Nem azt mondom, hogy csak egy kezem lenne, de ez egy olyan dolog, amihez egy is elég.

Kétgyermekes anyuka vagyok, mindkét gyermekem születése után adtam le tejet.

Már amikor az első gyermekemet vártam, mondtam a védőnőnek, hogy szeretném tudni, hogyan is megy ez. A védőnő furcsán nézett rám, de nem annyira, mint a későbbi védőnő a második gyermekem születése előtt, amikor egyáltalán szóba hoztam a dolgot. Anyukám is adott le tejet, amikor még én voltam baba és biztosra vettem, hogy nekem sok tejem lesz és én is adományozó leszek.

Az első védőnő azt mondta, várjunk amíg beindul a tejem, majd utána kitölti a szükséges papírokat, ha még mindig komolyan gondolom. Szerintem a tejtermelés alapja a magabiztosság, de persze meg is kell érte dolgozni, azonban ezt csak később ismertem fel. Mindent megtettem, hogy a gyermekeimnek megfelelő tejet adhassak, odafigyelek az étrendemre, szedek vitaminokat, sok teát és vizet iszom és szerencsés is vagyok.

Első gyermekem sürgősségi császárral született, bár túlhordtam és nem sikerül az indítás sem. Az előtejem már hónapokkal korábban beindult, így másnapra a tejem is belövellt. A gyermekem jól evett, jól aludt, minden jól alakult, így a szülést követő 3. hónapban már el is kezdtem a leadást és 11 hónap alatt közel 62 litert adtam le az Állomásnak. Amikor elapadt a tejem, sírva mondtam le a további adományozásról.

Emlékszem megígértem, ha újra szülni fogok, mindenképpen újra jelentkezem. Ez akkor még csak egy üres ígéret volt, hisz nem terveztünk több gyermeket vállalni, mégis 6 hónappal később újra teherbe estem.

Második gyermekem is sürgősségi császárral született, ezúttal 2 héttel korábban érkezett, Karácsony előtt egy héttel. Egyből mondtam a védőnőnek, hogy azonnal töltse ki nekem a szükséges papírokat, de ő azt sem tudta, hogy miről beszélek. Sajnos több éves munkatapasztalat mellett még sosem volt a hozzá tartozó anyukák között anyatej donor. Kellett hozzá némi győzködés, de végül kitöltötte a papírokat és január közepétől ismét csatlakozhattam az anyatej adó anyák szűkös csoportjához. 17 hónap alatt majdnem 130 liter tejet adtam le.

De most jöjjön az, amire a címben is utaltam – “Fejni tudok egy kézzel is”

Amikor kisebbik gyermekem 9 hónapos lett, egy véletlen és banális házi balesetnek köszönhetően eltörtem a bal csuklóm. Én biztos voltam benne, hogy ez csak egy csúnya ficam, pedig el is volt deformálódva. A sürgősségin megállapították, hogy ez ennél komolyabb, de hogy mennyire azt csak másnap tudtam meg. Még aznap befektettek a kórházba, másnap megműtöttek és következő nap már ki is engedtek, mert haza kellett mennem a gyermekeimhez. Hogy mi is történt?! Az esés következtében a csuklócsontjaim elmozdultak, mindkét alkarcsontom eltört és az orsócsont letört vége is ketté tört. Egy ilyen sérülést nem elég gipszelni, így egy műtét során egy külső “fixateur” került felszerelésre, amit 10 héten keresztül élvezhettem. Ennek a szerkezetnek az a lényege, hogy tényleg egyáltalán ne tudja az ember megmozdítani a karját, csuklóját, ujjait, de ha mégis sikerülne, akkor biztos, hogy nagyon fáj és vérzik is. Fél év rehabilitáció nem volt elég ahhoz, hogy a bal kezem/karom újra megfelelően működjön, de legalább használható.

Mielőtt kórházba kerültem napi kétszer fejtem, alkalmanként kb. 300 ml-t.

A kórházban teljesen felborult a napirend, így többször is eláztattam a ruháimat, nem volt más megoldás, fejni kellett. A történtek miatt egy hétre fel kellett függeszteni a szállítást, de utána rögtön folytattam felkötött karral, amiből fém rudak álltak ki. A gyermekeimet egyedül nem voltam képes ellátni, de fejni tudtam és ebből nem engedtem.

Sok ismerősöm mondja, hogy márpedig ez macerás, nem tudja beiktatni a napirendbe, kényelmetlen, kellemetlen és a többi. Nem értünk egyet, kis gyakorlattal gond nélkül megoldható, akár egy kézzel is. Te, aki most ezt a cikket, az én történetemet olvasod, talán azon gondolkozol, hogy mi legyen a felesleges tejjel… Neked mi a kifogásod?!

Egyelőre nem tudom, hogy lesz-e még gyermekem, de ha igen, az biztos, hogy újra jelentkezni fogok. Mert fontos, hogy minden csecsemő kapjon anyatejet!!!

Perlaki Dóra