Először is elismerésem Mindenkinek, akinek sikerült Magát rábeszélni a tejleadásra.

Mert akárhogy is nézzük, ehhez elhatározás, nagy akarat és kitartás is kell, a kedvező alapadottságokon kívül. Régóta gondolkoztam rajta, hogy írjak-e, hiszen már olyan sokan írtak, s olyan sokfélét, hogy nem tudtam, van-e értelme, tudok-e újat írni!? S azt gondolom, hogy igen.

Nekünk 2001. novemberében született meg első fiúnk, Krisztián, s akkori védőnőm tanácsára vártunk a születést követően 2 hetet, hogy kiderüljön, tényleg olyan sok tejem van-e vagy gyors apadásnak indul.

Krisztián nagyon szorgalmasan szopizott, szépen fejlődött is, s minden szoptatás után azért fejtem is, hogy a kezdeti bőség maradjon is meg.

Sikerült is: maradt a sok tej, elvégeztettem gyorsan a szükséges vizsgálatokat, s már kezdődhetett is a leadás.

Eleinte én is sokat bajlódtam a fejések előtti fertőtlenítéssel: nagyon bonyodalmas volt a fertőtlenítő tablettát feloldani, aztán a kezemet is áztatgatni, ettől a kezem is kiszáradt, kirepedt, ráadásul akkor kellett frissen szembesülni a gyereknevelés minden gondjával, szóval időnként úgy éreztem, hogy túl sok a “macera”. De folytattam a leadást, s végül 9 hónapig adtam le a tejet, s úgy éreztem, hogy ha a második gyermekünk megszületik, akkor is csatlakozni fogok a leadó anyukák közé, mert nagyon jó érzéssel töltött el, hogy segíthetek olyan babáknak és anyukáknak, akiknek nem állt rendelkezésére az a fantasztikus lehetőség, hogy akarjanak és tudjanak is szoptatni/szopizni.

Azóta megszületett Tomi, második “aprócska” fiúnk. Már a terhesség alatt elvégezték nálam az elvégezhető, szükséges vizsgálatokat, mert tudtam, hogy megint sok tejem lesz, s nem akartam egy percet sem elvesztegetni.

Én azt vallom, hogy ha az embernek van teje, s rendszeresen fej, akkor fölösleges a mélyhűtőben raktároznia a drága tejes zacsikban, mert annyit úgysem tud eltenni, hogy huzamosabb ideig kitartson.

Ennek megfelelően amint hazajöttünk “picikénkkel” a kórházból, máris jeleztem jelenlegi védőnőnknek, hogy szeretném megkezdeni a leadást.

Nagyon vártam az anyatejgyűjtős gépkocsivezetőt az üvegekkel, mert nagyon feszített a sok tej, s napi 1 üveggel – 350 ml – kezdtem a leadást. Ez kicsit több lett néhány napon belül, s ekkor következett az, amire magam sem számítottam.

Én kézzel fejek első perctől kezdve, s azt gondoltam, hogy egyszerre csak az egyik mellemmel lehet foglalkozni, a másikat mindig befogtam közben a másik kezemmel, hogy ne folyjon. Ettől a derekam is fájt, s úgy éreztem, hogy túl sok időt vesz igénybe (kb. fél óra volt egy-egy fejés).

Poénból kipróbáltam, hogy mi lenne, ha az asztal fölé hajolva egyszerre mindkét mellből fejnék, s a poénból gyakorlat lett, azóta is így fejek, annyi módosítással, hogy a földön ülve, terpeszben, felhúzott térddel/térdekkel ténykedek. Naponta 3-szor.

Azt is megfigyeltem, hogy nem lehet a mellet kellően kiüríteni, ha csak egy helyen fogom. Én nem szoktam masszírozni, rögtön a “dolgok közepébe vágok”, viszont több pozícióban is, mert ahányszor módosítok a fogáson, annyiszor újra bőségesen zubog a tej az üvegbe. Gyakorlatilag az egész mellbimbó udvart körbejárom 3 fogással, s így szinte tökéletesen kiürülnek. Egy időben, de felváltva fejem a két mellemet: amíg a jobb kezemmel dolgozom, addig a ballal a következő fogásra készülök, s fordítva. Ezt a módszert szerettem volna megosztani Mindenkivel, mert nekem nagyon bevált. Ha érzem, hogy maradt még tej, s nem akar kiürülni, akkor kicsit, nagyon finoman meghúzom a mellbimbókat, így fejek rajtuk néhányat, s pár másodperc múltán következik a jól ismert tejkiürítő reflexes érzés, s sugárban lövell a tej.

1-1 fejés nem tart tovább 15 percnél, s van úgy, hogy 2 üveggel – 700 ml – tudok egyszerre kifejni. A fertőtlenítés is sokkal egyszerűbb lett azáltal, hogy a tabletta helyett folyékony kézfertőtlenítőt kapunk az Anyatejgyűjtőből. Kb. 1-1,5 perc a teljes fertőtlenítés. A kezem ugyan ettől is kiszárad, de a kézkrém, ami szintén a Gyűjtőtől származik, csodásan rendbe hozza akár két éjszaka alatt is.

Úgy éreztem, az egy csoda, amennyit naponta tudtam és tudok most is fejni azon felül, hogy Tomi is mindig jól tudott és jól tud lakni, amikor csak gondolja.

Most is nagy hasznát látom a szorgalmas fejésnek, mert mikor beteg lesz Tomi, az első dolog, ami a rossz közérzetére utal, hogy nem akarja a szilárd ételt elfogadni, csak a cicit. Ilyenkor kb. 300-400 ml-vel kevesebbet tudok fejni. Ha nem fejnék, nem lenne ennyi tartalékom, s akkor Tomit sem tudom, mivel lakatnám jól.

Tomi ameddig szopizni szeretne, addig én fejni fogok, hogy neki is meglegyen a szokott bőség és segíthessek is. Én azt gondolom, az a napi legfeljebb 1 óra ráfordítás bőven megtérül, mikor az ember az elégedett arcocskákra, csillogó szemekre, egészséges babákra gondol, akik anyatejtől teli pocakkal, boldogan szenderülnek álomba.

Perjéssy Katalin

Az Anyatejgyűjtő valamennyi dolgozójának köszönöm a munkáját, s továbbra is minél több tennivalót kívánok!