Tisztelt Hölgyek!

Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestTweet about this on TwitterEmail this to someone

Tisztelt Hölgyek!

RH2Az Anyatejgyűjtő Állomás 45. születésnapjára rendezett rendezvényen lehetőséget kínáltak fel, hogy leírjuk történetünket, miért alakult úgy az életünk, hogy anyatej adó-kapó anyukák lettünk.
Én köszönettel élnék a lehetőséggel, és az alábbiakban írom meg történetünket:

Köszönjük!
A magyar nyelv csodálatos és kifejező, most mégsem tudom megfelelően szavakba önteni azt a hálát, amit minden Anyatej-adó anyuka iránt érzek. Nagy családban nőttem fel (hatan vagyunk testvérek), és Édesanyám mindannyiunkat szoptatott, így teljesen természetesnek tűnt, hogy én is szoptatni fogom gyermekemet. Erre is készültem a terhességem elejétől fogva.
A 34. héten aztán jött a pofon: vastagbélrákot diagnosztizáltak nálam. Mivel ekkor már eléggé fogytam (74 kg voltam, amikor teherbe estem, és 70 kilóval mentem szülni, mire kijöttünk a kórházból már csak 63 kg voltam) nagyon kellett figyelni, hogy a Picikém odabent megfelelően kap-e táplálékot. Mindkettőnk érdekét figyelembe véve végül a 37. héten császárral világra jött Annácska. 2014. április 03-án. 2480 gr volt, és 49 cm.
Mivel énrám komoly kivizsgálások, sugár- és kemoterápiás kezelés, illetve műtét várt, amik lehetetlenné teszik a szoptatást, így a Nőgyógyászom javaslatára már a szülés napján olyan hormont kaptam, hogy ne is induljon meg a tejtermelésem. Míg a kórteremben a többi Anyuka azzal “küzdött”, hogy meginduljon a teje, én hideg borogatást tettem a megduzzadt mellemre, hogy ne gyulladjon be, és ne induljon meg a termelés.
Sírva.
RHA legfontosabbat nem tudtam megadni gyermekemnek: az anyatej védelmét. Szerencsére nálunk, Budapest III. kerületében nagyon jól működik a tájékoztatás és a Védőnői szolgálat, így Védőnőm, már amíg mi a kórházban voltunk, elintézte, hogy kaphassunk anyatejet. Hétfőn mentünk haza, és már kedden mehettünk is anyatejért.
Annácska azóta már elmúlt 7 hónapos, és csodálatosan fejlődik. Eleinte elég volt neki az anyatej, amit kaptunk, aztán egyre nagyobb étvágya lett, így ki kellett egészítenem tápszerrel az étrendjét, de a mai napig napi egyszer jut neki anyatej, reggelente azzal indítjuk a napot. Nálunk minden nap jól kezdődik!!!
Mostanra már rendszeresen eszik gyümölcsöket és főzelékeket, nagyon jól fogadja a hozzátáplálást. Véleményem szerint ez azért is lehet, mert nem egy Anya tejének ízét szokta meg, hanem születése óta hozzá van szokva a különböző anyatej-ízekhez, és ebből eredően megszokta a különböző ízeket.
Végszónak is csak annyit tudok mondani, mint amit a címben is leírtam: mindenkinek, aki közreműködött abban, hogy lehetőségünk legyen anyatejjel táplálni gyermekünket: KÖSZÖNJÜK!!!

Üdvözlettel és köszönettel:
Romfa Hajnalka
Telek Attila
Telek Tamara Anna