Második gyermekem születésénél döntöttem úgy, hogy szeretnék anyatejleadó anya lenni.

Az első fiam születésénél is sok tejem volt, amit eleinte a fagyasztóba gyűjtögettem. Amikor arra került a sor hozzátáplálás miatt tejpépbe keverve adtam volna neki a tejet, de nem ette meg, így a sok 2-3 liter fagyasztott tejet kénytelen voltam kiönteni.

Számítottam rá, hogy a második fiam születésénél még több tejem lesz, ezért a szülést követő második héten el is kezdtem intézni a leadáshoz szükséges vizsgálatokat.

Azért is időzítettem rögtön a szülést követően, mert így még volt nagyszülői segítségem, akik egyébként vidéken vannak és ritkán jönnek. Így a négy vizsgálatot négy délelőtt alatt el is tudtam végeztetni.

Általában egyedül vagyok a két gyerekkel, ha a nagyobb sincs óvodában, és a férjem dolgozik, ezért szinte mindig ugyanabban az időben fejek. Teljesen beépítettem a napirendbe. A reggeli és a délutáni séták után, mindig fejek, mert ilyenkor a legjobb a tejtermelés, a többi fejést pedig attól teszem függővé, mennyire van tele a mellem.

A bemosakodástól az elején idegenkedtem, hogy mennyire tudom kivitelezni azt, hogy a mosakodás után már nem nyúlok csak a mellszívóhoz, de nagyon hamar hozzászoktam, már a nagy fiam is tudja, hogy mosakodás után már nem kér semmit, csak ha befejeztem a fejést.

A hűtő hőmérsékletének megtartása volt még nálunk egy kritikus pont. Korábban az egész család a nyitott hűtő előtt döntötte el mit egyen. Most viszont ügyelünk rá hogy hamar zárjuk az ajtaját, mert a hőmérséklet nem mehet 4 C fölé.

A szállítás pedig teljesen kényelmessé teszi a leadást, és a sofőr is megfelelő időben jön érte. Dél és fél egy óra között szokta elvinni a tejet, ami azért ideális, mert a déli alvás mindig itthon történik.

Azt hittem nagyobbik három és fél éves fiam nehezen fogja tolerálni a fejéssel töltött időt, de tévedtem. Elmagyaráztam neki hova viszi a bácsi, és kiknek adják a lefejt tejet, megértette.
Amikor valami miatt később tudok fejni a megszokottnál, mindig szól:

“Anya, ma még nem is fejtél!”

Olárnyik- Stumpf Sarolta