Szana Sándor

Silbermann Rezső és Fahn Janka gyermekeként született Temesváron. Egyetemi tanulmányait
Budapesten végezte, 1891-ben szerezte meg orvosi diplomáját. (Egyes források szerint Kolozsvárott). Temesváron kezdte meg gyógyító tevékenységét, ahol nagyon korán az elhagyott, árva gyermekek felé fordult figyelme. Nevéhez fűződik a temesvári Fehér Kereszt Egyesület helyi szervezetének megalapítása, 1899-ben. A következő évben szülőházat és gyermek-poliklinikát is alapított, ahol az arra rászoruló gyermekeket ingyen kezelték. 1902-ben a Minisztérium felkérte az újonnan létrehozott Temesvári Állami Gyermekmenhely vezetésére, ahol még abban az évben gyermekgondozónői tanfolyamot indított. Nevéhez fűződik az „Unsere Gesundheit” c. folyóirat elindítása is – 1898-ban.

1909-ben nevezték ki a Budapesti Állami Gyermekmenhely igazgatójává, ahol nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Ebben az évben Királyi tanácsosi kinevezést is kapott. A gyermekvédelem országos irányítóival rendszeres kapcsolatot tartott, gyakran képviselte hazánkat a különféle nemzetközi Gyermekvédő Kongresszusokon.

Temetésére 1926. május 5-én került sor – a főváros által adományozott díszsírhelyre – a Kerepesi úti temetőbe. A hamvakat 1959-ben a Rákoskeresztúri Új Köztemetőbe helyezték át.

Családja:
Felesége Basch Etel. Gyermekeik: András (1895-1958), Zsigmond (1896-1942), Erzsébet (1904-?) és Rezső (1913-1994)