(1871.október 11. – 1942. június 8.)
Pesten született. Szülei Torday Ferenc orvos és Léder Anna. 22 évesen szerezte meg doktori oklevelét, majd a Bókay Klinikán (ma I. Gyermekgyógyászati Klinika) kezdte meg orvosi tevékenységét. Mint fiatal orvos, utazási ösztöndíjjal hosszabb tanulmányutat tett osztrák, német, francia, angol gyermekklinikákon. Tudományos tapasztalatairól több értekezésben számolt be. 1904-ben az Állami Gyermekmenhely főorvosává nevezik ki, ahol nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Szalárdi Mórral és Szabó Mihállyal együtt erejüket megfeszítve dolgoztak az elhagyott és beteg gyermekek gyógyításán.
1908-ban szerzett magántanári képesítést („a gyermekgyógyászat, különös tekintettel a csecsemő kór- és gyógytanára” tárgykörből), melyhez 1921-től az „egészségügyi gyermekvédelem” képesítés is társult. 1922-ben Egészségügyi főtanácsosi kinevezést kapott. 1922-1923 között a Budapesti Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely igazgatója.
Számos szakkönyv és ismeretterjesztő könyv szerzője. A XVII. Nemzetközi Orvoskongresszus titkára volt, az Ő nevéhez fűződik a kongresszus anyagának sajtó alá rendezése. 1906-ban megalapította a „Gyermekvédelmi Lap”-ot. Szerkesztője volt a Budapesti Orvosi Újság című folyóiratnak is. Az 1924-ben alakult Magyar Gyermekorvosok Társaságának első titkárává választották.
1936-ban történt nyugalomba vonulása után még 3 éven át vezette az Apponyi-poliklinika gyermekrendelését.
Temetése 1942. június 10-én volt a Kerepesi Temetőben.
Családja:
Felesége Szilágyi Szilárdka Teréz volt, akivel 1908-ban kötött házasságot. Egy gyermekük született. [György Ede 1909-1926)]



