Búcsúzunk egy kivételes orvostól, tanártól és embertől

 Mély fájdalommal búcsúzunk dr. Máté Máriától, a gyermekaneszteziológia és gyermekintenzív terápia kiemelkedő alakjától, aki 2026 februárjában, 79 éves korában hunyt el.

 Életútja már kezdetétől különleges volt. Orvosi pályája nem a megszokott módon indult: 1971-ben, 24 éves korában középiskolai angolnyelv-tanári diplomát szerzett. Bölcsésztudományi műveltsége, széles látóköre és nyelvi érzékenysége egész életét, gondolkodását és orvosi hivatását is áthatotta. Férje, Dobai Péter költő, író, valamint számos meghatározó magyar film (Redl ezredes, a Sátántangó, a Werckmeister harmóniák és az Oscar-díjas Mephisto) forgatókönyvírója volt, munkásságát dr. Máté Mária élete végéig hűségesen támogatta, írásait gondozta, szerkesztette.

Orvosi diplomáját Budapesten szerezte 1980-ban, majd 1984-ben aneszteziológia és intenzív terápia szakvizsgát tett. Azok közé a meghatározó szakemberek közé tartozott, akik Magyarországon megalapozták és elindították a gyermekintenzív terápiát és a gyermekaneszteziológiát. Szakmai munkássága nemcsak egy osztály, hanem egy egész szakterület fejlődésére volt hatással.

A Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézethez különleges és többszörösen is mély kötődés fűzte. Bár pályája során több intézményben is dolgozott, kórházunkhoz újra és újra visszatért. 1997-től adjunktusként, majd 1999 novemberétől átmenetileg megbízott osztályvezető főorvosként szolgálta intézményünket és a beteg gyermekeket. Munkásságát, gazdag életútját és elkötelezett hivatásgyakorlását 2012-ben Heim Pál Emlékérem kitüntetéssel ismerte el.

Aktív éveiben rendkívüli szakmai elhivatottsággal, a betegekért bátran kiálló orvosként dolgozott. Tudása, következetessége, felelősségteljes jelenléte és magas szakmai mércéje sokak számára jelentett biztos pontot, iránytűt, példaképet. A fiatal kollégákat hol szeretettel, hol szigorral tanította, segítette és támogatta. Nem csupán szakmai tudást adott át, hanem tartást, szemléletet, hivatástudatot is.

Szakmai standardjait olyannyira szívén viselte, hogy amikor úgy érezte, már nem tud azoknak maradéktalanul megfelelni, fokozatosan visszavonult az aktív betegellátástól. Távozásával olyan űrt hagyott maga után, amelyet betölteni nem lehet, emléke, szellemi öröksége, embersége és példája azonban velünk marad.

Rá hálával és szeretettel emlékezünk mi, akik mellette tanultuk a hivatást, akik munkatársai, tanítványai, kollégái lehettünk, és akik mellette váltunk orvossá.

Szeretettel megőrizzük emlékeinkben.

A Központi Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztály
orvosai, ápolói és aneszteziológiai asszisztensei