Auguste Renoir: Aline Renoir Pierrel
1915    Bern

Az őskor emberének szokásairól tárgyi bizonyítékaink nincsenek. Életükről következtetéseket a ma élő nomád népek életformáján keresztül meríthetünk.

Afrikai négerek, indiánok körében szoptatási nehézségek esetén nemegyszer a közelmúltban  szült nagymama segítette ki lányát, s vállalta gyermeke és unokája egyidejű szoptatását. Valószínűleg évekig szoptattak, gyermeküket magukra kötve hordták, hogy igény szerint bármikor szoptathassák, s veszélyektől óvhassák.

Kr.e. 2250 körül Hamurabbi törvénykódexe rögzíti a nő, s a gyermek jogi helyzetét. Az anyák általában 2 – 3 évig is szoptattak, de szükség esetén a család, ill. az apa dajkát fogadott, akit nagy gonddal válogattak ki. A dajka szolgálataiért eltartást kapott. Ha a dajka hűtlenkedett, vagy  a gondozására bízott gyermeken kívül más gyermeket is szoptatni mert, a törvény értelmében mellének levágásával büntették.

Tikos Albert: Az Anya
Nemzeti Múzeum

Az ókori Egyiptomban, Indus, Róma népeinél szintén megjelent a dajkaság.
Az egyiptomiak úgy vélték, a dajka tulajdonságait a gyermek örökli, ezért családtagnak tartották, nagy méltóságra emelték.

Az indusoknál az előkelők ritkán szoptattak. A 10. napon a gyermek a gondosan kiválasztott dajkához került: középkorú, közepes termetű, csinos, testi fogyatékosság nélküli, bő és jó tejű, kifogástalan családi származásúnak kellett lennie, a tejének pedig  mindig tiszta ” hab és fonálnélkülinek”. Óvták minden gondtól, felindulástól. Ha a fiatal csecsemő megbetegedett, az orvosságot a dajka vette be, vagy kenőcs alakjában a mellére kenték.

Az ókori Rómában az anyától elvárták, hogy maga szoptassa csecsemőjét. Lenézték, sőt hűtlenséggel vádolták a nőt, aki nem szoptatott. Később az erkölcsök lazulásának korában a gazdagabb családok dajkákat fogadtak, bár ez ellen Cato és Ceasar is

Anya és gyermek
Krisztus elött 2200-ből

erősen harcolt. A polgárasszonyok 2 évig is szoptattak.

A dajka karján nem tarthatta a gyermeket, mert úgy vélték ez árt a tejnek.
A dajkát családtagként tisztelték. Az anyatejgyűjtés kezdeti formájának tekinthető,
hogy a plebejus asszonyok a Colona lactaria mellett árulták tejüket úgy, hogy más
gyermekét megszoptatták.

Hamarosan a szoptatásból a modernség és az anyai szeretet példaképe lett.

1784-ben egy német utazó tapasztalta, hogy  ” még a felső néposztály hölgytagjai is maguk szoptatják gyermekeiket Angliában”.

A francia felvilágosodásra jellemző a szoptatás elutasítása. A gazdagok dajkákat fogadtak, vagy gyermeküket 2-3 évre vidékre adták.

Érdekes megemlíteni, hogy az ősidőben a magyar nép dajkát, fizetett szoptatóst nem ismert. A dajkaságot Mátyás király óta ismerik, amikor azt  külföldi udvaroknál látták.

Maximilian Liebenwein:
Madonna a gyermekkel
1869-1926 Bécs

Ezek meglett korú asszonyok voltak, akik fizetése akkor  4 Ft is volt egy

csecsemő ápolásakor. /Nádasdy levelekben találunk rá utalást /

A XX. század elején /1920/ Tauffer Vilmos  és Heim Pál is felhívta a figyelmet arra, hogy “egy  nőnek a teje el ne apadjon, melléből fejje ki, vagy tejszívóval  szívja le”.
Erre kórházban, szülőintézetben, anyaotthonban van lehetőség – lehet egy éhes egészséges gyermek által is megszívattatni, de “ezt csak orvos rendelheti el, mert vérbajos csecsemő könnyen megfertőzheti az anyát és viszont a beteg nő az egészséges csecsemőt.” Reháti K. Helén könyvében pontos utasításokat ad a fejés előtt a mell hygienes ápolására.  Fontos az alapos orvosi vizsgálat a nemi betegségek miatt. Bemutatja a Soxhlet – palack használatát, melynek működési elve a ma ismert pasztőrizáláson alapul.

A védőnői szolgálat szerveződése idején / Stefánia Szövetség, Zöldkeresztes Szolgálat / felmerült az igény az anyatej gyűjtésére, közvetítésére.

Az anyatejes táplálás hazánkban, s világszerte történő térhódítása hatására Anyatejgyűjtő Állomások szerveződtek azon csecsemők ellátása érdekében, akiknek

Orazio Gentileshi (1563-1639)
Madonna keblén a gyermek Jézussal
(Christies London

életbenmaradása, egészséges fejlődése anyatej nélkül nem, vagy csak kétes eredménnyel biztosítható.

Kezdetben a fővárosban, s megyei városokban un.” hagyományos ” Anyatejgyűjtő Állomásokon a tejadó anyák a helyszínen fejték le tejüket. Ez a típus még a 80-as évek elején a XV., és a XX. kerületekben működött.

Az  állandó anyatej igény emelkedése, a begyűjtendő anyatej csökkenése arra késztette Dr. Buda Károly debreceni főorvost  /60-as évek/, hogy megszervezze a háztól – házig történő anyatejgyűjtést. Ezt követte 1969-ben a budapesti tejgyűjtés megszervezése  Dr. Őry Imre főorvos irányításával. Az új gyűjtési ellátás lényege, hogy  a tejadó anyák saját gyermekük szoptatása után bizonyos többlet tejjel rendelkeznek, s ezt otthonukban meghatározott körülmények között fejik le. Az így nyert anyatejet a hét bizonyos napjain az Anyatejgyűjtő Állomás munkatársai szállítják el. A védőnő szerepe meghatározó abban, hogy a felesleges anyatej ne vesszen kárba   / csapba, kutya – macska egye meg /. Az anya tájékoztatást kapjon az anyatej leadás lehetőségéről, javítva ezzel sok arra rászoruló csecsemő életesélyeit, életkilátásait.

Antal Klára, Barta Erika

Lucas Cranach d A (1474-1553)
 „ Caritas”
 ( Chrities London)

James Shannon „ Flower Girl”
1895 
 Ausschnitt (Privatbesitz)

A cikk, illetve korábbi változatai megjelentek: Gyógyhírek Anyatej magazin  1998; 2000; 2001;  2002;  számaiban