel. Ha belegondolok, ez így is van jól, hiszen nem mindegy, hogy egy csöppség, akit az édesanyja valamilyen okból nem tud táplálni, mit kap. Nekem idáig minden leadott tejem rendben volt, tehát eszerint jól csinálom a dolgokat, kopp-kopp. Az ezzel járó macera pedig még pont belefér.  :-)

Vannak egyéb előnyei is az anyatejadásnak. Itt tanultam meg, hogy lehet vegyszer nélkül vízkőmentesíteni, hogyan lehet legjobban fertőtleníteni (pontosan azóta nem küzdünk a szájpenésszel, amit egy fránya szopicumitól kaptunk!), és kaptunk egy szuper gyógyszertári kézkrémet  recepttel együtt, hogy bármikor ki tudjuk váltani, én azóta csak ezt a krémet használom. Arról nem is szólva, hogy havonta van egy klubnap, amikor összegyűlnek a babák és mamák egy nagy játszószőnyeg, keksz és tea mellett, és mindig van egy meghívott előadó is közérdeklődésre számot tartó témával, mint pl. a babamasszázs legutóbb.

Annak, aki – hozzám hasonlóan – olyan szerencsés helyzetben van, hogy tudja szoptatni a kisbabáját, két jóhírem van. Az egyik, hogy a kisbabája nem fog rászorulni tápszerre vagy más anya tejére, és ezt már önmagában nagyon meg kell becsülni. Tudjuk jól, hogy ez nem mindenkinek adatik meg. A másik jóhír pedig az, hogy csak az anyuka elhatározásán múlik, és lehet belőle anyatejadó, és más kisbaba is részesülhet ebben az „isteni táplálékban”. Én mindenkit bíztatni szeretnék, hogy szoptasson, ne adja fel a kezdeti nehézségek ellenére sem, és adjon le annyi tejet, amennyit tud, amire az ő kisbabájának már – valljuk be – nincs és nem is lesz szüksége. A jelenleg leadott anyatej kétszeresére lenne igény. Sok kicsi pedig sokra megy.

Marsovszky Emőke