…2015. szeptember 28-án kezdődött, amikor a terhesség 29. hetében világra jött Berci baba.

Váratlanul ért minket az esemény, ezért még az anyatej-témakörnek nem néztem utána, semmit nem tudtam róla. Az egyértelmű volt, hogy a pici még nem képes szopni. Az akkor egyéves kislányát nevelő, szintén kezdetben szoptatási nehézségekkel küzdő testvéremet kérdeztem, mit kell ilyenkor csinálni, illetve a kórházi védőnőnél is érdeklődtem. A testvérem azt tanácsolta, hogy kezdjek fejni fejőgéppel, lehetőleg minél előbb. A védőnő kézi pumpát javasolt. A kézi pumpa rettentő fárasztó fejőalkalmatosságnak bizonyult, úgyhogy egy napi használat után váltottam bérelt fejőgépre.

A koraszülött osztályon azt mondták, hogy három óránként fejjek. Az első napokban próbálkoztam azzal, hogy csak öt óránként fejek, mert nagyon fárasztónak találtam az egész procedúrát a sajgó műtéti seb mellett, de testvérem figyelmeztetett, hogy ez nem lesz rendben, úgyhogy kénytelen-kelletlen beálltam a három óránkénti fejésre, éjszaka is. Ezt hosszú távon sikerült megtartani, mert a család besegített: anyósom végig főzött ránk.

Az első fejési próbálkozás során rögtön volt tejem. Izgatott örömmel vittük be a férjemmel az első kis üvegcsét a császármetszés másnapján a koraszülött osztályra az első pár csepp tejjel, ami meglepően sárga színű volt.

Közben testvérem, aki szoptatás-témában egy facebook-os csoport tagja volt, a csoporton keresztül szerzett nekem egy szoptatási tanácsadót, aki megerősített abban, hogy jól használom a fejőgépet, és elhozta nekem könyvét, amiből sok hasznos további információt tudtam meg a fejésről és a koraszülöttek szoptatásáról.

A fejés hatására egyre több és több tejem lett.

A kórházban mindig közölték, hogy aktuálisan hány gramm Berci napi adagja, és a kifejt tejnek körülbelül a fele mindig megmaradt. Az első hónapban a felesleget a mélyhűtőbe raktam anyatejgyűjtő zacskókban attól való félelmemben, hogy valamilyen oknál fogva elapad a tejem. Berci már hat hónapos, de a tartalékolt tejet szerencsére azóta sem volt alkalmam felhasználni. Egy hónap után megtelt a mélyhűtőnk, úgyhogy lépni kellett.

Anyósom hozott nekem egy Anyatej Magazint, amiben először szereztem tudomást az anyatejadási lehetőségről a Heim Pál Kórházban.

Eleinte ódzkodtam tőle a sok előzetes vizsgálat miatt, de aztán beláttam, hogy nincs más választásom: végig kell csinálnom a procedúrát, ha nem akarom, hogy a tejem a lefolyóban végezze. A jelentkezésem és az első tejadásom között körülbelül tíz nap telt el, amely magában foglalja a vizsgálatokhoz, papírok beszerzéséhez szükséges időt is.

Kaptam egy fejőgépet is, aminek felettébb örültem, hiszen nem kellett tovább bérelnem a másikat.

Eleinte bonyolultnak tűnt a sok kötelező előkészület, amelyre a lefejt tej fertőzöttségének elkerülése érdekében van szükség, de hamar rutinná vált. Miután beszereztem egy sterilizáló készüléket, a rendszeres (időigényes) kifőzést is elhagyhattam.

Rendkívül egyszerű és gördülékeny a tejleadás, mert az Anyatejgyűjtő Állomás által rendelkezésre bocsátott üveget csak átadom az Anyatejgyűjtő Állomás kollégájának, aki házhoz jön a tejért, és ad újabb üres üvegeket.

Az állomás személyzete mindig rendkívül segítőkészen állt hozzá bármely kérdés megválaszolásához, probléma kezeléséhez: amikor például megváltozott a lakhelyem, vagy amikor pozitív lett a tejem (azaz olyan baktériumokat, csírákat tartalmazott, amitől fogyaszthatatlanná vált).

Öt hónapja adok le anyatejet. A leadott mennyiség fokozatosan csökkent, főleg akkor, amikor Berci karácsonykor elérte a 3,5 kilót és elhagyhattuk a pótlást. De még mindig van mit leadnom. Most már naponta csak egyszer fejek: esténként a saját lefekvésem előtt, amikor az igény szerint szoptatott kisbabám már órák óta alszik, álmában megszoptatom, majd utána kerül sor a fejésre, hogy megkönnyebbülten, üres mellekkel hajthassam álomra a fejem.

Örülök, hogy a Heim Pál Kórház programja révén össze tudom kötni ilyen módon a kellemest a hasznossal: ami nekem egy kényelmi faktor, az más kis manó javára válik, aki talán épp oly boldog baba lesz, mint Berci.

Dr. Kéfer Szilvia