Azok az édesanyák és babák, akiknek soha nem volt gondjuk az anyatejjel, talán csak érzik, mennyire is szerencsések.

Aki viszont került olyan helyzetbe, hogy a saját anyateje nem volt elegendő babája táplálására, az saját keserű tapasztalatából tudhatja, mennyire kivételes az a helyzet, amikor más édesanyák szorgos fejése által kiegészítő női tejhez juthat a babája.

A mi történetünk is ilyen. És hogy miért mesélnénk el mindezt most nyíltan, arra több komoly okunk is akad.

A legfontosabb, és egyben érzelmi töltésű okot talán mindenki megérti. Mindazok, akik szükségünkben kisegítettek bennünket olyannyira a háttérben maradtak, hogy személy szerint nem is tudjuk kinek kell köszönetet mondanunk mindezért. Ezért hát elmeséljük történetünket, ezzel köszönve meg az összes tejadó édesanyának önzetlen, példamutató segítéségét. És bár a köszönet ilyen formája talán nagyon is formális, igenis lássa mindenki, vannak még édesanyák, akik vállalva a tejleadással járó macerákat, adnak tejet, hogy azokkal mások babái is jóllakhassanak. Kisbabám is sok-sok jóízű percet köszönhet nekik.

És akkor íme a saját, „kivételes helyzetű” történetünk:

Kisbabám 5 hetesen nyerte vissza a születési súlyát. A háziorvos a baba vontatott súlygyarapodása miatt küldött bennünket kórházba, ahol ki is derült a probléma háttere. A kórházi kezelés alatt a kisbabám állapota szépen javult, és egyben az étvágya is megjött.

Nem így az én tejem, ami napról napra egyre csak fogyott. Pedig tudtuk mi, hogy az anyatejet nem lehet felülmúlni, hogy nincs semmi más, ami ennyire a baba igényeit szolgálná. De a babánk éhezett, és azt hiszem ilyenkor már nem lehet elvi kérdés, hogy az ember a tápszeres dobozhoz nyúljon-e. Pedig mennyire szerettük volna megadni neki azt, ami a legjobb minden kisbaba számára, az anyatejet.

A helyzetünket azért tekintem „kivételesnek”, mert amint hazaértünk a kórházból, a körzeti háziorvos és a védőnők együttesen nyújtottak segítő kezet felénk. Kijárták, és megoldották számunkra, hogy amíg a baba állapota igényli, addig női tejhez juthassunk. És onnantól fogva jártunk a tejesüvegekért, hetente többször is.

A kisbabám pedig szépen gyógyult és fejlődött. Az izgalmak csökkentek, és én is minden, a védőnők és már anyukák által javasolt tejserkentő praktikát becsülettel végigcsináltam. És az eredményét hamarosan élvezhettük is. Egyre kevesebb női tejre volt szükségünk, ahogy a kisbabámnak egyre több saját anyatej jutott.

Két hónapos küzdelem után már el is tudtuk hagyni a női tejet, hadd jusson elég tejcsi más rászorultabb babáknak is.

Sajnos rengetegen vannak, akiknek nagy segítség lenne egy-két üveg női tej még átmenetileg is. Milyen jó lenne, ha minden picurkának jutna elég anyatejcsi! Kisbabám most öt hónapos, és úgy látom most érkezett el nálunk a hozzátáplálás ideje.

Az elmúlt hónapok sok mindenre megtanítottak bennünket, ezért hálás köszönettel tartozunk háziorvosunknak, a kedves védőnéniknek, mindazoknak akik a tejgyűjtő állomáson szorgoskodnak.

A legnagyobb köszönet és tisztelet vitathatatlanul a tejadó édesanyákat illeti, mert nélkülük – ahogy mondani szokták – ez a történet sem jöhetett volna létre.
Sok örömet és boldogságot kívánunk nekik!

Balázs Julianna és anyukája

Kérjük, Ön is írja meg tapasztalatait az anyatej igénylésről, anyatej kapásról, gondolatait az anyatej adó anyáknak vagy az anyatejadásról, és küldje el nekünk e-mailben: anyatej@heimpalkorhaz.hu.