Damokos Andor

Damokos Andor
1867. március 7. – 1931. február 14.

Marosvásárhelyen született, a nagy múltú háromszéki székely Damokos család egyik leszármazottjaként. Életútját a közszolgálat, a jogi és közigazgatási pálya határozta meg.

Kolozsváron érettségizett, majd jogi tanulmányokat is itt folytatott. Pályafutását a vármegyei közigazgatásban kezdte meg. A századforduló időszakában Székelyudvarhely vármegye alispánjává választották, ahol a megye közigazgatásának vezetőjeként működött.

Az 1910-es évek elején Budapestre került, ahol jogi tanulmányait tovább folytatta, megszerezte az ügyvédi képesítést, majd a belügyi szolgálatban helyezkedett el. A Belügyminisztériumban tanácsosi, később miniszteri tanácsosi rangban teljesített szolgálatot.

Az első világháború idején több fontos állami megbízatást kapott. Szatmáron a helyi tartalék-kórház kormánybiztosaként működött. A háborút követően Budapesten folytatta közszolgálati munkáját. Miniszteri tanácsosként 1922-ben került az Állami Gyermekmenhely élére.

Betegsége miatt egy évvel később nyugdíjazták, de ezt követően sem vonult teljesen vissza a munkától, közjegyzői helyettesként is tevékenykedett.

Damokos Andor kiemelkedő zenei tehetséggel rendelkezett, művészi szinten hegedült.

Első felesége Domahidy Elza volt, akivel három gyermeket neveltek: Istvánt, Sándort és Máriát. 1921-ben vette feleségül Szász Fannyt. Ebből a házasságból született Damokos Tamás [1923–1984] nevű fia.

Damokos Andor hosszabb betegség után hunyt el Budapesten. Temetése a Fiumei úti temetőben volt. Sírját sajnos felszámolták.