Prof. Dr. Sárkány Jenő

(1913. május 4. – 1990. július 10.)
Budapesten született Sárkány Mór ügyvéd és Weiss Aranka gyermekeként. Középiskolai tanulmányait a Berzsenyi Gimnáziumban végezte. Orvosi oklevelét 1937-ben szerezte meg. Ezután, mint externista dolgozott a Madarász utcai Gyermekkórházban, majd a László Kórházban. 1941-ben gyermekorvosi szakképesítést szerzett. 1942 és 1944 között munkaszolgálatosként Baróton és Érsekújváron, az ottani kórházakban szolgált. 1945—ben a Nemzeti Segély Egészségügyi Osztályának vezetőjének nevezték ki. Eközben a Bókay Klinikán gyakorolta hivatását. A háború utáni lerombolt fővárosban megszervezte az anyatejgyűjtést, a felszabadulás utáni első bölcsőde létrehozása is az Ő nevéhez fűződik. 1946—1952-ig a Budapesti Orvostudományi Egyetem II. sz. Gyermekklinikáján Petényi professzor tanársegédjeként tevékenykedett.

1953-ban nevezték ki a Budapesti Állami Gyermekvédő Intézet igazgatójává. Elsődleges feladata volt, hogy az intézményt gyermekkórházzá alakítsa át. Nagy lelkesedéssel és elhivatottsággal kezdett ehhez a feladathoz. 1954-ben – egy évre - a Koreai Magyar Kórház gyermekosztályának létrehozását bízták rá.

Hazatérte után az 1957-ig Bókay János, majd 1957-től Heim Pál Gyermekkórház szervezeti kiépítésére, a legnagyobb hazai gyermekegészségügyi intézet megvalósítására tette fel életét. Több új osztály, széles spektrumú poliklinikai rendelés kialakítása fűződik nevéhez. A szervezés mellett a gyógyítás vált életének céljává. Haláláig osztályvezető főorvosa volt a csecsemőosztálynak.

Gyógyító munkája mellett nagy hangsúlyt fektetett a tudományos munkára is: nevéhez fűződik a hazai csecsemő- és gyermekhalálozás csökkentési lehetőségének feltérképezése. Biokémiai és molekuláris biológiával is foglalkozott, és az orvosetika területén is végzett kutatásokat. 1963-ban orvostudomány kandidátusi címet szerzett. 1964-ben az intézet területén létesült az akkori Orvostovábbképző Intézet (ma Egyetem) I. Gyermekgyógyászati Tanszéke, amelynek tanszékvezető egyetemi tanárává nevezték ki.

Igazgatása alatt indult meg a Kórház rekonstrukciója. Sárkány dr. szakmai szempontok alapján igyekezett az új épületek tervezését segíteni. 1983-ban történő nyugdíjazása után is részt vett a gyógyításban és a tanszék képzéseiben.

A kormányzat több magas kitüntetéssel ismerte el munkásságát.

Puritánsága, egyenessége, emberszeretete, a Kórház dolgozóival való kapcsolata nem merült feledésbe a mai napig sem - volt munkatársai visszaemlékezésének köszönhetően.

Temetése 1990. július 17-én a rákoskeresztúri Új köztemető szóró parcellájában volt.

Első felesége Fischer Magdolna fiatalon elhunyt, második felesége Gráf Magdolna volt, akivel 1946- ban kötöttek házasságot. Két gyermekük született: Anna és Vera.