Anyatejet adó Anyák köszöntése

Öröm, hála, köszönet, biztonságérzés, jókedv, egészség, tisztelet, megbecsülés, bizalom, elfogadás és még sorolhatnám milyen pozitív életérzést adott kis családunknak, hogy voltak (vannak) Édesanyák, akik a saját gyermekük táplálása mellett vállalták, hogy adnak azoknak is, akik valamilyen oknál fogva nincs erre lehetőségük.
Sokszor nem is tudjuk milyen hatással vagyunk másokra tetteinkkel. Olykor talán megszólal bennünk egy hang, ami arra késztet, hogy osszuk meg másokkal, amink van. Még akkor is, ha ez kis kellemetlenséggel jár. Lépjünk ki komfortzónánkból, hátha ezzel másokon segíthetünk! Így tettek mindazok, akik eljuttatták az anyatejet adó anyáktól hozzánk a friss táplálékot: orvosok, védőnők, “futárok”, és nem utolsó sorban ti, anyatejet adó Anyukák. >>>>>

Tisztelt Anyatej osztály!

Szívből köszönjük a szíves támogatásukat 2 koraszülött csecsemőnk nevében is.

Tisztában vagyunk az anyatej fontosságával, hogy egy erős és egészséges babának elengedhetetlen a fejlődésében.
Ezt családunk is megerősítheti.
Az Önök segítségével egyre erősebbek a fiaink, szépen növögetnek.

Célunk, hogy csak anyatejjel, s minél tovább táplálhassuk így őket – ezért is vagyunk nagyon hálásak minden kapott extra cseppért. >>>>>

Tisztelt Hölgyek!

Az Anyatejgyűjtő Állomás 45. születésnapjára rendezett rendezvényen lehetőséget kínáltak fel, hogy leírjuk történetünket, miért alakult úgy az életünk, hogy anyatej adó-kapó anyukák lettünk.
Én köszönettel élnék a lehetőséggel, és az alábbiakban írom meg történetünket:

Köszönjük!
A magyar nyelv csodálatos és kifejező, most mégsem tudom megfelelően szavakba önteni azt a hálát, amit minden Anyatej-adó anyuka iránt érzek. Nagy családban nőttem fel (hatan vagyunk testvérek), és Édesanyám mindannyiunkat szoptatott, így teljesen természetesnek tűnt, hogy én is szoptatni fogom gyermekemet. Erre is készültem a terhességem elejétől fogva.
A 34. héten aztán jött a pofon: vastagbélrákot diagnosztizáltak nálam.>>>>>

Kedves tejet adó Anyukák és Anyatejgyűjtő állomás munkatársai!

Szeretnénk megköszönni, hogy kicsi fiúnknak biztosítják hónapokon keresztül az anyatejet. Sajnos csak 3 hetes koráig tudtam szoptatni Milánt, ami elszomorított. Szerettem volna tovább érezni a köztünk lévő kapcsolatot, amit a szoptatás okozott. Persze, így is szoros a kapcsolatunk. Szerencsére eddig elkerült minket is a betegség. Remélem el is fog.

Kívánok az anyatejet adó anyukáknak jó egészséget, és elmondhatom szerintem minden olyan anyuka nevében akik nem tudnak szoptatni, hogy hatalmas segítséget nyújtanak. Hálás köszönet érte.

Az állomás munkatársainak szintén jó egészséget és köszönet a kitartó munkájukért. 

Üdvözlettel,   Bozóki Mariann és pici fia: Elekes Milán

Kedves Anyukák, akik nekem a tejet adják és Nénik, Bácsik, akik elhozzák nekem a finom kis tejet!

Robi vagyok – szólíthattok Robikának. 6 hete jöttem meg. Apu, anyu 8 nap után talált rám, mikor már nagyon irigykedtem, hogy csak a többieket látogatják és viszik haza, de engem nem. Na azóta megtaláltak és hazavittek. Jókat alszom és eszem náluk. Szerintük kicsit egyhangú az étkezésem, de én ezt nem így látom. Nem értik meg, hogy a cumisüvegnél nincs jobb a világon. Nemrég Apu hozott valami más fehér italt. Ma már nagyon szeretem, és nem bírom kivárni míg ideadják, úgyhogy saját kezembe kellett vennem a dolgokat. Ha tudtok küldjetek még, mert sokkal jobb mint a másik.
Köszi  Robika

Kedves Anyatejet adó Anyukák és minden Munkatárs!

Hálás köszönetet szeretnénk mondani magam és családom nevében, hogy kaptunk anyatejet hónapokon keresztül.
3 gyermekem van, a most már 4 éves kislányom után spontán fogant kétpetéjű ikerfiaim születtek 32. hétre. Szerencsére már 2. naptól volt tejem, amit hetekig fejtem nekik, amíg nem tanultak meg szopizni, de kb. 2 hónapos koruktól fogva már nem volt elég az ennek a két haspóknak. >>>>>

„…ahol tejet kapni…”

Ez valamilyen genetikai hiba lehet a családunkban.
Sem a nagymamám, sem a nagynéném, sem az anyukám, sem az unokatestvérem nem tudta három hónapnál tovább szoptatni a babáját. Mikor aztán kiderült, hogy gyermeket várunk, sokat viccelődtünk a férjemmel, „odamegyünk lakni, ahol tejet kapni”. Viccelődtünk, mondom (írom), mert azt hittünk, én leszek a kivétel, akin nem fog az átok, meg persze, hogy ma már vannak bizonyos praktikák, amelyekkel ezek a génekből eredő hiányosságok kiküszöbölhetők. Így miután Klára baba megszületett, mindketten megtettük, ami tőlünk tellett. A férjem „tejfakasztó” bulit rendezett a barátaival, én pedig literszám ittam a tejserkentő teákat. Az „ördögűzés” sikeresnek tűnt, mert a császármetszés utáni harmadik napon megindult a tejem. Tartottam ugyan attól, elég lesz-e a kisasszonynak a kórházi pótlás nélkül, mégis nyugodtan indultunk haza. Az első pár nap borzalmas volt, hiszen a bébi három-négy órákat sírt délutánonként. Ezt persze a milliószor elátkozott hasfájásra fogtuk, ugyan mire is gondolhattunk volna.>>>>>

 Kedves Védőnők!

Ezúton szeretném megköszönni a magam és kisfiam nevében, hogy az elmúlt nyolc hónapban, Donát születése óta, élvezhettük az anyatej előnyeit annak ellenére, hogy magam nem tudtam szoptatni.
Az anyatejnek köszönhetően Donátot elkerülték a betegségek, az allergiás tünetek.

A kisfiam teljesen egészséges, szépen fejlődött, mivel az anyatejet könnyen emésztette.
Nagyon hálás vagyok mindazoknak az édesanyáknak, akik számunkra mindezt lehetővé tették!
Szeretném megköszönni továbbá az Állomás minden munkatársának az áldozatos munkáját, segítségét, és végtelen kedvességüket!
Köszönettel és szeretettel:
Czene-Polgár Viktória és Czene-Polgár Donát

 Az örökbefogadó szülőknek is nagy segítség az anyatej

Nálunk viszonylag későn, de mégis nagyon hirtelen jött a baba. Mivel nem született gyermekünk, az örökbefogadás mellett döntöttünk. Úgy tudtuk, legkorábban jövő tavaszra várható a baba, de egy júniusi este megcsörrent a telefon, és másnap már haza is hozhattuk kilenc napos kislányunkat.
Az első pillanattól nagyon szeretjük őt, és szeretnénk neki mindent megadni, ami az egészséges fejlődéséhez szükséges. Egy nagyon lényeges dolgot azonban én nem adhatok meg neki: az anyatejet. Ezért nagyon örültem, amikor a védőnőnktől megtudtam, hogy Melinda is kaphat anyatejet, mert tudom, hogy egyedülálló összetételét a legkorszerűbb tápszer sem pótolhatja. Hetente háromszor, legtöbbször vele együtt elsétáltunk el az anyatejért, és a védőnők szeretetének és jóindulatának köszönhetően nagyon sok tanácsot és lelki segítséget kaptunk.>>>>>

 Kivételes helyzet

Azok az édesanyák és babák, akiknek soha nem volt gondjuk az anyatejjel, talán csak érzik, mennyire is szerencsések. Aki viszont került olyan helyzetbe, hogy a saját anyateje nem volt elegendő babája táplálására, az saját keserű tapasztalatából tudhatja, mennyire kivételes az a helyzet, amikor más édesanyák szorgos fejése által kiegészítő női tejhez juthat a babája. A mi történetünk is ilyen. És hogy miért mesélnénk el mindezt most nyíltan, arra több komoly okunk is akad. A legfontosabb, és egyben érzelmi töltésű okot talán mindenki megérti. Mindazok, akik szükségünkben kisegítettek bennünket olyannyira a háttérben maradtak, hogy személy szerint nem is tudjuk kinek kell köszönetet mondanunk mindezért. Ezért hát elmeséljük történetünket, ezzel köszönve meg az összes tejadó édesanyának önzetlen, példamutató segítéségét. És bár a köszönet ilyen formája talán nagyon is formális, igenis lássa mindenki, vannak még édesanyák, akik vállalva a tejleadással járó macerákat, adnak tejet, hogy azokkal mások babái is jóllakhassanak. Kisbabám is sok-sok jóízű percet köszönhet nekik.
És akkor íme a saját, „kivételes helyzetű” történetünk:>>>>>

 Miért fontos az anyatej?

/egy első gyermekes édesanya tapasztalatai/

Honek Rita /26/ vagyok, a kisfiam, Olivér 7 hónapos. Boldog, egészséges, kiegyensúlyozott kisbaba. Véleményem szerint, ebben nagy szerepet játszik, hogy még a mai napig is kap anyatejet. Igaz már csak egyszer egy nap, két decilitert, de ha tehetném, a fő tápláléka az anyatej lenne.
Mint minden kismama, én is tervezgettem, a közös új életünket a baba megszületése után. Az már más kérdés, hogy tapasztalatok híján álomvilágban éltem. De mára már sikerült az akadályokat leküzdeni és azt a millió apró teendőt, amivel egy kisbaba és a háztartás ellátása jár, megoldani, és napi rutinná tenni. Lényegesen könnyebb dolgom lett volna, ha a fiam legalább fél éves koráig csak a saját anyatejemet kapta volna. Amit a természet ad, azt nem kell melegíteni, lefagyasztani, tárolni, az edényeket fertőtleníteni, pénzbe sem kerül. Éjszaka félálomban is lehet etetni, és ha elalszik a baba, evés közben, nem kell aggódni, hogy a maradék megromlik és kárba vész. Ami még fontos, hogy az anyatejtől nem fáj a pocak. Sajnos ezt a lehetőséget, csak az első két hónapig élvezhettem felhőtlenül. Ahogy fejlődött a kisfiam, egyre többet és többet kívánt volna, de a tejtermelődés nem növekedett egyenes arányban a szükségleteivel. Pedig mindent megtettem érte. A babám sírós lett, mivel ha evett is, nem volt eléggé tápláló számára az anyateje, mert inkább vizes volt, mint zsíros. Tápszert nem akartam adni, mert családon belül már rossz tapasztalataim voltak vele.>>>>>

 Tisztelt nénik és bácsik!

Zsombornak hívnak, 2 hetes korom óta kapom az anyatejet a gyűjtőből, amelyet mindig nagy kedvvel fogyasztok szüleim legnagyobb örömére.
Ezúton is szeretném kifejezni hálás köszönetemet egyrészt az anyatej-leadó anyukáknak, másrészt a gyűjtőállomás kedves dolgozóinak.
Mellékelten küldök két fényképet magamról.

Üdvözlettel
Zsombor

 Tisztelt Anyatejgyűjtő Állomás!

Ezúton szeretnék köszönetet mondani segítségükért, és gyermekeim fényképeivel támogatni munkájukat, de legkivált hálát mondani azoknak a kedves anyukáknak, akik önzetlen segítségükkel lehetővé tették számunkra, hogy gyermekeink anyatejen nevelkedjenek fel.
Nagy bizakodással vártuk gyermekeinket. Igyekeztünk mindent megtenni azért, hogy a tőlünk telhető legjobb körülmények közé érkezzenek. A szoptatás fontosságáról sokat hallottunk, és természetesen arra törekedtünk, hogy gyermekeink is szopjanak legalább 8 hónapos korukig.
Sajnálatos módon a feleségem egyik melle műtéti beavatkozás következtében nem ad tejet. >>>>>

Kedves Tejadó Édesanyák!

Szeretném megköszönni Nektek- azt hiszem, a többi édesanya nevében is – amit a gyermekeinkért tesztek. Tudom nem egyszerű a tej összegyűjtése, és amit kaptok érte, meg sem közelíti azt, amit a mi szemünk fénye kap általatok.
A mi történetünk kicsit más, mint a többi női tejet kapó családé. A férjemmel több évi próbálkozás, 6 lombik beültetés és 3 vetélés után az örökbefogadás mellett döntöttünk. Nagy boldogságunkra augusztus 22-én megszületett Roland. A nagy izgalom, bevásárlás, igazolások, környezettanulmány beszerzése közben is, az egyik legfontosabb az anyatej kérdése volt. Bár Roland nagyon jól fogadta a tápszert, az mégsem pótolhatja az anyatejet, ezért hálásak vagyunk minden cseppjéért. A kisfiunk már 9 hetes, gyönyörűen fejlődik, nyugodt, mosolygós baba, aki eddig éjszakánként csak enni ébredt fel – ezért a többi kisbabás barátunk, ismerősünk nagyon irigyel-, és ebben szerintünk nagy szerepe van a női tejnek>>>>>

Sziasztok! 

Az én nevem Kormos Kata Lilien, 2003. Május 2-án láttam meg a napvilágot szüleim második gyermekeként. A szülés gyors volt és komplikációmentes. A kórházban minden rendben volt Anyuval és velem is! Amikor hazaértünk mindenki szeretettel várt minket, de a második héten Anyunak egyre kevesebb teje termelődött. Az oka, Anyu orvosa szerint hormonális eredetű, amivel már korábban is sok problémája volt! A tej csak fogyott, én sírtam, Anyu sírt, Apu aggódott, mert mindenki tudta mekkora kincsről van szó! A következő lépés a tápszer volt, ami laktató ugyan, de az íze borzalmas és nem ad semmi védettséget a betegségek ellen, amit a drága Bátyám szívesen hordott be az én “védtelen” környezetembe, így volt ez a bárányhimlővel is! Ekkor jött az önzetlen Anyukák által kínált tökéletes csemege az ANYATEJ!!!>>>>>