Korán felismerte, hogy a gyermekellátás minőségének javítása elképzelhetetlen a megfelelően képzett ápolószemélyzet nélkül. Meggyőződése szerint a csecsemők és kisgyermekek ellátása külön szaktudást és érzékeny megközelítést kíván, amely jelentősen eltér a felnőttbetegek gondozásától. Ennek jegyében indította útjára 1916-ban a Stefánia Szövetségen keresztül a gyermekgondozásra specializálódott nővérképzést, amelyből kinőtt az első hazai gyermekápolónői iskola. Az itt végzett hallgatók „Heim-nővérként” váltak ismertté, ez a megnevezés később a legmagasabb szintű gyermekápolói szaktudás szimbólumává vált. A képzés két éven át tartott, a végzősök a sikeres vizsga után hivatalos oklevelet kaptak, valamint jogosulttá váltak a képzés elvégzését jelző jelvény viselésére.

Dr. Heim Pál összesen 83 tudományos közleményt publikált, ebből három önálló könyvet és egy könyvfejezetet.

Mindennapi munkájában is példamutató volt: minden esetben személyesen ellenőrizte betegei állapotát, klinikájának működését. Oktatóként is nagy hangsúlyt fektetett az alapos, korszerű ismeretátadásra, mindig a legújabb tudományos eredmények tükrében frissítette előadásait. Klinikáján, legyen az Budapesten, Pozsonyban vagy Pécsett, mindig szigorú, de igazságos nevelőként volt jelen. Klinikai munkássága során kivételes diagnosztikai érzékkel párosította az elméleti tudást és a gyakorlati tapasztalatokat.

Előadásaiban közérthetően, élményszerűen adta át tudását. Hallgatóitól következetes tudást várt el, de minden tanítványára személyes figyelmet fordított. Méltósággal tanított, és azzal az elvárással fordult a jövő orvosai felé, hogy hivatásukban ne csak a szakmát, hanem az emberi felelősséget is vállalják. Hitte, hogy a példamutatás a legnagyobb nevelőerő, s valóban, sohasem kért olyat, amit ő maga ne tett volna meg előbb. Kortársai és tanítványai egybehangzóan rendkívül empatikus, emberséges és türelmes orvosként jellemezték.

Betegközpontú szemlélete, a gyermekek és szülők iránti tisztelete és figyelme egyedülálló volt a saját korában. Szerénysége és elhivatottsága révén valódi mértéket jelentett a szakmában, orvosi munkáját nem a hírnév, hanem a szeretet, a gyógyítás és az emberi szolgálat motiválta. Számos tanítványa – Waltner Károly, Preisich Kornél, John Károly – később a magyar orvostársadalom meghatározó alakja lett. Az, ahogy Heim Pál professzor foglalkozott velük, nemcsak szakmai iránymutatás, hanem emberi útmutatás is volt számukra.

A pécsi gyermekklinika megalapítása után még inkább kibontakozott pedagógiai érzéke. Klinikáját az európai élvonalba emelte, és olyan légkört teremtett, ahol nem az állás, hanem a tudás számított. Számon tartotta hallgatói és munkatársai fejlődését, és minden eszközzel támogatta azt. Nevelőerejének titka az volt, hogy önmagával mutatott példát. Pécsett a csecsemőhalandóság csökkentése érdekében városszerte bevezette az esetszintű halálozási elemzéseket, előtte nem volt példa arra, hogy egy-egy gyermek halálát ilyen következetesen, tanulságokat levonva vizsgálják.

Tudományos eredményein túl személyisége volt az, amely örök példává vált. A „Heim nővérek” generációkat neveltek, és ma is az ő szemléletét viszik tovább a gyermekellátásban. Dr. Heim Pál soha nem szűnt meg hangoztatni: a gyermek méltósága sérthetetlen. Halála, amely mindössze 54 éves korában következett be, megrázta az orvostársadalmat. Az utódok felismerték: nemcsak egy tudóst, nemcsak egy orvost veszítettek el, hanem egy erkölcsi iránytűt is.

Ma, amikor a világ technológiai eszközökkel van tele, és az orvostudomány újabb és újabb csúcsokat hódít meg, különösen fontos, hogy visszatekintsünk olyan elődökre, mint Heim Pál professzor. Ő nem a technikától lett nagy, hanem az emberségétől. A jövő orvosai számára Prof. Dr. Heim Pál életműve nemcsak tananyag: megmutatja, hogy a valódi gyógyítás nem a gépekben, hanem a szívben kezdődik. Mert amikor egy fiatal orvos ma lehajol egy beteg gyermekhez, ott van vele Heim Pál professzor öröksége is.