„…lehet tejet kapni”!
Kedves Szilvi!
Én azon anyukák egyike vagyok akiknél „lehet tejet kapni”!
Jól eső érzés volt olvasni arról hogy „ munkám” gyümölcse grammokban mérhető gyarapodást hozott „házon kívül” is, vagyis hozzájárulhattam , ha nem is konkrétan a Te kislányod, de néhány baba táplálásához.
Tudom milyen érzés aggódva lesni a mérleg kijelzőjét, hiszen a császár utáni első napokban én is azt tettem, de hál istennek a természet velünk bőkezűen bánt és mindig jóllakott a kisfiam. Sőt termelődött több is a kelleténél, ezért a mélyhűtő feltöltése után a védőnőmhöz fordultam és anyatej leadónak jelentkeztem.
Életem egyik legszebb élménye a szoptatás amialatt nem győzöm eleget nézni Marci először izgatott, mohó , majd elégedett és boldog arcocskáját. Közben gyakran eszembe jut, hogy milyen nagy kincs az anyatej és örömmel tölt el, hogy nekem bőven van és másnak is adhatok.
Soraidat olvasva az öröm kiegészült egy érzéssel ,- ez a büszkeség – ami már régóta ott bujkált bennem, de csak most fogalmazódott meg igazán.
Igen, büszke vagyok, hogy segíthettem!
Eltelt több, mint fél esztendő és azon kaptam magam amint Marci ül a hordozójában az asztal tetején és mandarinlét szürcsöl egy kis üvegpohárból, közben a kezével is besegít vagy éppen repdeső mozdulatokat tesz, de mindenképpen” ellenem dolgozik”. Hosszas vívódás után betelefonáltam az anyatejgyűjtőbe, hogy lemondjam a tej leadást hiszen hamarosan elkezdem a főzelékek kínálását amit majd anyatejjel szeretnék sűríteni. Tehát úgy tűnik, hogy nem lesz feleslegem más babák számára.
Lezárult egy korszak, nem várom hetente háromszor a „tejes embert”, de megmaradt a rutin, ami a mindennapok részévé vált.
Amikor először elolvastam a Heim Pál kórház tájékoztató füzetét a szükséges vizsgálatokról és a fejést megelőző előkészületekről, én is a homlokomat ráncoltam és egy kicsit hőbörögtem.
De a vizsgálatok elvégzéséhez elég volt egy délelőtt, a vérvételre a kórházban tényleg nem kellett várakozni, soron kívül fogadtak. Persze szükség volt még egy gondoskodó nagymamára, aki az akkor még 3 hetes kisfiamra boldogan vigyázott, és egy fuvarozó nagypapára, hogy legalább az utazást a lehető legrövidebb időre csökkenthessük.
Az alapos kézmosás és a mellszívó kifőzése pedig olyan folyamat, amit akkor is megtesz az ember, ha a saját gyermekének teszi el a tejet. Nem mondom kellet néhány nap mire belejöttem, de aztán ment minden magától, nem esett nehezemre. Így hát bátran ajánlom minden olyan anyukának aki tud adni, hogy tegye meg, mert nem túl nagy fáradtság!
Ha születik még gyermekünk és ismét bőven lesz tejem , én biztosan újra belevágok.
Boruzs Andrea
Ahol segíteni lehet:
Anyatejgyűjtő Állomás
1131 Budapest Madarász V. u. 22-24.
Tel: 349-85-74, 329-32-44
