Dr. Fliegauf Gergely pszichológus teljes előadása megnézhető a kapcsolódó videók között.
Forrás: Magyar Gyermekorvosok Társasága

A gyermekek szexuális bántalmazása nem köthető egyetlen társadalmi réteghez, családtípushoz vagy élethelyzethez. A bántalmazás hátterében azonban gyakran felismerhetők olyan hatalmi viszonyok, családi működési zavarok és intézményi hiányosságok, amelyek fokozzák a gyermekek kiszolgáltatottságát. Erről Dr. Fliegauf Gergely, a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet pszichológusa beszélt a Magyar Gyermekorvosok Társasága 69. Nagygyűlésén tartott előadásában 2026. november 5. és 7. között Szegeden. Kutatásának első eredményei arra világítanak rá, hogy a szexuális bántalmazás felismerése és megelőzése nem kizárólag egészségügyi vagy büntetőjogi kérdés: a gyermekvédelem, a családi környezet és a társadalmi felelősségvállalás egyaránt meghatározó szerepet játszik benne.

A bántalmazás megértéséhez túl kell lépni a sztereotípiákon

A gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bántalmazás összetett társadalmi és gyermekvédelmi probléma, amelynek értelmezését számos tévhit és leegyszerűsítés nehezíti.

Dr. Fliegauf Gergely, a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetben (HOGYI) végzett kutatásának eredményeit ismertetve, mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyermekeket szexuálisan bántalmazó személyek nem feltétlenül rendelkeznek pedofil szexuális érdeklődéssel. A pedofília klinikai fogalma és a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bántalmazás nem azonos kategória. A bántalmazás hátterében a szexuális érdeklődés mellett a hatalommal való visszaélés, a kontroll és a kiszolgáltatottság kihasználása is szerepet játszhat.

A WHO meghatározása szerint gyermekek szexuális bántalmazásáról akkor beszélünk, ha a gyermeket olyan szexuális tevékenységbe vonják be, amelyet nem ért teljesen, amelyhez nem képes tájékozott beleegyezését adni, amelyre fejlődési szempontból nem érett, vagy amely sérti a jogi és társadalmi normákat. A fogalom tehát túlmutat a büntetőjogi megközelítésén, ugyanis a gyermek egészségét, fejlődését, biztonságát és alapvető jogait egyaránt érinti. Ezért a bántalmazás felismeréséhez és kezeléséhez egészségügyi, pszichológiai, szociális és gyermekvédelmi szempontokat egyaránt figyelembe kell venni.

Mit mutatnak a Heim Pál Intézetben végzett kutatás első eredményei?

A 2025. október 21. és 2026. június 26. között zajló kutatás három adatforrásra épült. A kérdőíves vizsgálatban 49 szakember vett részt. Ezt klinikai terepmunka egészítette ki, amelynek során a kutató az intézetben dolgozó orvosokkal, ápolókkal, valamint a betegellátáshoz kapcsolódó szakemberekkel folytatott beszélgetéseket. Emellett 39 félig strukturált interjú készült, amelyek közül 19 hangfelvételen is rögzítésre került.

A kutatás egyik célja annak feltárása volt, hogy a gyermekek szexuális bántalmazásának gyanújával találkozó szakemberek milyen társadalmi és családi körülményeket érzékelnek a mindennapi betegellátás során. Az előadás a kvalitatív kutatás szociális háttérre vonatkozó részeredményeit mutatta be. Ezek a szakemberek tapasztalataiból kirajzolódó visszatérő mintázatokat azonosítják, nem pedig a gyermekek szexuális bántalmazásának országos gyakoriságát vagy az egyes kockázati tényezők statisztikai súlyát mérik. A beszámolók egyik legfontosabb megállapítása a gyermekvédelmi szakellátásban élő gyermekek fokozott kiszolgáltatottságának érzékelése volt.

A hatalmi egyenlőtlenség a bántalmazás egyik alapvető jellemzője

A kutatás során azonosított visszatérő tényezők közül Fliegauf Gergely elsőként a hatalmi aszimmetriát emelte ki. A gyermek és a felnőtt kapcsolata természeténél fogva egyenlőtlen: a felnőtt több tapasztalattal, tudással, erőforrással és befolyással rendelkezik. Ez az egyenlőtlenség különösen veszélyessé válhat, ha a felnőtt a bizalmi kapcsolatot, a gyermek érzelmi szükségleteit vagy függő helyzetét használja fel a visszaélésre.

A szexuális bántalmazás nem feltétlenül nyílt erőszakkal kezdődik. Megjelenhet fokozatos határátlépés, manipuláció, megfélemlítés, érzelmi zsarolás vagy a gyermek bizalmának tudatos kihasználása formájában is. A gyermek a legtöbb esetben nem képes felismerni a helyzet valódi természetét, különösen akkor, ha a bántalmazó olyan személy, akitől gondoskodást, védelmet vagy szeretetet vár. Ezért a gyermek látszólagos együttműködése vagy a történtek késedelmes feltárása nem értelmezhető beleegyezésként, és nem csökkenti a bántalmazó felelősségét.

A szexuális bántalmazás nemcsak a hátrányos helyzetű családokban fordul elő

Az interjúkban visszatérően megjelent a mélyszegénység, a szociális bizonytalanság és a családi kapcsolatok működési zavara. A kutató ugyanakkor hangsúlyozta: a gyermekek szexuális bántalmazása nem kizárólag a hátrányos helyzetű családokat érinti. A bántalmazás a társadalom bármely rétegében előfordulhat, beleértve a magasabb társadalmi státuszú, kívülről rendezettnek látszó családokat is.

A szakemberek tapasztalataiban többféle családi dinamika rajzolódott ki. Egyes esetekben a családon belüli erőszak, a szülői elhanyagolás, a tartós konfliktusok vagy a családtagok közötti függőségi viszonyok nehezíthetik a bántalmazás felismerését.

Az interjúkban a mozaikcsaládok egyes helyzetei és a nevelőapák szerepe is felmerült. Ezt azonban nem lehet általánosítani: önmagában sem a családszerkezet, sem a nevelőszülői szerep nem bizonyít veszélyeztetettséget. A meghatározó kérdés az, hogy a családon belül milyen hatalmi viszonyok működnek, tiszteletben tartják-e a gyermek határait, és van-e olyan felnőtt, aki képes és kész megvédeni őt.

Különösen nehéz helyzetet teremthet, ha a nem bántalmazó szülő nem ismeri fel, nem hiszi el vagy tagadja a történteket. A gyermek ilyenkor éppen attól a személytől nem kap megfelelő védelmet, akitől azt leginkább várná.

A megkérdezettek beszámolóiban olyan esetek is megjelentek, amikor a gyermekkel kapcsolatos szexuális bántalmazási gyanú válási konfliktusokkal fonódott össze. Az ilyen helyzetek különösen körültekintő, elfogulatlan szakmai értékelést igényelnek, hiszen önmagában a vád megfogalmazása nem bizonyítja a bántalmazást.

A gyermekvédelmi szakellátásban élő gyermekek fokozott kiszolgáltatottsága

A kutatás egyik legsúlyosabb megállapítása a gyermekvédelmi intézményrendszerben élő gyermekek helyzetére vonatkozott. Az interjúalanyok tapasztalatai szerint a szexuális bántalmazás gyanújával kórházba kerülő gyermekek között visszatérően találkoztak olyanokkal, akik gyermekotthonban éltek, vagy korábban kapcsolatba kerültek a gyermekvédelmi szakellátással.

A beszámolókban az intézményi kiszolgáltatottság több formája is megjelent: az érzelmi és kapcsolati biztonság hiánya, a gyermekotthonból történő engedély nélküli távozás, az utcán töltött idő, az alapvető szükségletek kielégítetlensége, valamint a szerhasználattal és függőséggel összefüggő veszélyeztetettség.

Különösen súlyos helyzetet jelent, amikor egy gyermek élelemhez, szálláshoz, pénzhez vagy pszichoaktív szerhez való hozzáférés érdekében kerül szexuális kizsákmányolás áldozatává. Az ilyen esetekben nem szabad a gyermeket felelős félként kezelni. A kiszolgáltatott helyzet kihasználása, a szükségletekhez kötött szexuális cselekmények kikényszerítése vagy előidézése a kizsákmányolás lényegi eleme.

A gyermekvédelmi szakellátásban élő gyermekek fokozott veszélyeztetettségének felismerése ugyanakkor nem jelentheti az érintettek megbélyegzését – hangsúlyozta Fliegauf Gergely. Éppen ellenkezőleg! Azt mutatja meg, hogy a korábban már veszteségeket, elhanyagolást vagy bántalmazást elszenvedett gyermekeknek különösen erős, következetes és megbízható védelmi rendszerre van szükségük. A kutatásban megjelenő tapasztalatok ezért az intézményi felelősség kérdését is felvetik: mennyire képes a gyermekvédelmi rendszer biztosítani a gyermekek fizikai biztonságát, érzelmi támogatását és a veszélyhelyzetek korai felismerését?

Az ok és a következmény gyakran összefonódik

A kutatási eredmények értelmezésekor a cirkuláris okság jelentőségére is felhívta a figyelmet a kutató. A gyermekek szexuális bántalmazásának társadalmi hátterében ugyanis gyakran nem különíthető el egyszerűen az ok és a következmény. A kvalitatív tartalomelemzés során négy visszatérő problémakör rajzolódott ki: a családon belüli erőszak, a szülői elhanyagolás, a családi kapcsolatok működési zavarai és a gyermekvédelmi intézményrendszer hiányosságai. A különböző tényezők így egymást erősítő folyamatok részeivé válhatnak.

Az előadás egyik legfontosabb megállapítása a társadalmi látencia fennmaradására vonatkozott. A gyermekek szexuális bántalmazása sok esetben rejtve marad. Ennek hátterében a gyermek félelme, szégyenérzete, a bántalmazótól való függése, a család reakciójától való tartása vagy a felnőttek hitetlenkedése egyaránt állhat. A hallgatás azonban nem kizárólag az érintett családok problémája! A bántalmazás felismerését az is nehezítheti, ha a gyermek környezetében élő felnőttek nem tudják, milyen jelekre kell figyelniük, bizonytalanok a jelzési kötelezettségükkel kapcsolatban, vagy nem bíznak abban, hogy a gyermekvédelmi rendszer megfelelően reagál.

A szexuális edukáció és a személyes határok ismeretének hiánya szintén visszatérő témaként jelent meg az interjúkban. Az életkornak megfelelő felvilágosítás segítheti a gyermekeket abban, hogy felismerjék a határátlépéseket, és tudják, kihez fordulhatnak segítségért. A megelőzés felelőssége ugyanakkor nem hárítható a gyermekekre. A biztonságos környezet megteremtése, a veszélyeztetettség felismerése és a megfelelő beavatkozás mindenekelőtt a felnőttek és az intézmények feladata.

A gyermekvédelem az egészségügyben is kezdődik

A Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetben végzett kutatás jelentősége abban áll, hogy a gyermekek szexuális bántalmazását nem elszigetelt klinikai eseményként, hanem társadalmi és intézményi összefüggéseiben vizsgálja.

A kórházi szakemberek gyakran olyan gyermekekkel találkoznak, akiknek az egészségi problémái mögött összetett családi, szociális vagy gyermekvédelmi nehézségek húzódnak meg. Az egészségügyi ellátás ezért a veszélyeztetettség felismerésének egyik fontos helyszíne lehet.

A helyzet kezeléséhez az esetek jelentős részében nem elegendő a megfelelő orvosi diagnosztika. Szükség van a gyermekekkel folytatott érzékeny, életkorukhoz és traumatikus tapasztalataikhoz igazodó kommunikációra, a szakmák közötti együttműködésre, valamint egyértelmű jelzési és ellátási utakra.

A gyermekek szexuális bántalmazásának megelőzése nem kezdődhet a bántalmazás megtörténte után! A gyermekek biztonsága azon is múlik, hogy a család, az iskola, az egészségügy és a gyermekvédelmi rendszer képes-e időben felismerni a kiszolgáltatottságot, meghallani/ meglátni a gyermek jelzéseit, és valódi védelmet nyújtani számára.