Ruffy Pál

Csehi községben született, Komárom vármegyében Ruffy Kálmán és Mátéffy Borbála gyermekeként. Gimnáziumi és egyetemi tanulmányait a fővárosban végezte. Jogi tanulmányainak befejezése után Budapesten szerzett ügyvédi gyakorlatot, ezután Aranyos-
Maróthon telepedett le. 1886-ban Bars vármegye főjegyzője , 1895-ban alispánja, 1896-tól országgyűlési képviselője lett. 1897-ben a Vallás- és Közoktatásügyi miniszter az Országos Congrua Bizottság tagjává nevezte ki, majd 1900-ban kormánybiztosi kinevezést kapott. Az
állami gyermekvédelmi törvény megszületése után (1901) a Kormány megbízta a magyar állami gyermekvédelmi rendszer kiépítésével. Innentől kezdve Ruffy Pál a gyermekvédelemnek szentelte életét. Minisztertanácsosi címet kap, 1903-ban a „Gyermekmenhelyek Országos Felügyelőjévé” nevezték ki. 1916-ban Ferenc József király a Lipótrend lovagkeresztjét adományozta neki, a gyermekvédelem terén kifejtett eredményes tevékenységének elismeréseként.

Nyugalomba vonulása alkalmával, 1923-ban államtitkári címet kapott. Nyugdíjazása után sem tétlenkedett: a Magyar Közigazgatás című szaklap felelős szerkesztője volt, a Stefánia Országos Anya- és Csecsemővédő Szövetség által szervezett tanfolyamon a magyar
gyermekvédelem történetének előadójaként tevékenykedett és írt több értékes szakkönyvet, amelyeknek egy része németül és franciául is megjelent. Budapesten halt meg.

Temetése 1934. augusztus 28-án volt a Kerepesi úti Sírkert főváros által adományozott sírhelyére.

Családja:
Első felesége Reidner Ilona volt, akivel 1887-ben kötött házasságot. Gyermekeik: Kálmán (1889); Mária (1890), Mária Magdolna (1891), Pál (1893), Erzsébet (1896), József (1899).
1900-ban felesége skarlát következtében meghalt, Ruffy egyedül nevelte tovább 6 kisgyermekét. A szabadkai Menhellyel kapcsolatos tárgyalásai során ismerkedett meg özvegy Morvay Ákosné Szép Blankával, akivel 1904-ben kötött házasságot. A feleség egy gyermeket
hozott a házasságba, így 7 gyermek neveléséről gondoskodtak.