Dr. Sült Tamás Péter gyermeksebész
1955. március 27. – 2026. október 10.

Az utolsó napján is be akart jönni operálni a betegeit

Nehéz ennél többet elmondani egy orvos hivatásáról, az utolsó pillanatig tartó készültségről, műteni-, gyógyítani akarásról. És nehéz ennél fájdalmasabban megérteni, mit veszítettünk. Ő még a gyermekekhez készült. Még feladata volt, még segíteni akart, még kezelni, kötözni, műteni akart, a szíve, a lelke vitte volna még a műtőbe, a műtőlámpa vakító fénye alá, tovább, előre, ahogy hosszú éveken át. De most már más, égi fények gyúlnak neki. Mi pedig most búcsúzni kényszerülünk tőle.

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Dr. Sült Tamás Péter intézetünk gyermeksebész főorvosa 2026. október 10-én, 71 éves korában elhunyt. 47 évet töltött az egészségügyben, életének meghatározó részét a gyermekeknek szentelte.

Egy 2015-ös interjúban így fogalmazott: „Én hiszek az emberi kapcsolatokban, és hiszek a személyes vonatkozásokban.” Arról beszélt, hogy az orvos kötelessége elkezdeni, végig vinni és befejezni betege gyógyítását. Ma különösen megrendítő visszahallgatni ezeket a gondolatokat. Egy élet következetessége szól belőlük, amit a gyógyításról vallott, ahhoz az utolsó napjáig hű maradt.

Orvosi diplomáját 1979-ben szerezte meg, sebészetből 1985-ben, gyermeksebészetből 1989-ben tett szakvizsgát. Pályája a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen indult, majd a János Kórházban, az Országos Testnevelés- és Sportegészségügyi Intézetben és a Jahn Ferenc Kórházban dolgozott. 1988. január 1-jén érkezett a Madarász utcai gyermekkórházba. 2000-ben főorvosi kinevezést kapott, 2013-tól az Üllői úti telephelyen is részt vett a gyermeksebészeti ellátásban. Munkáját 2014-ben Kiváló Dolgozó elismeréssel jutalmazták. Nyugdíjba vonulása után is folytatta a gyógyítást.

A gyermeksebészethez vezető útjáról őszintén mesélt. Felnőttsebészként kezdett, a gyermekekben pedig saját elmondása szerint az őszinteséget, a tisztaságot és a bizalom különleges erejét fedezte fel. Tudta, hogy a gyógyítás már az első találkozáskor elkezdődik abban, ahogyan az orvos a gyermekhez fordul, ahogyan megszólítja, ahogyan partnernek tekinti.

„A gyereket meg kell nyerni” – mondta. Számára a gyermek bizalma a gyógyítás alapja volt. Értette, hogy a kis beteg már a szavak előtt megérzi, bízhat-e a vele szemben ülő emberben. Ezt a bizalmat kiérdemelni és megőrizni ugyanolyan komolyan vette, mint a műtőben rá váró feladatot.

Szakmai munkájában kiemelt kihívásnak tekintette a gyermekek súlyos arc- és állcsontsérüléseinek műtéti ellátását, az arckoponya helyreállító sebészetét. Az összetett sérüléseknél aprólékos tervezéssel, többórás beavatkozással kellett újjáépíteni a sérült csontokat és helyreállítani az arc szerkezetét. Az arc és a nyak bonyolult anatómiai viszonyai között végzett munkája rendkívüli pontosságot, biztos tudást és kitartást kívánt. Munkájában a működés helyreállítása mellett arra is törekedett, hogy a beavatkozások a lehető legkevesebb látható nyomot hagyják: ahol lehetett, a szájüreg felől végzett műtéttel kerülte el a külső archegeket.

Foglalkozott az arc területén kialakult daganatok sebészeti ellátásával is. A hematológiai és onkológiai betegséggel kezelt gyermekek gyógyítását a terápiához szükséges centrális vénás hozzáférések beültetésével és sebészeti konzíliumokkal segítette. Munkája a sürgős baleseti ellátástól a gondosan megtervezett helyreállító beavatkozásokig sokféle feladatot fogott át életében. Mindegyik mögött egy gyermek állt, akinek a további életét, lehetőségeit és mindennapjait meghatározhatta a műtét eredménye.

A gyógyítás feltételeiért is személyesen tett. A Gyermekkor Alapítványon keresztül támogatókat keresett, adományokat gyűjtött, műszerek és korszerű eszközök beszerzését segítette.

A műtőt egy hangversenyteremhez hasonlította, a közös munkát pedig egy zenekar játékához. Az operatőr lehet a karmester – mondta –, de az eredményhez minden résztvevő tudása és legjobb teljesítménye szükséges.

Ez volt az élete. Ezerszer és ezerszer öltözött és mosakodott be és lépett be a fénybe, a műtőben dolgozó csapattal együtt a kéz, az agy és a szív együttes munkájával gyógyítottak. Ezer és ezer vágás, ezer és ezer öltés, ezer és ezer kötés… Több ezer gyermeket gyógyított, operált életében.

Most ebből a közösségből hiányzik ő. Magányosan fekszik a fejlámpája, már nem neki világít, nem irányítja. A hiánya újra és újra utolér majd bennünket a hétköznapokban. De magunkkal visszük az emlékét, hogy volt egyszer egy nagyszerű sebész, akit Dr. Sült Tamás Péternek hívtak, aki életét a gyermekek gyógyításának szentelte.  

Kedves Főorvos Úr! Te még jönni akartál. Mi még vártunk. Fájdalommal búcsúzunk Tőled. Hálával őrizzük mindazt, amit a gyermekekért és értünk tettél.

Egykori interjúd végén azt mondtad: „A gyermekeink mosolya az a mi jövőnk záloga.” Életed munkája ott folytatódik azoknak a gyermekeknek az életében, akiknek segítettél meggyógyulni, felnőni, továbbindulni.

Nyugodj békében!

Mély együttérzéssel osztozunk a család és szerettei gyászában.

----

A család döntése értelmében búcsúztatását szűk körben tartották a Kelenföldi Evangélikus Templomban (1114 Budapest, Magyari István utca 1–3.), ahol örök nyugalomba helyezték. Akik ismerték és szerették, a templom kolumbáriumában róhatják le kegyeletüket: a lift oldalán, a 2. sorban található 283. urnafülkénél.

Emlékét a 2026. november 8-án, vasárnap 10.30-kor kezdődő Istentisztelet keretében idézik fel.

Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet