Kezdődjön jól az iskola – a szülő nyugalma is sokat számít

Az iskolakezdés ritkán csak a gyerekről szól. A szülő is izgul: vajon jól érzi majd magát? Lesznek barátai? Bírja a terhelést? Mi történik, ha nehézségei lesznek? A Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet új, Heim Online Rendelés című sorozata éppen ezekben a mindennapi, mégis fontos kérdésekben szeretne hiteles segítséget nyújtani. A Facebookon követhető élő beszélgetések különlegessége, hogy a szülők nemcsak hallgathatják az Intézet szakembereit, hanem közvetlenül kérdezhetnek is tőlük – előzetesen posztban, az adás alatt pedig a chatablakban.

A tanévkezdésről szóló adás vendége Metzger-Madarász Natália gyógypedagógus, aki a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Osztályán dolgozik, ahol a 3–18 éves korosztály diagnosztikájával, elsősorban autizmus és ADHD vizsgálatával foglalkozik.

Nem biztos, hogy a „stresszmentesség” a legjobb cél

A valódi önbizalom nem abból születik, hogy azt mondjuk, „minden könnyű lesz”

A szakember szerint már az is sokat számít, hogyan gondolkodunk az előttünk álló szeptemberről. A teljesen stresszmentes iskolakezdés talán nem is reális elvárás. Egy új helyzet természetesen hozhat izgalmat, bizonytalanságot vagy félelmet – legyen szó első osztályról, iskolaváltásról vagy éppen a középiskola megkezdéséről.

Érdemes ezért a tanévkezdést nem problémaként, hanem izgalmas, várakozással teli új időszakként megmutatni a gyermeknek. Ebben a szülő lelkiállapota is meghatározó. A gyerekek érzékenyen észlelik a felnőttek szorongását, és könnyen átvehetik azt. Ha a szülő aggódik, érdemes először a saját félelmeit végiggondolnia. Ez nem azt jelenti, hogy el kell bagatellizálni a gyermek érzéseit. Ha azt mondja: „Nem akarok iskolába menni”, „Félek a tanító nénitől” vagy „Mi lesz, ha nem lesznek barátaim?”, az első feladat nem a gyors megnyugtatás, hanem a meghallgatás. Fontos, hogy a gyermek tudja, hogy szabadon beszélhet az érzéseiről és otthon biztonságban van.

Sokat segíthet az is, ha megmutatjuk neki a saját erősségeit, például nyugodtan hangsúlyozza a szülő, hogy “kedves vagy, jól tudsz másoknak segíteni, kitartó vagy, oda tudsz figyelni”. A valódi önbizalom nem abból születik, hogy azt mondjuk, „minden könnyű lesz”, hanem abból, hogy a gyermek tudja: akkor is számíthat ránk, ha valami nehéz lesz.

Bármi történik, képes vagyok megbírkózni vele

Különösen az első osztály előtt lehet fontos, hogy az iskola ne egy teljesen ismeretlen világként jelenjen meg. El lehet sétálni az iskolához, felidézni a korábbi ismerkedő foglalkozásokat, beszélgetni a leendő tanítóról, az osztályteremről vagy arról, hogyan telik majd egy nap.

Az utolsó nyári hetekben a napi rutin fokozatos visszaállítása is sokat segíthet. Érdemes közelíteni az alvás és ébredés időpontját az iskolaidőhöz, visszatérni a rendszeres étkezésekhez, és újra természetessé tenni a reggelit. A kiszámítható napirend biztonságot ad.

Az viszont nem szükséges, hogy augusztus végét előre tanulással töltsük. Egy leendő elsősnek nem az a feladata, hogy szeptemberre írni-olvasni tudjon. Sokkal hasznosabb lehet a társasjáték, a logikai játék, a szabályok betartásának gyakorlása vagy az, ha egyre több hétköznapi feladatban válhat önállóvá.

A saját iskolatáska kiválasztása, a tanulósarok közös kialakítása vagy akár egy családi feladat – például a mosogatógép kipakolása, a szoba rendben tartása – apróságnak tűnhet, valójában azonban azt az élményt erősíti: „képes vagyok rá, van beleszólásom a saját dolgaimba.”

Különóra - a gyermek álma vagy a miénk?

A tanévkezdéssel együtt indul általában a különórák szervezése is: nyelv, sport, zene, tánc, fejlesztés. A különórák kiválasztása előtt Metzger-Madarász Natália azt javasolja, hogy a szülők tegyék fel azt a nagyon egyszerű, de fontos kérdést, hogy kinek az álma ez a különóra: a gyermeké vagy a szülőé? Nem ritka ugyanis, hogy felnőttként saját meg nem valósult vágyainkat szeretnénk továbbadni a gyerekünknek. Pedig a jó különóra elsősorban a gyermek érdeklődéséhez, képességeihez és szükségleteihez igazodik. Ott érdemes keresgélni, ahol sikerélménye lehet, ahol örömét leli a tevékenységben. Ne írassuk balettra, ha azt látjuk, hogy csetlik-botlik, mert jellemzően kudarc lesz a különóra meghatározó élménye.

És itt is igaz, hogy a kevesebb néha több. A tanítási nap után a gyermeknek szüksége van szabad játékra, pihenésre, a családdal eltöltött  időre és megfelelő mennyiségű alvásra is. A cél nem az, hogy minden délutánját kitöltsük, hanem az, hogy olyan egyensúlyt találjunk, amely mellett fejlődni és regenerálódni is tud.

Ha megváltozik a gyerek, figyeljünk oda

Az iskolakezdéssel járó kisebb hullámvölgyek természetesek. Vannak azonban olyan változások, amelyeknél érdemes megállni és utánajárni, mi történik. Figyelmeztető jel lehet, ha a korábban nyitott gyermek tartósan visszahúzódóvá válik, ha hirtelen ingerlékeny vagy agresszív lesz, ha rendszeresen fejfájásról, hasfájásról, hányingerről panaszkodik, ha a szorongása már annyira erős, hogy nem tud képességeinek megfelelően működni az iskolában.

Ilyenkor rendkívül fontos a szülő és a pedagógus közötti kommunikáció. Ha a nehézségek nem oldódnak, érdemes szakember, például iskolapszichológus vagy pedagógiai szakszolgálat segítségét kérni. A segítségkérés nem azt jelenti, hogy nagy baj van; sokszor éppen azt teszi lehetővé, hogy egy kisebb probléma ne váljon nagyobbá.

Metzger-Madarász Natália kifejezetten hangsúlyozza, hogy nem kell minden helyzetre előre tudnunk a választ. Sokkal fontosabb, hogy a gyermek olyan családi háttérből induljon el reggelente, ahol tudja, hogy meghallgatják, elfogadják, és ha valami nehéz történik vele, van kihez fordulnia.