Két nagyobb gyermek édesanyjaként szerettem volna még egy kisbabát, úgy éreztem, hogy a családom így lesz teljes. Amikor Zolika megszületett, néhány röpke próbálkozás után a kórházban már sikeresen szopizott, és a kórházi időszak alatt éjszaka is csak kétszer kelt fel szopizni, mintha tudta volna a „szabályos” 3 órákat.

Gyermekeim, Panni és Tündi szoptatása után úgy gondoltam, hogy nem lesznek nehézségek egy jól, lelkesen és rendszeresen szopizó kisfiúval sem.

Mindig is szerettem igény szerint szoptatni, és kicsit csodálkozva vettem tudomásul, hogy a babám ragaszkodik a 3 órás szünetekhez. Sőt, ha korábban mellre rakom, ellöki a mellet és megfeszíti magát, és csak sétálva fogadja el hamarabb.

Az első kislányommal nagyon gyakran kellett szoptatnom, hogy elég tej legyen, és rendszeresen mellszívózni, ha az éjszakát átaludta, hiszen akár pár nap 5-6 óra szopiszünet után a tej mennyisége csökkent. Akkor jöttem rá, hogy mindkét mellből fogok szoptatni, mert a szoptatás egy kicsit olyan, mint a szeretet. Minél többet adsz, annál több marad. A forrásban lévő vízzel sterilezés miatt a mellszívó sajnos a vízkő miatt nagyon csúnya sebet ejtett, ami felülfertőződött, és mindkét mellen gyógyszeres kezelés mellett is egyre csúnyább, terjedő bőrgyulladás alakult ki, ezért abba kellett hagynom a szoptatást. Akkor még nem volt mikrohullámú sterilezési lehetőség.

Megfogadtam, hogy Zolikát nem mérlegelem szoptatások előtt és után, csak hetente egyszer, és amikor láttam, hogy egy hónaposan 1 hét alatt 200-400 grammot hízott, rájöttem, hogy valószínűleg a növekedésugrást észre sem vettem, volt tejem, rendszeresen mellszívóztam, tettem félre anyatejet, mélyhűtöttem. A második hónapban már csuklás közben is, sőt néhány hónaposan álmában is tudtam szoptatni, így anélkül tudtam táplálni, hogy fel kellett volna kelni a babámnak és az egyik korai fejést is elhagyhattam.

Azonban reggelre mindig 200-250 ml plussztejem lett, és bizony a mélyhűtő polcai is kezdtek megtelni. Először a 4. hónapban gondoltam arra, hogy anyatejleadó leszek. A szükséges vizsgálatok gyorsan megtörténtek, röntgen szinte azonnal, a vérvétel a kórházban soron kívül, és a székletvizsgálat is gördülékenyen ment. Kiderült, adhatok tejet, és én nagyon örültem, gyermekem 1 éves koráig rendszeres anyatejleadó voltam.

10-11 hónapos kora körül vettem észre, hogy Zolikát jobban érdeklik más ételek, mint a szopi, sokszor nem fogadta el, és inkább a joghurtot, gyümölcsöt vagy levest, főzeléket kérte. Kezdtem csökkenteni fokozatosan a szoptatások számát, ami mindig csomósodással járt, és 2-3 napig fájdalmas telődésekkel, utána ez teljesen rendeződött. 1 éves korára napi 3-szor, reggel, délben és este szopizott már, ekkor már nem adtam le anyatejet.

Szeretnék leírni néhány szoptatási trükköt, ami segített, ha bajban voltam:

Ha nem tudtam eldönteni, hogy mi a baj, miért sír a babám? Szoptattam. Ha elfogadta, akkor vagy éhes volt vagy megnyugodott komfortszopi után. Ha nem akart szopizni, máshol kerestem a sírás okát. De abban biztos lehettem, hogy nem éhes

Az elektromos mellszívótól (két méret között voltam) kezdett fájni a mellbimbó körüli rész, ezért rájöttem, hogy nekem a párnázott szívófej jelenléte a súrlódás csökkentésével segít az érzékeny rész megóvásában. Váltottam mellszívót és ezzel együtt szívófejet hosszas vívódás után. Az enyhén sebes részeket lanolinnal kentem, hogy a felázás veszélyét tovább csökkentsem, és ezt nem kellett lemosnom szoptatás alatt sem. Néhány hét napi 5-6 lanolinos kezelést követően teljes javulás következett be.

Az egyik menstruáció előtti napon nem ízlett a babámnak a tej. Másfél napig, az addig 7-szer szopizó fiam egyszer csak elutasította mindkét mellet, és fájdalmasan sírt, elfordult, harapott, ellökött, de nem fogadta el a tejet csak pohárból. Ott és akkor megtanultam, hogy vannak olyan esetek, ahol a mell csomósodását mielőbb kezelnem kell. Érzelmileg nehéz volt, és a folyamatos mellszívás sem volt annyira hatékony, mint a kisfiam. Nem volt elég a gépi mellszívás, sokszor kézzel is fejnem kellett, mert a piros gyulladt, duzzadt, csomós területek kézzel könnyebben fejhetőek és hozzáférhetőek, mint mellszívóval. Szerencsére a többi menstruációs ciklus előtt már ez az elutasítás nem jelentkezett.

Néhány hónaposan volt először, hogy szopizás mellett is csomók keletkeztek. Akkor arra is rájöttem, hogy gyakran csak egy-egy tejcsatorna gyullad be, ha épp azon a részen pangás van, akkor is, ha a mell többi részét a baba kiüríti. Mivel én ülve bölcsőtartásban szoptattam, ezért a mellbimbó alatti részen volt a pangás. Hosszas irodalmazás után rájöttem, fekve más irányból mellre rakva a babát az egyébként kevésbé szívott részek kiürítését lehet fokozni. A melegvíz sokat segített a fejést megelőzően a tej pangásának megszüntetésében.

Célszerűnek tartottam, hogy a mellszívót akkor használjam, amikor kézzel megindítottam a tej áramlását és néhány cseppet már kifejtem, majd spriccelni kezdett. A babám szopizásánál egyértelmű volt, hogy ez a szakasz akár 20 -30 másodpercig is eltart, utána kezd nyeldekelni, tehát igyekeztem a géppel történő „üres” időt mérsékelni. Ezzel a technikával rövidíteni lehet a mellszívózás idejét, ami sebes mellbimbó esetén főnyeremény. Ezt egyébként akkor is alkalmaztam, ha valami miatt nagyon fájt a babát mellre rakni, hogy kézzel előfejtem – hiszen a baba nagy szívóerőt használ főleg a tej megindulásáig, és így kímélhető például a sebes mellbimbó anélkül, hogy a tej pangana és a szoptatás abból a mellből szünetelne.

Amit utoljára, de semmiképpen nem utolsósorban említenék,

Örök hálával tartozom az Anyatejgyűjtő Állomásnak, mert

– Szkepticizmusom ellenére kölcsönkaptam tőlük egy mikrohullámú sterilező készüléket anyatejleadáshoz a harmadik babámnál, bebizonyítva, hogy lehet sterilezni anélkül, hogy vízkövesedne a szívófej, és így a mellszívózás nem okoz sebesedést.

– Mindig a megbeszélt időintervallumban érkeztek. Külön emlékszem, hogy halkan jött az anyatejszállító, nehogy a babám felébredjen, és ha ébren volt, akkor jó szót, mosolyt mindig kapott, úgyhogy egy idő után már Zolika várta, hogy mikor viszik el anyától a következő tejadagot.

– Az egyik fejésnél a leadott tejben baktériumot találtak, és azonnal tanáccsal láttak el, szerencsére a következő fejésnél már újra negatív minta lett, megnyugtató, hogy az anyatejet kapó babák csak az eredetileg is steril, majd később is sterilezett anyatejet kapják meg az állomástól.

– Jó érzés érezni, tudni, hogy szükség van az anyatejre, amit leadunk, koraszülöttek, kis súlyú babák kaphatják meg azt, ami életet, egészséget és boldog perceket adhat nekik.

– Jó volt látni, hogy mennyire szervezetten működik az anyatej leadása és elvitele, hogy mennyire egységben dolgoznak a résztvevők és hogy mennyi minden megoldható, ha örömmel tesszük, amiben hiszünk, amihez hozzájárulhatunk. Amikor úgy döntöttem, hogy már nem adok le anyatejet, hiszen a szoptatások számának csökkentésével egyre kevesebb maradt, akkor szomorúan néztem az elmenő anyatejszállító kocsi után, mert egy korszak véget ért. Helyette azonban egy új kezdődött: az én ringatható, mindig mellettem lévő kisbabámból egy járó és botladozó, ízeket és világot felfedezni akaró totyogó lett.

Az anyatej egy csöpp öröm tőlünk, anyatejleadó anyáktól nektek, akik most jöttetek, most ébredtek és csodálkoztok a világra. Tiszta szívvel kívánom, minél többen érezzék azt a boldogságot, amit egy másik baba anyatejjel való megajándékozása jelent.

Egy anyatejleadó anyuka