Fiatal vagyok és egészséges. Első gyermekemet szültem 6 hónappal ezelőtt. Minden tőlem telhetőt meg akartam tenni azért, hogy szoptassak és fejjek.

Miután megszületett a kislányom nem ment minden simán. Persze sok mindent elolvastam a szoptatásról és a fejésről, és anyósom is adott tanácsokat, mert 6 gyermekét szoptatta és mindegyiknél anyatejet is adott le.

De a gyakorlat más. A kórházban adódtak nehézségek, de mire hazaértünk viszonylag jól ment a szoptatás. A rá következő napok nem álltak másból, mint hogy szoptattam és fejtem. Ez fárasztó és kimerítő volt, de látni azt, hogy az anyatejtől fejlődik a kislányom, növekszik, és még plusz tejem is van, nagyon boldoggá tett.

Már a második vagy a harmadik védőnői látogatás alkalmával érdeklődtem az anyatej leadás lehetőségéről. Mindenképpen szerettem volna anyatejet leadni. Sajnos ez csak 3 hónap elteltével sikerült megvalósítani. Már azt gondoltam sosem sikerül, és kezdtem feladni.

De miért tartottam ki emellett?

Egyrészt nagyon értékes, és nekem csak halmozódott a mélyhűtőben. Másrészt belegondolok abba, hogy olyan csecsemőknek adják, akiknek másképp nem adatna meg ez a lehetőség. Minden csecsemő megérdemli a legjobb táplálékot, és ha én azzal a kevéssel is, amit leadok, hozzá tudok járulni ehhez, akkor miért ne tenném? Megéri az erőfeszítést. Ez valóban erőfeszítést kíván meg, mert amikor már mindenki alszik, de én még kint ülök a kanapén és fejek, vagy épp elcsüggedek, mert úgy érzem, hogy kevesebbet tudok leadni, mint szeretnék, akkor kell erre gondolni, hogy az a kicsi is sokat számít.

Ha lesz még gyermekem, csak annyit csinálnék másképp, hogy már az első hetektől kezdve adnék le tejet, hogy minél többet adjak másik babának.

Borsosné Slezak Gabriella