November 17. - Koraszülöttek Világnapja

A koraszülöttek világnapja minden évben különleges esemény a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet (HOGYI) Madarász utcai koraszülött osztályán. Ilyenkor nemcsak ünnepeljük a legkisebbeket, hanem újra találkoznak azok a családok és szakemberek, akiket egy közös, embert próbáló időszak köt össze. A terem ilyenkor megtelik olyan gyerekekkel, akik egykor nehéz órákat éltek át a koraszülött intenzíven és azt követően hosszú ideig ápoltuk, gondoztuk és fejlesztettük őket, ma pedig mosolyogva, egészségesen szaladgálnak. És találkozunk a szülőkkel, akikkel közösen küzdöttünk a nehéz hónapokban és mára a hála és a szeretet szemüvegén keresztül emlékeznek vissza közösen eltöltött időre.

A napot Dr. Nagy Anikó főigazgató főorvos, Dr. Fekete Ferenc orvosigazgató és Szántó Erika, a koraszülött osztály főnővére köszöntői nyitották meg. Beszédeikben hangsúlyozták: a koraszülöttek ellátása nem pusztán a modern orvostudomány eredménye, hanem a szülők bizalmának, a nővérek figyelmének és az orvosok elkötelezettségének közös ünnepe. Ez az osztály olyan hely, ahol hónapokon át élet születik – újra és újra –, és ahol a szakmai tudást mély emberi kapcsolatok teszik teljessé. Ez az az osztály, ahol a remény, a szakértelem, a gondoskodás, a bátorság, a kitartás és a szeretet szoros köteléke fűzi össze az itt dolgozó szakembereket és a szülőket egy egész életen át.

Ezt a kötődést példázza Siposhegyi Zoltán és felesége története is, akik kisfiukkal éltek át hosszú heteket a Madarász utcai koraszülött osztályon. „Zalán a 32. hétre született, és az első három napban szinte nem is láttuk a csövektől. Két nap telt el, mire először magunkhoz ölelhettük.” – meséli az édesapa. A család a SOTE-ról került át a Heim Pál Madarász utcai gyermekkórház koraszülött osztályára, ahol életük egyik legnehezebb időszaka fordult át lassú megnyugvásba. „Olyan emberségesen bántak velünk, hogy szinte az első perctől éreztük: nem kell izgulnunk. Mindent pontosan elmagyaráztak, és minden úgy történt, ahogy mondták. Volt, hogy este tízkor ült velünk az egyik nővér, csak hogy meghallgasson és válaszoljon. Elsőgyerekes apaként rengeteg bizonytalanságom volt, de itt megtanultam fürdetni, etetni, mindent, amire szükségünk volt. Örökké hálásak leszünk.”

Hasonló hála szólal meg Paulik Gergő történetében is. A kisfiú jóval korábban érkezett a vártnál, állapota pedig napok alatt súlyosbodott. „Négy-öt napig teljes bizonytalanságban voltunk – nem tudták, mi okozza az állapotromlást.” – meséli az édesanya. A diagnózis végül megszületett: mellékvese-vérzés és súlyosan felborult laborértékek álltak a háttérben. A család számára az jelentette a fordulópontot, amikor a Madarász utcai koraszülött osztályra kerültek. „Úgy éreztem, csoda történt velünk. A legjobb helyre kerültünk. A kisfiunk már pár nap múltán szépen javult, ügyesen evett, és nyugodt szívvel mehettünk haza, azt nem győzzük meg eléggé köszönni”

Az ilyen történetek adják a koraszülöttek világnapja igazi tartalmát. A szülők, akik átéltek félelmet, reményt és éjszakákon át tartó bizonytalanságot, ilyenkor visszatérnek ahhoz a közösséghez, amely végigkísérte őket ezen az úton. Az osztály szakemberei számára pedig ez a nap emlékeztet arra, miért dolgoznak fáradhatatlanul: minden mosolyért, minden fejlődő kis életért, minden hazatérő családért.

A Madarász utcai ünnepség így minden évben többről szól, mint egy világnapról. Arról tanúskodik, hogy a gyógyítás a legkisebbeknél valóban csapatmunka: orvosé, ápolóé, szülőé – és a gyermeké, aki bámulatos erővel kapaszkodik az életbe. És arról, hogy ezek a napok, hetek, hónapok olyan kötelékeket teremtenek, amelyek sokszor egy egész életre megmaradnak.

Magyarországon évente hozzávetőleg 8–9 ezer kisbaba születik túl korán vagy alacsony születési súllyal. Ez azt jelenti, hogy az élveszületések 7–9%-át teszik ki a 37. terhességi hét előtt világra jött újszülöttek. Ez a szám ráirányítja a figyelmet arra, mennyire komplex jelenség a koraszülés, és milyen erős szakmai, társadalmi és egészségpolitikai együttműködést igényel.