2025. okt. 3.
Prof. Dr. Heim Pál (1875-1929) hazánk kiemelkedő és meghatározó gyermekgyógyász professzora, a modern csecsemő – és gyermekgyógyászat megalapítói között tiszteleghetünk előtte. Úttörő munkássága kiterjedt csecsemők és kisgyermekek táplálkozási nehézségeire, a vitaminhiány tüneteire, az alultápláltság jeleire, az ezeket kiváltó okokra, és a kezelés módjára. Felhívta a figyelmet és közleményeiben közölte, hogy a kiszáradás tüneteit mutató csecsemőknél a folyadékot pótlása mellett, a sóháztartás helyreállítása is szükséges a gyógyulás érdekében. A Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet 1957 óta viseli nevét.
Heim Pál Professzor hozzáállása a kisgyermekek táplálási nehézségeinek kérdéséhez forradalminak mondható a 20. század elején, tanításai előre mutatóak voltak. Az alapvető elvek és a gyakorlati tanácsok a mai 21. századi körülmények között is helytállóak.
Hogyan gyógyította Heim Pál Professzor a táplálási problémákkal küzdő gyermekeket, miként adott tanácsokat a szülőknek?
Ezt ismerhetjük meg következő közleményeiből. (A dőlt betűvel jelzett szövegrészek a közleményeiből vett idézetek.)
A csecsemőkori táplálkozási zavarok és azok gyógyítása (1909)
Főbb gondolatként kiemelhető, hogy „a gyermekkori megbetegedések speciális charakterrel bírnak” (1), „a gyermek nem felnőtt kisebb alakban” (1). Továbbá hogy az egészséges csecsemő fejlődésének megítélésében a súlygyarapodás ténye elsőrendűen fontos, „de egymagában véve irányadó nem lehet. … A „Hőmérséklet, a jó álom, a jó arzszín, a has bizonyos fokú feszültsége is szükséges a megítéléséhez”. (1)
A gyermekek táplálkozása (1925)
Bevezetésként a következő gondolatokat osztja meg írásában: „A kultúra megváltoztatta életviszonyainkat, foglalkozásmódunkat, ruházatunkat, táplálkozásunkat, felszabadított bennünket egy bizonyos mértékben a természeti erők és befolyások alól, de evvel egyszerre elvesztette bennünk a trónját az ősi erő, amely a primitív ember életében a leghatalmasabb irányító szerepet játszotta, az ösztön. De nem hagyott bennünket védtelenül, mert cserébe adott egy hatalmasabb fegyvert, a kutatást, a tudás iránti vágyat és ennek gyümölcsét a tudást.” (2)
A következő fejezetekben Heim Professzor először a táplálkozás céljait sorolja fel, elsőként, mint a szervezetünk energia forrása, amely szükséges a fenntartáshoz, a regenerálódáshoz. A gyermekkor különlegessége, hogy „a szervezet ebben a korban tovább építi önmagát, megnöveli, megnagyobbítja a test állományát és pedig mentől fiatalabb a gyermek, annál gyorsabb a növekedés tempója. Ehhez a növekedéshez szükséges anyagokat is a táplálék szolgáltatja” (2)
Következőben kitér az éhség és étvágy érzetének meghatározására, értelmezési elkülönítésére, valamint annak gyakorlatban való megnyilvánulásaira, jeleire.
„Az embert az evésre az éhség érzete ösztönzi, a táplálékok megválasztásában pedig az étvágy vezéreli…Azt mondjuk étvágyam van valamire, de sosem mondjuk, hogy éhségem van valamire. Éhesnek valljuk magunkat, de nem étvágyasnak. … Az éhség és az étvágy érzete erősen a psziché, a kedély befolyása alatt áll. Bánatunkban, szomorúságunkban elmegy az étvágyunk, nem érezzük az éhséget. Jókedvű társaságban többet tudunk enni, mint magunkban egyedül eszünk.” (2) Hangsúlyozza, hogy ezeknek a tényezőknek a gyermekek esetében különösen nagy jelentősége van. Rosszat tesz pl. egy rossz étvágyú, feszült kisgyermeknek, ha a szülei éppen az étkező asztalnál „korholják” (2) valamiért. Ugyanakkor az is negatív hatást vált ki, „ha kényeztetik, nógatják az evésre” (2), amely miatt kényszernek érezheti a gyermek az evést. „Egyáltalán nagy hiba az étvágytalan gyermek előtt étvágytalanságról beszélni és éreztetni vele, hogy mily nagy fontosságot tulajdonítunk annak, hogy ő egyék és pedig eleget egyék.” (2)
Táplálóanyagok címén a felkínált táplálékokról ír, hangsúlyozva az anyatejes táplálás elsődlegességét és fontosságát. Következő fejezetben kitér a táplálék mennyiségi kérdéseire is.
Külön fejezet szól a gyermek táplálásának módjáról, körülményeiről. Részletesen ír a gyermekek étkezési helyzetéről, arról is, hogy a gyermekeknek „ízletesen tálaljuk az ételt” (2), ezzel is jelezve, „hogy az étkezés önálló, fontos aktus, amely a maga idejében elfoglalja az embert. Nem játék ez, nem is teljesítése egy gyorsan lejátszódó kellemetlen parancsnak, amelynek a gyermek akarva nem akarva kénytelen alávetni magát, hanem egy fontos szükséglet kielégítése, amelynek kellemes érzést kell ébresztenie az emberben. Szerény, naponta többször ismétlődő öröm és élvezet.” (2) Hibaként írja le a figyelemelterelés gyakorlatát, miszerint „ilyenkor a gyermek maga mellé veszi játékát, amellyel babrál, képeskönyvét, amelyet nézeget”. Hangsúlyozza azt is, hogy az „étkezés nem a nevelés és nem a büntetés ideje” (2)
A gyermekek fejlődéséről és a táplálkozásról külön fejezet szól.
Ebben Dr Heim Pál leírja azt a gyakori tapasztalatát, hogy az anyák leginkább csecsemőkorban elégedetlenek a gyermekük fejlődésével, és ezért az anyatejet okolják. Ezért ebben az írásban is megerősíti, „fontosnak tartom e helyen is hangsúlyozni, hogy rossz anyatej nincs” (2). Továbbiakban az idegrendszer fokozott ingerlékenységéről ír, mely az „életműködések teljesítésére is zavaróan hat”. Ezeknél a gyermekeknél a „szervezetet érő, kikerülhetetlen, mindennapi testi és lelki ingerek, egészen más hatásokat idéznek elő”… és a „hatások nyomait megtaláljuk a gyermekek fejlődésében is”
A tanulmány befejezéseként az étvágytalan gyermek tünetegyütteséről és ellátásáról szól.
Gyakori panaszként írja le Heim professzor azt a problémát, amikor anya elmondása szerint „hiába minden, hiába a szép szó, a könyörgés, a büntetés, hiába próbálja változatossá, ízletessé tenni gyermeke táplálást, semmi sem használ, a gyermeke úgyszólván nem eszik semmit sem, piszkál az ételben, meg sem kóstolja, játszik vele, de kielégítő táplálásnak ez nem mondható.”
A vizsgálatnál az esetek egy részében található betegség, amelyet meg kell gyógyítani, de nagyobb arányban nem igazolódik szervi eltérés. Ezek a gyermekek „úgyszólván sosem éhesek az étkezést kellemetlen kötelességnek tartják, amely alól minden módon kibújni próbálnak.” (2) A táplálási előzményeket, a tünetek jellemző alakulását is részletezi, valamint három megjelenési típusról ír, mint a gyakori hányás, elhúzódó evés, és öklendezés már az étel látványára. A táplálási nehézség felléptekor az anamnesztikus adatok szerint alvászavar is gyakran megfigyelhető és a gyerekek viselkedésében is problémák adódhatnak „dühösségi rohamokat kap, ha valamiben ellenkezünk vele, a földre dobja magát, toporzékol” (2).
A szülők számára javasolt tanácsok a következők: „Betegségről, rossz étvágyról, a nemevésről egy szót sem szabad beszélniök, e tekintetben egy bizonyos látszólagos könnyelműséget kell tanúsítaniok, de másrészt rendkívül következetesnek kell lenniök és nem szabad kapkodniok.”
Üzenet a számunkra 100 év távlatában:
Dr Heim Pál tanítása a gyermekek táplálásáról több, mint 100 évvel később is érvényes elvek alapján nyugszik. Írásai a gyermekgyógyászat kialakulásának korszakában születtek, amikor a gyermekeket még gyakran a felnőttek „kisebb változatainak” tekintették. Tanulmányaiban következetesen hangsúlyozta, hogy a gyermek önálló fejlődési sajátosságokkal rendelkezik, akinek fizikai és érzelmi szükségletei alapvetően különböznek a felnőttekétől. Egyik legidőtállóbb felismerése az volt, hogy a gyermek étkezése nem kizárólag élettani esemény, hanem szoros kapcsolatban áll az érzelmi állapottal, a környezettel és a szülő-gyermek kapcsolati jellemzőkkel. Ugyanakkor hangsúlyozta a gyermek gondos vizsgálatának fontosságát, az egyéb okok – akár komoly betegségek – kizárása céljából. Amennyiben ez nem igazolódott, kezelési javaslatként nem gyógyszeres megoldásokat, hanem a szülőknek nevelési tanácsokat ajánlott.
Dr. Heim Pál gyermekorvosi munkásságát a magas szintű szakmai tudás, a gyakorlati ismeretek és a tanítás mellett, a gyermekek méltóságának tiszteletben tartása, valamint a szülők támogatása jellemezte. Példaként szolgál számunkra, irányt mutatva a gyermekek ellátásában.
Hivatkozások-idézetek:
1/ Dr Heim Pál: A csecsemőkori táplálkozási zavarok és azok gyógyítása (1909) Klinikai füzetek VI–VII. sz.
2/ Dr. Heim Pál: A gyermekek táplálkozása (1925)
Szülők könyvtára: Gyakorlati tudnivalók a gyermek neveléséről. Szerkesztő: Imre Sándor egyetemi tanár Studium / Szülők könyvtára, IV. szám
