Az antibiotikumok felfedezése a 20. század egyik legnagyobb orvostudományi áttörése volt, amely milliók életét mentette meg. Ugyanakkor ma, száz évvel Alexander Fleming felfedezése után, az emberiség ismét egy komoly fenyegetéssel néz szembe: a rezisztens kórokozók terjedése világszerte egyre több áldozatot követel. Dr. Fekete Ferenc, a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet orvosigazgatója arra figyelmeztet, hogy a probléma „csendes járványként” bontakozik ki – lassan, de következetesen veszélyeztetve a modern orvoslás eredményeit.

Az antibiotikumok története egyszerre diadal és figyelmeztetés. A penicillin megjelenése (1928) forradalmasította az orvoslást, ám a kórokozók hamar alkalmazkodnak.

„Az antibiotikum-rezisztencia nem jövőbeli probléma, egy ideje itt van velünk. Ha most nem lépünk, elveszítjük a legnagyobb fegyverünket a fertőzések ellen. Ahogy megjelenik egy új antibiotikum, néhány évvel később megjelenik a rezisztencia is” – emlékeztet Fekete Ferenc.

Évente 7,7 millió haláleset kapcsolódik fertőző betegségekhez, és ebből 1,3 millió közvetlenül az antibiotikum-rezisztens kórokozók számlájára írható. A helyzetet súlyosbítja, hogy a rezisztens baktériumtörzsek száma évről évre nő. A Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet orvosigazgatója kiemelte, hogy a rezisztencia problémáját csak a „One Health” megközelítés – az emberi, állati és környezeti egészség egységes szemlélete – alapján lehet megérteni.

„A rezisztens kórokozók nemcsak a kórházakban szaporodnak, hanem az állattartásban, a vizekben, a talajban, és végül visszajutnak az emberhez. Ez egy körforgás, amelyből senki sem marad ki.”

Az antibiotikum rezisztencia a súlyos, krónikus vagy immungyenge betegek, a hosszú kórházi kezelésre szorulók, katétert viselők, valamint a nagyon fiatal és idős korosztályok számára jelent leginkább veszélyt.  A fegyverarzenál fogy, a fejlesztés lelassult, az antibiotikum-fejlesztés világszerte megtorpant: kevés az új hatóanyag, a gyógyszercégek befektetései csökkennek. Ezzel szemben az antibiotikumok túlhasználata és helytelen alkalmazása a humán orvoslásban, a mezőgazdaságban és az állattartásban egyaránt felgyorsítja a rezisztencia terjedését.

A rezisztencia elleni küzdelem kulcsa a tudatos antibiotikum-használat, az úgynevezett antibiotic stewardship – hangsúlyozta a Fekete Ferenc. Ez két pilléren nyugszik: fontos a pontos diagnózis – „megfelelő mintát, megfelelő módon, megfelelő betegből” kell venni -, másrészt a célzott terápia csak a szükséges hatóanyagot, a szükséges ideig kell alkalmazni. Mindemellett nem feledkezhetünk meg a védőoltások meghatározó szerepéről a fertőző betegségek megelőzésében. Számos esetben éppen az oltások révén válik szükségtelenné az antibiotikumok alkalmazása, hiszen a megelőzéssel elérhető valódi egészségvédelem a leghatékonyabb eszköz az infekciók és a rezisztencia kialakulása ellen. 

Az antibiotikum-rezisztencia elleni küzdelem nemcsak az orvosok, hanem az egész társadalom közös felelőssége. Az antibiotikumok ésszerű használata, a megelőzés, a higiénés szabályok betartása és az oktatás mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy ez az „antibiotikum utáni korszak” elkerülhető legyen.