Ez valamilyen genetikai hiba lehet a családunkban.
Sem a nagymamám, sem a nagynéném, sem az anyukám, sem az unokatestvérem nem tudta három hónapnál tovább szoptatni a babáját.

Mikor aztán kiderült, hogy gyermeket várunk, sokat viccelődtünk a férjemmel, „odamegyünk lakni, ahol tejet kapni”. Viccelődtünk, mondom (írom), mert azt hittünk, én leszek a kivétel, akin nem fog az átok, meg persze, hogy ma már vannak bizonyos praktikák, amelyekkel ezek a génekből eredő hiányosságok kiküszöbölhetők.

Így miután Klára baba megszületett, mindketten megtettük, ami tőlünk tellett. A férjem „tejfakasztó” bulit rendezett a barátaival, én pedig literszám ittam a tejserkentő teákat. Az „ördögűzés” sikeresnek tűnt, mert a császármetszés utáni harmadik napon megindult a tejem. Tartottam ugyan attól, elég lesz-e a kisasszonynak a kórházi pótlás nélkül, mégis nyugodtan indultunk haza.

Az első pár nap borzalmas volt, hiszen a bébi három-négy órákat sírt délutánonként. Ezt persze a milliószor elátkozott hasfájásra fogtuk, ugyan mire is gondolhattunk volna. Aztán egy rutin vizsgálatnál derült ki, hogy Klára rettenetesen sovány, és ennek nem szervi oka van, hanem az, hogy nem kap eleget enni.

A próbaszoptatás alatt a két mellemből csupán 40 gramm tejet sikerült kivarázsolnia, amelynek pontosan a duplájára lett volna szüksége egy-egy alkalommal. Nem írom le, micsoda szégyen, lelki furdalás, idegi megterhelés volt szembesülnöm azzal a ténnyel, hogy veszélyeztettem annak a kis lénynek az életét, akiért néhány nappal korábban egyszer és mindenkorra felelős lettem.

A megoldást a körzeti gyermekorvos adta meg, aki azonnal a XIV. kerületi Csertő parkban működő anyatejelosztóhoz irányított.

Tőlük minden bonyodalom és nehézség ellenére mindig sikerült megkapnunk a két, esetenként három üveg tejecskét.
Éppen ma egy hónapja, hogy az első adagot megetettük a lányunkkal, ennek örömére súlya elérte a 4 kg-ot. Ez egy hónap alatt 1.290 gramm gyarapodás. Azt hiszem, ehhez nem kell különösebbet hozzáfűznöm! Azaz valamit mégis,…

Köszönjük azoknak az anyukáknak, akik időt és energiát nem sajnálva adják le tejüket, és persze köszönjük az anyatejelosztó minden munkatársának a segítséget és a türelmet.

Köszönjük, hogy segítettek eloszlatni ezt a több évtizedes átkot.

Nagymihály Szilvia