Amikor az új szív dobogni kezd – a hazai gyermekszív-transzplantációs program története

A monitoron megjelenik az első jel, majd újabb dobbanás követi: az átültetett szív működni kezd. Dr. Ablonczy László számára ez a gyermekszív-transzplantáció egyik legszebb pillanata.

Dr. Ablonczy László a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet orvosigazgató-helyettese a Magyar Gyermekorvosok Társaságának legrangosabb, Schöpf-Mérei Ágost-díját vehette át a gyermekkardiológia területén végzett több évtizedes kiemelkedő szakmai és tudományos tevékenységéért, valamint a hazai gyermekszív-transzplantációs program megszervezésében és fejlesztésében vállalt meghatározó szerepéért. A kitüntetett 2026. november 5-én tartott szegedi ünnepélyes díjátadón a hazai gyermekszív-transzplantációs program indulásának történetét idézte fel.

A Magyar Gyermekorvosok Társasága Schoepf-Merei Ágost emlékének ápolásán túl a gyermekgyógyászat, a gyermekegészségügy és a társasági élet területén kiemelkedő jelentőségű szakmai, szakmapolitikai munkássága elismeréseképpen ítéli oda minden évben a Schöpf-Mérei Ágost-díját.

A hazai gyermekszív-transzplantációs program létrehozásának gondolata a súlyos szívelégtelenségben szenvedő serdülők ellátása során fogalmazódott meg. A 2000-es évek elején a szakemberek olyan gyermekeket veszítettek el, akiknek a hagyományos kezelések már nem tudtak elegendő segítséget nyújtani. Ezek az esetek a betegek gyógyításában és kórházi gondozásában résztvevőket is mélyen megrázták. Eközben a szülők egyre többet tudtak a külföldön elérhető szívátültetési lehetőségekről. Emiatt egyre sürgetőbbé vált a kérdés: hogyan lehetne Magyarországon is esélyt adni az érintett gyermekeknek? – tette fel a kérdést előadásában  Dr. Ablonczy László gyermekkardiológus, a  Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet orvosigazgató-helyettese, a Gyermekszív Központ vezetője, a Gyermekkardiológiai Osztály osztályvezető főorvosa. A díjazott főorvos felidézte az első sikeres, transzplantációt lehetővé tevő hazai műszívkezeléshez, a csecsemőkori szívátültetés elindításához és a századik átültetéshez közelítő program fejlődéséhez megtett utat.

Schoepf-Mérei Ágost-emlékérem átadása: Prof. Dr. Szabó László, Dr. Havasi Katalin, Prof. Dr. Nagy Anikó, Dr. Ablonczy László

Egy műtétnél jóval többre volt szükség

Amikor 2003-ban felmerült a hazai program létrehozása, még számos kérdésre kellett választ találni.

• Lesz-e elegendő beteg ahhoz, hogy egy önálló centrum megszerezze a szükséges tapasztalatot?

• Hol sajátíthatják el a szakemberek a megfelelő módszereket?

• És hogyan biztosítható a gyermekek hosszú távú gondozása a műtét után?

Dr. Ablonczy László visszaemlékezéséből világosan kirajzolódott: a szívátültetés nem ér véget a műtőben, a sikeres programhoz az egészségügyi ellátás minden elemét meg kellett teremteni.

Dr. Ablonczy László 2006-ban egy évet töltött a berlini Deutsches Herzzentrum Szív- és Tüdőtranszplantációs Osztályán. Hazatérése után a hazai gyermekszív-transzplantációs program vezetője lett. A németországi munkája során a szívátültetés és a mechanikus keringéstámogatás területén szerzett tapasztalatokat, amelyek különösen a legsúlyosabb állapotú gyermekek ellátásában bizonyultak fontosnak. A műszívkezelés ugyanis lehetőséget adhatott arra, hogy a gyermekek állapotát a megfelelő donorszív megtalálásáig fenntartsák.

A hazai program elindításához ezért több feltételt is meg kellett teremteni: a betegek felismerését és követését szolgáló szívizombetegség-ambulanciát, a keringéstámogatás feltételeit, valamint a műtét utáni gondozás rendszerét. Az első magyarországi gyermekszív-átültetésre ezután már nem sokat kellett várni: 2007. október 18-án történhetett meg. Ezzel egy tartalmas és finomhangolt előkészítő munka ért célba: megkezdődött a hazai gyermekszív-transzplantáció új fejezete.

A csapat, amelyre a műtét után is szükség van

Dr. Ablonczy László számára a magyar gyermekszív-transzplantációs program továbbfejlesztésében fontos tapasztalatokat biztosított 2008-as torontói tanulmányútja. A kanadai The Hospital for Sick Children gyermekkórházban egy újfajta csapatmunkában dolgozott: a szakmai teamekben az orvosok transzplantációs koordinátorokkal, szakápolókkal, pszichológussal, szociális munkással és gyógytornásszal működtek együtt.

A díjazott szerint ennek különösen nagy jelentősége van a szervátültetés után, mert a gyermekek és családjaik hosszú távon kapcsolatban maradnak az ellátókkal, a kezelés pedig a mindennapjaik részévé válik. Szerinte ehhez nemcsak magas szintű szakmai felkészültségre, hanem a családok támogatására és a bizalom folyamatos fenntartására is szükség van.

A Torontóban megismert szemlélet nyomán pszichológus is bekapcsolódott a munkába, a különböző gyermektranszplantációs területek képviselői pedig rendszeres közös megbeszéléseket kezdtek tartani. A donorszervhez jutásban új lehetőséget jelentett a 2012-ben megkezdődött Eurotransplant-együttműködés. A szervezethez Magyarország 2013-ban csatlakozott. A kezdeti megállapodás kiemelt kedvezményezettjei között a szervátültetésre váró gyermekek is szerepeltek.

De. Ablonczy László érdekességként említette, hogy az elsőként csecsemőkorban szívátültetésen átesett beteg ma már a Semmelweis Egyetem gyógyszerészhallgatója. „Ez az információ  önmagában is sokat elmond arról, mit jelent a gyermekek számára a sikeres transzplantáció és az azt követő gondozás.”

Dr. Ablonczy László munkássága szorosan összefonódik a hazai gyermekszív-transzplantációs program kialakításával és fejlődésével. A műtőben az átültetett szív első dobbanása különleges pillanat, de a valódi eredmény az, hogy a gyermekek a műtét után esélyt kapnak arra, hogy felnőjenek, tanuljanak, és teljes életet élhessenek.

Dr. Ablonczy László

Dr. Ablonczy László 1968. szeptember 1-jén született Debrecenben. Középiskolai tanulmányai után 1992-ben szerzett orvosi egyetemi diplomát. Érettségi után a Miskolci Gyermekgyógyászati Centrum Koraszülött Intenzív Osztályán kezdett dolgozni. ?‍

1997-ben gyermekgyógyász szakvizsgát szerzett, majd a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Gyermekszív Központjában kezdett gyermekkardiológiai képzésbe. A 3 éves képzéséből 1 évet gyermekkardiológiai ösztöndíjasként a hamburgi Eppendorf Egyetem Gyermekkardiológiai Osztályán töltött. 2001-ben szerzett gyermekkardiológus szakképesítést és ettől az évtől a gyermekpulmonális hipertónia szolgálat vezetésére nevezték ki.

Munkája során részt vett a gyermekszív-transzplantációs program megszervezésében, melynek keretében 2006-ban 1 évig a berlini Deutsches Herzzentrum Szív- és Tüdőtranszplantációs Osztályán dolgozott. Berlinből való hazatérése után a program vezetője lett. A gyermekgyógyászati htx programban végzett munkájáért szakmai kitüntetéseket (Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt – 2008, Fonó Renée Díj - 2009, Summum Bonum Díj - 2014) kapott. Tagja az Országos Szívtranszplantációs Várólista Bizottságnak (2008-tól napjainkig) és az Egészségügyi Szakmai Kollégium Transzplantációs Tagozatának (2012-től napjainkig).

20 éve végez katéteres beavatkozásokat. Rendszeres oktató a Semmelweis Egyetemen, egyetemi előadásokat tart gyermekkardiológiából magyar, német és angol nyelven.

Több tudományos társaság (Magyar Transzplantációs Társaság, Magyar Kardiológiai Társaság, Magyar Gyermekorvosok Társaság) Elnökségének tagja.

2023. június 12-én volt a Semmelweis Egyetem I. számú Gyermekklinikáján megvédte Ph.D. disszertációját és Ph.D. fokozatot szerzett. Disszertációjának címe: A kezelés optimalizálása gyermekkori pulmonális hipertóniában, témavezetője: Prof. Dr. Reusz György.