Október 22.: A dadogás elfogadásának világnapja

Amikor egy kisgyermek váratlanul dadogni kezd, a szülők gyakran megijednek. Vajon valamilyen lelki megrázkódtatás érte? Túl sok stressz van az életében? Esetleg mi, szülők rontottunk el valamit? Dr. Büki Györggyel, a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet neurológus szakorvosával arról beszélgettünk, mi állhat a dadogás hátterében, mikor érdemes szakemberhez fordulni, és hogyan segíthetünk a gyermeknek. A szakember egyik legfontosabb üzenete: a gyermekkori dadogás a beszéd időzítését és összehangolását végző agyi folyamatok eltérő működése  és az esetek túlnyomó többségében idővel megszűnik.

A dadogás nem betegség

A dadogás a beszéd folyamatosságának zavara. A gyermek megismételhet hangokat, szótagokat, megnyújthat egy-egy hangot, vagy elakadhat egy szó kimondásakor. A gyermekek mintegy 5-8 százalékánál jelentkezik fejlődési dadogás, felnőttkorban azonban már csak a népesség körülbelül egy százalékát érinti.

Dr. Büki György hangsúlyozza, hogy a dadogást nem betegségként, hanem az idegrendszer működésének sajátosságaként érdemes megérteni. A beszédhez ugyanis az agy különböző területeinek rendkívül pontos együttműködése szükséges. Össze kell hangolni a gondolatok megfogalmazását, a légzést, a hangképzést és a beszédmozgásokat. A dadogás hátterében ennek az összetett szabályozásnak az eltérései állhatnak.

A jelenség kialakulásában jelentős szerepet játszik a genetikai hajlam. Gyakran családon belül is megfigyelhető, és többnyire 2-5 éves korban válik észrevehetővé, amikor a gyermek beszéde gyorsan fejlődik, egyre összetettebb mondatokat alkot.

Nem a szülő hibája, és nem elsősorban lelki probléma

A dadogással kapcsolatban az egyik legelterjedtebb tévhit, hogy valamilyen ijedtség, stressz vagy családi konfliktus okozza. Büki doktor úr szerint a fejlődési dadogás alapvetően nem pszichés betegség. A stressz ugyan felerősítheti a tüneteket, de önmagában nem magyarázza a kialakulását. A háttérben meglévő idegrendszeri hajlam akár minden különösebb megrázkódtatás nélkül is megnyilvánulhat. A szülőknek ezért nincs okuk bűntudatot érezni. Nem a nevelésük, esetleg egy rosszul sikerült mondat vagy egy feszült családi helyzet miatt kezdett dadogni a gyermekük. Ez különösen fontos felismerés, hiszen az állandó aggodalom és a probléma túlzott figyelése a család mindennapjait is megterhelheti.

Öt gyermekből legalább négynél megszűnik a dadogás

A legbiztatóbb adat, hogy a dadogó gyermekek legalább 80 százalékánál a beszédzavar idővel megszűnik. Ebben az idegrendszer természetes fejlődésének és érésének meghatározó szerepe van. A javulás üteme azonban gyermekenként eltérő lehet, előfordul, hogy a dadogás egyik nap alig észrevehető, máskor kifejezettebb.

„Beszélj lassabban”! „Nyugodj meg!”, „Vegyél egy nagy levegőt!”, „Mondd el még egyszer!” - a szülők gyakran ilyen mondatokkal próbálnak segíteni. Csakhogy pont az ellenkező hatást váltja ki ilyenkor a szülő, mert ezek a mondatok akaratlanul is azt az érzést kelthetik a gyermekben, hogy rosszul beszél. A dadogás ugyanis nem szüntethető meg pusztán akaraterővel. A túlzott erőlködés és a beszéd állandó ellenőrzése akár még növelheti is a feszültséget. A neurológus arra biztatja a szülőket, hogy hallgassák türelmesen végig gyermeküket, ne fejezzék be helyette a mondatokat, és ne javítsák ki minden elakadását.

Legalább ilyen fontos az óvodai és iskolai környezet hozzáállása. A dadogó gyermeket nem szabad kellemetlen helyzetbe hozni vagy a társai előtt megszégyeníteni. A türelmetlen reakciók és a csúfolódás könnyen oda vezethetnek, hogy a gyermek egyre kevésbé mer megszólalni.

Mikor és hogyan segíthet a szakember?

A tartósan fennálló dadogás kezelésében elsősorban a speciális felkészültségű logopédusok tudnak segíteni. Ha a beszédnehézség szorongással, önbizalomvesztéssel vagy a kommunikáció kerülésével jár, pszichológus bevonása is hasznos lehet.

Büki György ugyanakkor óvatosságra int a gyermekre és a családra túlzott terhet helyező gyakorlatsorokkal kapcsolatban. A feszített programok, a fejlesztés nem válhat kényszerré, és nem ronthatja a szülő-gyermek kapcsolatot.

Gyakori kérdés az is, hogy a dadogás önmagában nem okoz-e idegrendszeri károsodást. Egyértelműen nem, azt viszont érdemes tudni, hogy egyes gyermekeknél más idegrendszeri fejlődési sajátosságokkal, például ADHD-val vagy autizmussal együtt is előfordulhat.

A legfontosabb, hogy a gyermek merjen megszólalni

A dadogó gyermeknek elsősorban elfogadásra, nyugodt környezetre és időre van szüksége. A szülőnek nem kell mindenáron megoldania a problémát, és különösen nem kell magát hibáztatnia miatta. A gyermek számára az a legfontosabb, hogy megtapasztalja: figyelnek rá, kíváncsiak a gondolataira, és akkor is érdemes megszólalnia, ha egy mondat kimondása tovább tart. És sosem az számít, milyen gyorsan mondja el, amit szeretne, hanem az, hogy legyen bátorsága és öröme beszélni.