Nyilasné Szűcs Marianna: Egy napunk

 
„Reggel van, virrad már, Enikő átkiabál:
Hol van már a reggeli? Anya most már vegyél ki!
A kiságyához szaladok, meglát, s arca rám ragyog!
Karjaimba fölveszem, boldogan átölelem.
Hogy aludtál?-kérdem tőle,s rám kacag a csillag szeme.
Lekerül a hálózsák, tiszta pelus, friss ruhák.
Most már jön a tejcsi, mohón kezd el enni.
Békés nyugodt percek, melegséget érzek.
A kislányunk, a gyermekünk: szerelmünk lett, s mindenünk!
Másfél órás játék után újra álmosodik a lány.
Szépen, csendben lefektetem, takaróját elrendezem.
Lassan itt az ebédidő, ébredezik az Enikő!
Apukája most, ki kelti, szépen tisztába is teszi.
Kicsi szopi, s utána már jöhet a tál, a kiskanál.
Most tanulja az ízeket, főzeléket, gyümölcsöket.
Ebéd után vár a séta, babakocsi, kabát, sapka.
Eső esik meg ne ázzon, vigyázunk rá, meg ne fázzon!
Délutáni alvás után rá jó adag uzsonna vár!
Tele van már a bendője, még vissza is jön belőle!
Estéig mi sokat játszunk, énekelünk, mondókázunk!
Jó kedvének hangot is ad, hatalmasakat kacag!
Mi meg ezen nevetünk, rajta jókat derülünk.
Készül már a pancsi vize, fürdetni ma apja vitte.
Ez aztán a mulatság! Pancsizni nem butaság!
Jöhet már a törülköző, csomag lesz a kis Enikő!
Sok puszi és vitamin, megint nevet valamin!
Csendes este, nyugalom, elaludt a vállamon.”