Az én történetem

Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestTweet about this on TwitterEmail this to someone

Az én történetem   

096-2003Már jóval a kisfiam megszületése előtt elkezdtem olvasni a szoptatásról és mire a világra jött, már tudtam, hogy fél évig kizárólag szoptatni fogom és még utána is anyatejjel szeretném táplálni. Érdekes! Olyan gondolatom soha nem volt, hogy mit csinálok, ha nem lesz tejem. De szerencsére lett, sőt több lett, mint amennyire kisfiamnak szüksége volt.
Miután hazamentünk a kórházból, a szoptatással és a fejéssel kapcsolatban a legtöbb segítséget a testvéremtől és a barátnőmtől kaptam, akik odautaztak hozzánk, hogy segítsenek.
Amikor Bence pár hetes lehetett, több alkalommal annyira fájt a mellem szoptatáskor, hogy bizony sírva szoptattam. A védőnőm ezt a jelenséget azzal magyarázta, hogy mivel első baba, még a szervezetem nem szokott hozzá az e fajta ingerhez. Azt hiszem a helyemben egy páran már feladták volna, de tudtam, hogy Bence érdekében kitartónak kell lennem. A kitartásnak meglett az eredménye, hisz ma már 9 hónapos elmúlt és még szívesen szopizik, ráadásul még mindig marad más babáknak is. Azt tapasztaltam, hogy minél gyakrabban szopik a baba, annál több tej termelődik. E mellett a sok folyadék fogyasztása és a pihenéssel töltött idő meghozza az eredményt. A szoptatás megemeli a folyadék igényt, mivel a tejképződéshez a szervezetnek többlet folyadékra van szüksége. Ha a vizelet sötét sárga színű vagy kevés, akkor kevesebbet iszunk, mint amennyi szükséges. Olvastam olyan ösztönző módszerről is, hogy fejés közben a baba látványa – akár fotó által is – ha rá gondolunk, vagy ha a babaruhán érezzük az illatát ezáltal is több tej termelődhet. Ellenben velem is előfordult már, hogy azt éreztem, hogy tele van a mellem tejjel, mégsem tudom kifejni az egészet. Hihetetlen, hogy micsoda összefüggés van a tejleadó reflex és a lelki életünk között.
Amikor láttam, hogy kisfiam ellátásán túl még többlet anyatejem is termelődik és a fagyasztó is csak egyre telt, – amelyre később egyáltalán nem volt szükségem, hiszen a fejéssel mindig termelődött elegendő friss anyatej – védőnőmtől érdeklődtem, hogy tud-e anyatej leadási lehetőséget. Mivel én vidéki vagyok ezért, a közelben lévő Váci Kórházat ajánlotta, meg is adta a telefonszámukat. A szükséges vizsgálatok elvégzése után heti 3 alkalommal házhoz jöttek Vácról az anyatejért. Azonban mivel én laktam a leadók közül a legtávolabb ezért, amikor egy új tejadó anyuka érkezett, tőlem már nem vitték tovább az anyatejet.
Nekem azonban továbbra is volt többlet tejem, ezért felvettem a kapcsolatot a budapesti Anyatejgyűjtő Állomással, ők szívesen fogadták tovább az anyatejet, de kijönni nem tudtak érte. A szállítást párom vállalta magára. Ő naponta bejár Budapestre, így munkába menet leadta az anyatejet, mert neki még útba is esett az Anyatejgyűjtő Állomás, de azt is választhattuk volna, hogy a férjem a munkahelyére viszi az anyatejet, mert Budapest területén belül bárhova el tudtak menni a tejért.
Nagy segítség, hogy az Anyatejgyűjtő Állomás mellszívó készüléket, hűtőládát tud (ingyen) kölcsönözni és még időnként a mellszívó sterilizálását is vállalja. Akinek szüksége van rá, még hűtőszekrényt is rendelkezésre bocsát.
A nemrég alakult Klub jó alkalmat teremt arra, hogy a szülők és a gyerekek is megismerkedjenek egymással. Mindenki számára kellemes a megszokott otthonról kimozdulni, társaságba menni, információkat cserélni és nem utolsó szempont, hogy a gyereket sem kell másra bízni.
Barátnőm egy hónap múlva szülni fog, de már a terhessége kezdetén elkérte tőlem az Anyatejgyűjtő Állomás elérhetőségét, – amit én örömmel adtam át – mert már most úgy készül, hogy anyatejet fog adni másoknak, ha lesz neki.
Minden anyukát és leendő anyukát arra biztatnék, hogy kövessék a barátnőm példáját, mert adni csodálatos dolog.
Ofella Mária

Kérjük, Ön is írja meg tapasztalatait, gondolatait az anyatejadásról és küldje el nekünk e-mailben:  anyatej@heimpalkorhaz.hu