A nyári hónapokban általában ugrásszerûen megszaporodnak a gyermekbalesetek, és sajnos a gyermekkori halálokok között is a balesetek vezetnek. Balesetek, amelyek elkerülhetôk.

Bár a gyermekbalesetek minden életkorban elôfordulnak, és szinte nincs is olyan gyermek, aki ne szenvedne valamikor valamilyen sérülést, a tapasztalat szerint mégis elsôsorban a 3-6 és a 10-14 éves korosztály a leginkább veszélyeztetett, ezen belül is elsôsorban a fiúk. A balesetek okai nagyban összefüggnek a gyermekkor lélektani sajátosságaival, ezért a megelôzéshez nem árt ezeket legalább nagy vonalakban ismerni.
Általános receptet nem lehet adni a baleset megelôzésre, de azt hangsúlyozni kell, hogy a tiltás önmagában soha sem vezet eredményre. Tiltásra persze szükség van, de mindig kell valami más lehetôséget adni a megtiltott helyett. A balesetek megelôzése a szülôk számára hosszú távú és a gyermekneveléstôl igazából nem is különválasztható feladat.

A 3-6 éves korosztály azért veszélyeztetettebb, mert ebben az életkorban már meglehetôsen önállóan – azaz szülôi segítség nélkül – igyekeznek közvetlen környezetüket megismerni, sôt felderíteni. Az óvatosság azonban majd csak a tapasztalat birtokában lesz meg, és mivel ôk még csak a tapasztalatszerzés küszöbén állnak, idônként hajmeresztô dolgokat próbálnak ki. Igazából nem is a dolgok a hajmeresztôek, hanem az, hogy egyedül, sokszor félrehúzódva próbálkoznak. így lesz a baleset okozója a felnôttek számára megszokott otthoni környezet, egy szék, az ablak, a gyufa, a kés, a balta, a többi kerti és barkácsszerszám és minden, ami egyáltalán balesetet okozhat.

A 10-14 évesek között inkább az utcai és közlekedési jellegû balesetek szaporodnak. Õk már önállóan közlekednek, bôven van már tapasztalatuk, és az öntudatuk a serdülôkorban kezd kiteljesedni. Ez a kettô nem mindig, sôt ritkán alakul párhuzamosan, ezért erre a korosztályra a vakmerôség, a bizonyítási vágy a jellemzô, és ez megint sok baleset forrása. Ez a korosztály már ismeri a veszélyeket, de gondolkodásukra jellemzô az “engem úgysem érhet baj” és a versenyszellem.

Mit lehet tenni? A kicsiknek meg kell szerezniük a szükséges tapasztalatokat, de ezen az úton a szülô segítsége nélkül nem fognak baj nélkül végigmenni. Tudni kell, hogy a gyerekek úgyis kipróbálnak mindent, ezért hosszú távon hatástalan a jól ismert “azt nem szabad!” vagy a “teszed le rögtön!”. Õk ugyanis mindenben igyekeznek a felnôtteket utánozni. Ha azt látjuk, hogy a kicsi odajön és azt figyeli, mit csinálunk, feltétlenül vonjuk be ôt is a dologba. Korukhoz képest lehetôleg a legrészletesebben magyarázzunk el mindent, fôképpen a veszélyeket. Kíváncsisága ezzel kielégül, tapasztalatot is szerez, de nem a maga kárán. További lehetôség, hogy amit megmutattunk neki, ahhoz játékszerszámokat készítünk vagy veszünk, és meg fogjuk látni, mennyire fog ennek örülni.

A nagyobbaknak már nem lehet fogni a kezét, de a tiltás önmagában ugyanolyan hatástalan, mint kisebb korban. Azok a 10-14 évesek azonban, akiknek a szabadidejében helyet kap valamilyen rendszeres önálló elfoglaltság (hobbi, sport, zene, színjátszás stb.), statisztikailag ritkábban szenvednek balesetet. Ha vannak célok, amiket ô tûz ki maga elé, és amik elérése érdekében önállóan dönthet, és dönt is; akkor a felelôsségérzet korán kialakul, és ez minden téren jobban védi ôt, mintha örökké mellette lennénk. Közhely, hogy a legjobb védekezés a támadás, de természetesen igaz. Ha tehát a visszafogás helyett az elôrejutást, az önállóság kialakulását segítjük, akkor megtettük a lehetô legtöbbet. Az önállóságot ugyanis ugyanúgy meg fogja szerezni, mint azt 3-6 éves korában tette.

Mondhatnánk, a gyermek az gyermek, akármit teszünk, gyermekbalesetek mindig is lesznek. Sajnos, ez igaz. Nem mindegy azonban, hogy a bekövetkezô baleset mennyire lesz súlyos. Fog-e tartós fogyatékosságot vagy éppen életveszélyt okozni? Ez pedig jórészt azon múlhat, hogy a felnövô kis ember hogyan ismeri fel a helyzeteket és ehhez képest mit tesz. Itt van a szülôk hosszú távú felelôssége.

De van egy rövid távú felelôsség is. Akárhogy is segítjük ôket, minden hatástalan akkor, ha mi magunk idézzük elô a veszélyhelyzeteket. Mert ne feledjük: a gyermekbalesetekért valamilyen mértékig mindig a felnôttek a felelôsek.

 

Dr. Sárközy Sándor

 

 

Az állatól származó harapásos sérülések kezelése két fontos részből áll:

1. A harapott seb  ellátása, amely sebészeti feladat. Fontos tudni, hogy a harapott sebek eleve fertõzöttnek tekintendõk, ezért a sérült ellátása is ennek megfelelõen kell történjen  (tetanusz elleni védõoltás, sebellátás szempontjai stb). A sérülések kezdetben sokszor banálisnak tûnnek, de látszólag kis sérüléseknek is lehetnek súlyos következményei. Sajnos azonban nem ritkák az olyan súlyos sérülések sem, amelyek a beteget közvetlen életveszélybe sodorják.
2. Legalább ennyire fontos annak eldöntése, hogy a sérültet nem veszélyezteti-e veszettség lehetősége. A veszettség kialakulása ugyanis minden esetben halálos kimenetellel jár, ezért megelõzésére mindent el kell követni, mégpedig azonnal. Tudni kell, hogy a veszettség kórokozója már apró horzsolások benyálazásával is fertőzhet, tehát a veszély akkor is fennállhat, ha a felületes sérülés egyébként sebészeti ellátást nem is igényel.

Soha ne engedje ezért, hogy gyermeke ismeretlen állattal játsszon!

Veszettségre gyanús ak, ezért életveszélyesek lehetnek a következõ körülmények:

• az állat nem volt veszettség ellen egy éven belül igazolhatóan oltva. Az igazolást az oltási könyv jelenti, ennek hiányában az állatot nem lehet oltottnak tekinteni.
• az állat ismeretlen, gazdátlan vagy elkóborolt.
• az állat beteg benyomását kelti vagy viselkedése szokatlan.

Ezekben az esetekben az egészségügyi hatóság, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) haladéktalan bevonása szükséges a megfelelõ védõintézkedések megtétele céljából. Ezek:

• a sérült veszettség elleni védõoltása (ingyenes és biztonságos oltóanyag, amellyel biztosan kivédhetõ a fenyegetõ tragédia, ha nem késlekedünk)
• a sérülést okozó állat felkutatása, befogása, vizsgálata és megfigyelése, amely alapján eldönthetõ, hogy a sérült a továbbiakban hány védõoltást kapjon.

 

Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Éjszakai  ügyelet: 1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 76. Telefon: 311 7817

Amennyiben a sérülést okozó állat kimúlt vagy elpusztították , úgy a tetem felboncolásával még mindig megállapítható az esetleges veszettség.

• Soha ne semmisítse meg az ilyen állat tetemét állatorvosi vizsgálat elõtt , hanem különítse el azt (gumikesztyûben, jól záró nylonzsákban, biztonságos helyen).

Milyen állatok terjeszthetnek veszettséget?

• ragadozó emlõsök (kutya, macska,róka, menyét, görény, denevér stb)
• szabadon járó rágcsálók (egér, pocok, nyúl, tengerimalac, hörcsög stb)

A harapott sérülések elkerülése érdekében:

• Soha ne engedje, hogy gyermeke táplálkozó vagy kölykeit védő kutyához, macskához közelítsen
• Soha ne engedje, hogy gyermeke kutyát vagy macskát bántalmazzon
• Soha ne engedje, hogy gyermeke az állatokkal játékos harcba keveredjen
• Soha ne fogadjon be ismeretlen, kóbor vagy beteg állatot
• Soha ne közeledjen szelídnek tûnõ vadon élõ állatokhoz
• Ezek szem előtt tartásával tanítsa gyermekét az állatok szeretetére!

 

Dr. Sárközy Sándor

 

 

A fitymabor letapadása 1 éves korig normális állapot és 1-2 éves kor között magától oldódni szokott. Elofordul azonban, hogy makacsul tartja magát, és orvosi segítségre van szükség. Ilyenkor két megoldás lehetséges: vagy a fitymabor eroteljes hátrahúzásával választjuk le a makkról az elobort, vagy egy megfelelo krém alkalmazásával igyekszünk elérni a leválást. A krémes kezelést elég sokáig kell folytatni, hogy eredménye legyen, viszont nem jár kellemetlenséggel.
Bármelyik eljárást is alkalmazzuk, általában megvárjuk a szobatisztaság kialakulását (kb. 2 éves kor), mert egyrészt a pelenka tartalma a muvi leválasztás kapcsán létrejövo hámsérülések gyulladását és késobb a fityma heges szukületét okozhatja, de a kenocsös kezelést is jobb tiszta borön folytatni; másrészt 2 éves korig van remény a spontán oldódásra is.
Ennél korábban csak akkor foglalkozunk a letapadással, ha a letapadt bor alatt elszaporodó sárgás szarumassza fertozodik, és penis orsószeruen megduzzadva fájdalmassá, lobossá válik. Ebben az esetben a fitymazsák kiöblítésével (sürgos beavatkozás!) a gyulladás megszunését kell elérnünk, és a továbbiakban már úgy kell kezelnünk a kérdést, mint bármely más esetben.

Fitymaszukület rol akkor beszélünk, ha a fitymagyuru annyira szuk, hogy lehetetlen vagy igen nehéz hátrahúzni. Elofordulhat, hogy a szukület már vizelési akadályt is képez, ilyenkor a vizelet nem sugárban ürül, hanem eloször a fitymazsákot ballonszeruen feltölti, és onnan lassú vagy gyors cseppekben ürül.
A fitymaszukület megoldása mutéti, legcélszerubb a körülmetélés elvégzése, ami az elobor eltávolítását jelenti (ez egynapos formában végezheto) . Néha a krémes kezelés is eredményes lehet, ezért ha nincs sürgosség (vizelési akadály), akkor meg lehet próbálni. A szuk fityma elovigyázatlan hátrahúzása kellemetlen következménnyel is járhat, mert a hátraszoruló fitymagyuru mögött az elobor fájdalmasan megdagad, és ez az állapot már sürgos orvosi segítségre szorul.
Gyakori panasz a már levált vagy leválasztott elobor újbóli letapadása, amely rendszeres tisztálkodással és a fürdetoszerek (habfürdo!) alapos leöblítésével kerülheto el.

 

Dr. Sárközy Sándor

 

A vakbélgyulladás (helyesen: féregnyúlványgyulladás, latinul: appendicitis) a leggyakoribb heveny hasi kórkép gyermekkorban. Oka nem tisztázott, egyes becslések szerint minden negyedik-ötödik ember átesik rajta élete folyamán.  Mai tudásunk szerint ha egyszer kialakult, magától nem múlik el (legfeljebb csak az esetek elenyészo hányadában), ezért kezelésére egyetlen lehetoség van: a mutét.

A féregnyúlvány egy (emberben jelentéktelen) nyirokszerv, amely a vékonybél-vastagbél átmenetben elhelyezkedo vakbél kesztyuujjszeru, gilisztához hasonló alakú és nagyságú nyúlványa. A betegség lényege a féregnyúlvány gyorsan súlyosbodó gyulladása, amely végül 1-2 nap alatt, de nemritkán órák alatt a csökevényes kis bélszakasz egész falára kiterjed és annak elhalásához és kilyukadásához ( perforációhoz) vezet.

A tünetek kezdetben enyhék, azonban lassan, de biztosan mind súlyosabbá válnak. Leglényegesebb közöttük az állandósuló jobb alhasi fájdalom, amely a gyulladás elorehaladtával nem csak egyre erosebb lesz, de a jobb hasfél egyre nagyobb területére terjed ki, amelynek aztán már az érintése is igen kellemetlen a kis beteg számára. Kezdetben csak rossz közérzet, étvágytalanság, késobb hányinger, hányás és láz is társulhatnak a fájdalomhoz. Ahogy közeledik a perforáció, a hasfali izgalom kialakulásával a mozgás is fájdalmat okoz és a beteg nehezére esik, emellett az általános állapot is romlik: a gyermek „egyre betegebb” lesz. A folyamat annál gyorsabban halad elore, minél fiatalabb a beteg. Végül, ha nem történik meg a mutéti beavatkozás bekövetkezik a perforáció és kialakul a hashártyagyulladás, ami életveszélyes helyzetbe sodorhatja a beteget.
A tünetek kezdetben igen megtévesztoek is lehetnek, egyszeru gyomorrontásra emlékeztetnek. Más esetben, ha például a gyulladt féregnyúlvány lelóg a hólyaghoz, a gyakori vizelési inger hólyaghurutot utánozhat, de az is elofordul, hogy bélfalizgalom okozta hasmenés miatt bélhurutra terelodik a gyanú. Általában véve, a féregnyúlvány szokatlan helyzete mindig megnehezítheti a megítélést. Félrevezethet az a tény is, hogy a vakbélgyulladás gyakoribb hurutos idoszakban, járványok idején. A diagnózis tehát nem is olyan könnyu, ezért 6 órán túl tartó és fokozódó hasi panaszokkal mindig forduljon sebészhez, akinek az elkülönítésben a laborháttér és ultrahangos szakember is a segítségére lesz.

 

Minden olyan hasfájás , amely hirtelen (=előzmények nélkül) kezdődött, 4-6 órán belül magától nem szűnik, hanem fokozódik , heveny hasi kórképre gyanús, ezért sürgős sebészeti vizsgálatot igényel!

A kezelés mutéti. Ma még más biztonságos módszer nem áll rendelkezésre, noha sokféle próbálkozás történt és történik ma is a jegeléstol a borogatásig, az antibiotikumtól a természetgyógyászatig. Ezekkel mi magunk is megpróbálkozunk, de csak akkor, ha nem biztos a diagnózis, és megfigyelésre vesszük fel a beteget. Az esetek egy részében megszunnek a panaszok, ilyenkor nem vakbélgyulladás volt a tünetek oka. Ha azonban a vakbélgyulladást megállapítottuk, muteni kell, mert a további késlekedés már veszélyes lehet. A mutét altatásban történik, ezért a kis beteg számára fájdalmatlan és gyors megkönnyebbülést hoz. A mutét után – súlyosságtól függoen –  4-10 napot kell  a kórházban tölteni.

 

Dr. Sárközy Sándor

 

 

A fenti kissé rendkívüli cím azt szeretné tükrözni, hogy miközben a benőtt köröm jelenség mostohagyermeke az orvostudománynak, – alig-alig foglalkoznak vele tankönyveink, szakkönyveink – közben szinte népbetegség gyakoriságával fordul elő. Látszólag semmiség, mégis mennyi hátrányt okoz viselőjének, s mennyi problémával jár! Sem a belgyógyászati, sem a sebészeti, sem a bőrgyógyászati témájú könyveknek nem tárgya, mintha csak nem is létezne!

Keletkezésében a kiváltó ok mellett,- mely rossz körömvágás, baleset, egy tárgy ráejtése az ujjra, belerúgás valamibe, szűk cipő – kétségtelenül veleszületett hajlam, azaz: örökletes tényező is közrejátszik. Ha nem így lenne, nem lenne eltérő az, hogy ezek az okok egyeseknél minden további baj nélkül pár nap alatt gyógyulnak, másoknál pedig egy tartós folyamat kezdetét jelentik. Harmadik tényező kialakulásában a nagyvárosi lét, az életmód, a közlekedés megváltozása. Az edző- vagy futócipő utcai használata, a tanórákon ugyanannak a cipőnek viselése, melyben közlekedünk is, a testnevelés utáni higiéné elhanyagolása, zokni váltás elhagyása, – ezek mind közrejátszanak abban, hogy szinte népbetegség gyakoriságúvá vált a benőtt köröm jelenség. A betegség szót akarattal mellőzöm, mert az „egészségre” általában nem hat ki.
Elég ránézni a lábujjra, – (kézen igen ritka) vagy megérinteni azt! Messze leggyakrabban az öregujj vagy öregujjak érintettek, akár mindkét oldali körömszélüknél is, így egyidejűleg 4 helyen is fennállhat.
A kis seb regenerációval vagy reparációval gyógyulna, de az egyébként egészségesen jelen lévő köröm okozta állandó ingerlő hatásra önmagát gerjesztő, rossz körfolyamat indul: gyógyulásra törekvés, inger, nagyobb gyógyulásra törekvés, és így tovább! Előrement formában a köröm szélét már részben eltakarja a ráboruló sarjszövet, és itt új jelenség társul az alapállapothoz: a lob, vagy másodlagos gyulladás. A takart területen és a keletkező váladékban jó szaporodási feltételeket találnak a kórokozók. A felmerülő egyéb betegségektől történő elkülönítéshez ritkán rtg. felvételt készítünk, de szinte mindig látható a krónikusan gyulladt szövetek által okozott ál-csontkinövés képe. Köröm alatti szemölcstől, valódi csontkinövéstől a jelenséget meg kell tudnunk különböztetni!

A kezelés megválaszthatósága a tünetek időbeli fennállásának, a folyamat előrehaladásának függvénye. Korai szakban külsőleges szerek, ecsetelők, kenőcsök, gélek, oldatok, fürdetés eredményes lehet, és ez választandó a másodlagos krónikus gyulladás leküzdésére is. Az előrehaladottabb, vagy a fentiekre nem reagáló esetekben műtét javasolt.
Sajnos évente kb. 120 beteget operálunk meg, s mivel a jelenség akár egyszerre négy oldali is lehet, ennek megfelelően több műtétet végez a szerző. A műtétnek nem része a körömeltávolítás, mert a köröm jelenléte nem oka a benőtt köröm jelenség kialakulásának, így a körömlevételtől önmagában nem is gyógyul az állapot. Jól kialakult típusműtétje a körömszéli ékkimetszés, vagyis a köröm egy kb. 2-3 mm. széles sávjának, a köröm-matrix részletnek és a ráboruló sarjszövetnek egyben történő – tortaszelet szerű – kimetszése. A műtétet mai napság is a szegedi sebésztanárról Vidakovits Kamillóról elnevezve: Vidakovits
műtétnek, angol nyelvterületen Emmert plasztikának nevezik. A hátramaradó sebalap kezelésében a laser alkalmazásától az ecsetelőszereken át, a korszerű sebgyógyulást segítő oldatokig – széles a választék. A gyógyulásnak nem feltétele a laser-készülék használata!

A műtéti kezelés legnagyobbrészt vezetéses helyi érzéstelenítésben történik, csak különös okok : allergia az érzéstelenítőre, szellemi fogyatékosság, alacsony életkor /csecsemők/ esetén általános érzéstelenítésben. Általában járóbetegként kezeljük a pacienseket, ritkán: 4 oldali műtét, vérzékenység miatti előkészítés igénye esetén fel kell vennünk fekvőbetegnek őket. A műtétet másnap és harmadnap kötéscsere követi, mivel az ékkimetszés után a szövethiányt hátrahagyjuk, s abba oldattal átitatott gyógyszeres gézcsík kerül. E sebfelület kezelésének szerei : oldatok, ecsetelők, gélek, kenőcsök – számosak.
Mivel a műtét nem az okot, csak a már kialakult jelenséget kezeli illetve hárítja el, így a kiújulás lehetősége nagy: 10-30% közötti előfordulású. A jól megválasztott típusműtét helyes elvégzése utáni kiújulások tehát a jelenség alaptermészetéhez, biológiai zajlási folyamatához tartoznak, s bennük az örökletes tényezők igen fontosak, vagyis nem az alkalmazott eszköztől, /laser/ nem az alkalmazott sebfelület kezelő szerektől, s nem a műtétet végző személytől függenek. Műtét után kiújulásmentességet, teljes és végleges gyógyulást ígérni nem lehet!

A megelőzés szempontjai a kiújulást megelőzendő a már operált betegeken is fontosak: jó körömvágási technika, hűvös vízben fürdések, higiéné, váltócipő, tiszta zokni váltása, jól megválasztott szellős lábbeli viselése, a láb szellőztetése, napoztatása, otthoni „meztélábazás” . Testnevelés után zuhanyozás, száraz tiszta zokni cseréje, iskolában váltócipő vagy papucs viselése, a lábujjak baleseteinek elkerülése: mind fontos szempontok!

Visszatérve tehát a címre: „az is valami?”, – igen! Mert a jelenség igen gyakori, mert sok paciens mindennapjait keseríti meg, rontja az iskolai előmenetelt, megelőző teendőket igényel, s mert az erre fogékony személyeknek a bármikori kiújulás lehetőségével kell számolniuk!

 

Dr. Csitáry Ferenc

 

 

A jellegzetes gyermekbalesetekrôl azért érdemes beszélni, mert ezeknél a veszély elôre látható, ezért elkerülhetôek. Ez az elôrelátás pedig a szülôk (felnôttek) feladata kell, hogy legyen.

Az égési sérülések azért igen szomorúak, mert hosszú szenvedést és esetleg a gyógyulás után is életre szóló nyomot okozhatnak. Szinte nincs olyan égés, ahol a szülô felelôssége ne merülne fel; mert a tuz, a forró tárgyak és folyadékok nem tartoznak a gyermek saját világához. Hosszú évek tapasztalatai alapján állíthatom, nem találkoztam olyan égési sérüléssel, amelyet nem lehetett volna elkerülni. Egyik jellegzetes sérülés, amikor a náthás-hurutos kisgyermeket orvosi tanácsra forró kamilla gôzével inhalálják, és az eközben magára hagyott gyerek az arca elôtt gôzölgô edényt véletlenül az ölébe rántja. Ugyancsak gyakori, hogy a forró kályhaajtóra vagy sütôlapra tenyerelnek, vagy a földön hagyott forróvizes (!) dézsába esnek. Az is elôfordul, hogy a csecsemôt kint felejtik a napon, aminek – még akár rövid idô alatt is – az arc, a fej leégése lesz a következménye. Általában nem is tudják, hogy a fejet ért “egyszeru leégés” életveszélyes állapotba sodorhatja a pár hetes-hónapos babát, ezért ebben az esetben még akár kórházi felvétel is szükségessé válhat.

“Kezdô” szülôk gyakran elkövetik azt a hibát, hogy a pelenkázón fekvô csecsemôt egy pillanatra – de néha 1-2 percre is – magárahagyják, és ezalatt a baba leesik . Az eredmény agyrázkódás , koponyatörés, belsô sérülés lehet, gyakran életveszélyt okozva. Jegyezzük meg: soha sem tudhatjuk, hogy az a baba, aki eddig még nem tudott pl. hasra fordulni, az a pelenkázón magára hagyva – esetleg éppen a következô pillanatban – nem fogja-e megtenni ezt?

A kicsit nagyobb, 2-4 éves gyerekek mindent megfognak, minden helyre bedugják az ujjukat. Igen gyakori, hogy a felnôttek figyelmetlensége miatt a becsapódó ajtó, vagy az összecsukódó kempingágy becsípi, vagy éppen lecsípi az ujjuk végét.

Ugyanez a korosztály az, amelyik leggyakrabban kóstolja meg a felnôttek által szedett és megfelelôen el nem zárt gyógyszereket. Sajnos, ebbôl nem egyszer tragédia lesz, és ehhez nem is kell nagy mennyiséget lenyelnie a felnôttnek rendelt, esetleg erôs hatású szerekbôl.

A közelmúltban több olyan esettel találkoztam – ezek közül némelyikre az újsághírekbôl emlékezhet az Olvasó is -, amikor 3-4 év körüli gyermekeket éppen saját kutyájuk támadott meg. Ezekben az esetekben visszatérô motívum volt a kutyák hibás tartása, amelynek köszönhetôen ezek az állatok alattomossá, bosszúállóvá válnak. Mindez természetesen nem a kutya, hanem a gazda hibája, akinek durva viselkedését – mint kiderült – nem egyszer a kisgyermek is utánozza a gazda jelenlétében, de amikor ugyanezt a “Fônök” nélkül kísérli meg, akkor a kutya az alkalmat megragadva azonnal törleszti addigi összes sérelmét. Igy okozhatja a gyerek akár életveszélyes sérülését is egy ártalmatlannak induló mozdulat vagy legyintés a pálcával.

A gyermekkor közlekedési eszköze – a kerékpár – számtalan baleset forrása lehet, ha a papa nem ellenôrzi a gyerek biciklijét; muszaki szempontból rendben van-e? Nem nehéz elképzelni, mekkorát lehet bukni a lejtôn 45-50 km/h sebességgel egy rossz fék, kormány vagy kerékrögzítés miatt. Igen tipikus sérülés, amikor felnôtt szállít gyermeket a vázon vagy az arra szerelt gyermekülésen, és a kicsi lelógó lábát elkapja a gyorsan pörgô kerék. A küllôk és a villa közé beszoruló gyermekláb azonnal blokkolja a kereket, és a felnôtt+gyermek+kerékpár együttesen közel mázsás tömegét ez fékezi le. El lehet képzelni, milyen hatalmas erô hat ilyenkor a gyermek lábára, amelyen kiterjedt bôrelhalás, sôt, csonttörés állhat elô.

A legtragikusabb gyermekbalesetek a közutakon történnek. Ha egy gyermeket elgázolnak, akkor soha sem ô a hibás, hanem az, aki nem fogta a kezét; aki nem tanította meg közlekedni; aki a kormány mögött ülve nem vigyázott rá eléggé.

Sajnos, az agresszivitás egyre jobban belopja magát a gyermekkorba is. Mindnyájan tudjuk, hogy ennek sok összetevôje van, de semmiképpen nem hagyhatjuk szó nélkül a filmipar erôteljes hatását. Elképesztô az a megtanult durvaság, ahogy gyerekek képesek egymással – nem tévedés – leszámolni vélt vagy valós sérelmeikért. Ebben is kétféle viselkedés tapasztalható: az esetek egy részében a gyerek egyszeruen nem képes fékezni elszabaduló indulatait, ami általában otthon is érzékelhetô; de egyébként nem feltétlenül agresszív. Ez a jobbik eset. A rosszabbik – szerencsére ritkább – esetben az agresszív viselkedésnek elôre kitervelt koreográfiája van, tudatosan és igazi indulatok nélkül történik minden. Bár mindenkiben felmerül a kérdés, miért kell már óvodáskorban különbözô brutális “oktatófilmekhez” szoktatni a gyereket, a szülôk többsége mégis nézni engedi az gyerekek igazságérzetre hamisan apellálva, erôszakot “pozitívan” hirdetô darabokat, mondván: ez csak film. Tévedés! Ez egyre inkább a valóság.

Sem ebben a kérdésben, sem az elôzôekben elmondottak esetén nem lehet a már bekövetkezett eseményeket meg nem történtté tenni. Ezért a figyelmüket szeretném arra irányítani, hogy gyermekeik életében elôrelátással elôzzék meg mindazt, ami megelôzhetô! Erre csak az lesz igazán képes, aki tudja az ô szemükkel is látni a világot; észreveszi azt, ami számukra ellenálhatatlan vonzást jelent, de fôképp egy kicsit messzebbre lát, mint ôk.

 

Dr. Sárközy Sándor

 

Az agyrázkódás a fejet ért direkt ütés vagy indirekt lökéshullám (pl. talpra esés) kapcsán létrejövõ múló funkciózavar, melynek jellemzõ tünetei :

• rövid tudatzavar (eszméletvesztés vagy zavartság)
• vegetatív tünetek : fejfájás, szédülés, hányinger, hányás, sápadtság, verítékezés
• a baleset körüli percekre vonatkozó emlékezetkiesés

Miért kell az agyrázkódással kórházba menni?
Mert kezdetben ugyanezek a tünetek észlelhetõk a veszélyes és alattomos koponyaûri vérzés esetén is. A két kórképet baleseti sebészeti osztályon a szükséges vizsgálatokkal és néhány napos megfigyeléssel lehet és kell elkülöníteni.

 

Agyrázkódás tüneteit mutató gyermeket soha ne küldjön gyalog és felnõtt kísérõ nélkül orvoshoz, mert útközben rosszullét, állapotromlás jelentkezhet. Hívjon mentõt ilyen esetben!

Hogyan kezelik az agyrázkódást?
Mivel magától rendezõdik – általában nem kezeljük, csak megfigyeljük. Súlyosabb tünetek az elsõ napokban gyógyszeres kezelést indokolhatnak. (A kezdeti tüneteiben hasonló koponyaûri vérzés ezzel szemben az életet veszélyeztetõ gyors progresszió miatt az esetek túlnyomó többségében sürgõs mûtétet igényel.) Az agyrázkódás szövõdménymentes esetben 1 heti pihenés és további 3 heti tornafelmentés után már biztosan nem okoz gondot, ezután  minden addigi tevékenység (sport, stb) folytatható.

Miért szükséges a koponya röntgen, és mire ad felvilágosítást?
Általános tapasztalat szerint az agyrázkódást létrehozó energia elegendõ a koponya töréséhez is, ezért tünetekkel járó fejsérüléseknél minden esetben elvégzendõ a koponya röntgen. Ez azonban kizárólag a koponyatörésre vonatkozóan ad információt, az agyrázkódás illetve koponyaûri vérzés  megítélésére nem alkalmas.

Van-e olyan vizsgálat, amellyel biztosan kizárható vagy megállapítható a koponyaûri vérzés?
Van, a CT (computer tomográfia = számítógépes rétegvizsgálat), amely azonban a jelentõsebb sugárexpozíció miatt csak koponyaûri vérzésre utaló tünetek esetén indokolt. Ez a gyanú vagy súlyos tudatzavar, vagy romló állapot, vagy az agyrázkódás tünetei mellett úgynevezett idegrendszeri góctünetek jelentkezése esetén merül fel. Ezek értékelése orvosi (baleseti vagy idegsebészeti illetve ideggyógyászati) feladat.

Ha az agyrázkódás kezelése orvosi feladat, miért kell ilyen részletesen ismerni?
Azért, mert a baleset kapcsán kialakuló átmeneti rosszullét után a gyermek sokszor látszólag “jól van”. Ezt a felnõtt környezet néha tévesen értékeli, el sem viszik idõben orvoshoz, de az is elõfordul, hogy a szülõ saját felelõsségre hazaviszi a gyermeket a kórházból, ami 48 órán belül nem veszélytelen vállalkozás.
Nem érdemes a két napos kórházi tartózkodás kényelmetlensége miatt nagyobb bajt kockáztatni.

 

Fejsérülés utáni tünetek esetén feltétlenül jelentkezzen orvosnál!

 

Dr. Sárközy Sándor

 

 

Elsõsorban a korszerû aneszteziológiai (=érzéstelenítési, altatási) eljárásoknak köszönhetõen ma már igen sok gyermeksebészeti mûtét ú.n. egynapos formában történik.
Ez azt jelenti, hogy a kórházi tartózkodás lényegében csak a mûtét napjára korlátozódik, tehát a kis betegnek “egyet sem kell aludnia” az osztályon, a mûtét után – megfelelõ feltételek esetén – hazavihetõ.
Melyek ezek a feltételek?

• ne legyenek mûtéti és altatási kockázatot fokozó egyéb tényezõk (betegségek)
• legyen a közlekedés biztonságos és kényelmes (tömegközlekedés nem jön szóba, téli útviszonyok figyelembe veendõek!)
• a kórház legyen otthonról gyorsan elérhetõ (ha probléma adódik)
• legyen otthon telefon (hogy kapcsolatban maradhasson a kórházzal)
• legyen otthon komfort és nyugalom (az ápolás zavartalansága érdekében)
• legyen a mûtét és altatás szövõdménymentes, a mûtét utáni idõszak zavartalan!

Ha az elsõ feltétel megvan, akkor a következõ négy feltétel megítélését a szülõre bízzuk, az utolsó  feltétel alapján való végsõ döntés joga és felelõssége azonban az orvosé.

A mûtét elõtti vizsgálatok (labor, altatóorvossal való megbeszélés, szükség szerint kiegészítõ vizsgálatok) ambulánsan történnek, ezekre bõven van idõ az elõjegyzett idõpont elõtt.

Melyek a leggyakoribb egynapos formában végezhetõ mûtétek?

• a bõrfelületen végzett kisebb mûtétek (pl. anyajegy eltávolítás)
• lágyéksérv, herevízsérv, rejtett here lehozatal , fitymaszûkület
• pattanóujj, csonttöréseket rögzítõ belsõ fémek eltávolítása gyógyulás után.

Végezetül egy mondat, amely az Ön és gyermeke számára talán a legfontosabb: amíg gyermeke a kórházban tartózkodik, Ön végig vele lehet (a mûtõ természetesen kivétel).

 

Dr. Sárközy Sándor

 

A székürítési zavarok gyakoriak gyermek és felnőttkorban egyaránt. A szakrendelői tapasztalatok alapján ezek „népbetegségnek” tekinthetők. Bár az esetek csak kis részében igazolódik szervi eltérés, mindig gondos kivizsgálás szükséges, hogy a megfelelő oki kezelés elkezdhető legyen. Tartós, évek óta fennálló panaszok komoly terhet jelentenek betegnek családnak egyaránt. Az időben fel nem ismert, egyébként nem túl gyakori szervi eltérések a későbbiekben súlyos következményekkel járhatnak.
A megfelelően kivizsgált, és kezelt esetekben az eredmények igen jók.
A Heim Pál Gyermekkórházban elsőként megalakult székürítési zavarokkal foglalkozó egység vezetője Dr. Koszó Péter főorvos szerint a panaszok gyakoriságát az is mutatja, hogy a kórház sebészeti szakrendelésén egy évben kb. 1000 beteg fordul meg, valamilyen fentiekkel összefüggő panasz miatt.

Székrekedésről akkor beszélünk, ha a betegnek három napnál ritkábban van széklete, a széklet igen kemény, kiürítése kellemetlen, esetleg fájdalmas. A kemény „székletdugó” mellett a magasabb bélszakaszból a hígabb bélnedv kifolyik szennyezést okozva. Időnként haspuffadás, hasfájás is felléphet. A tünetek miatt kivizsgálás szükséges, melynek első eleme a végbélműködés számítógépes vizsgálata, mely teljesen fájdalmatlan, a beteget egyáltalán nem terheli, és természetesen a szülő jelenlétében történik. Amennyiben szervi ok gyanúja merül fel, további vizsgálatokat végzünk. Ezek pozitivitása esetén műtét szükséges. A műtét után, és abban a lényegesen nagyobb csoportban, melyben objektív eltérés nem mutatható ki, úgynevezett „konzervatív” kezelést végzünk.
A kezelés lényege a megfelelő rostdús étrend bevezetése, a megfelelő napirend kialakítása, a reggeli, vagy vacsora után 20-25 perccel a székürítés megkísérlése, és a pszichés gondok rendezése. Átmenetileg, viszonylag ritkán gyógyszer adása is szóba jöhet, kontroll mellett. Szükség lehet a beállítás alatt beöntés, kúp adására is. Az időben elindított kezeléseknél az eredmények igen jók. Fontos tudni, hogy a gondozás hosszabb ideig, több hónapig kell, hogy tartson. Nagyon fontos a derülátó kapcsolattartás a beteggel és a szülőkkel. Jó eredmény csak a családdal együttműködve lehetséges.

A székrekedésen kívül a másik tünetcsoport a széklettartási képtelenség, latinul inkontinencia. Ide tartoznak azok a gyermekek, akik valamilyen végbélfejlődési rendellenességgel születtek. Bár teljes tünetmentesség az esetek nagy részében nem érhető el, megfelelő gondozással az állapotuk jelentősen javítható, és elérhető az, hogy közösségbe járhassanak. A kezelésben itt is fontos a diéta, megfelelő napirend mellett a pszichés gondozás. A gyógytorna segít a gyenge izomzat erősítésében. Eredményes kezelés előfeltétele a kulturált, nyugodt légkör, ahova beteg és szülő szívesen visszajár. Ezt biztosítja a Heim Pál Gyermekkórház gyermekkori székürítési zavarokban szenvedő betegeket ellátó ambulanciája és a nappali osztálya .

Dr. Koszó Péter

 

 

A kapilláris hemangióma a csecsemőkor leggyakoribb jóindulatú érdaganata. A csecsemők 1-2,6 százalékánál fordul elő. Nagyon fontos, hogy időben felismerjük és ha szükséges kezeljük!

Nem lehet megelőzni
A baba születésekor szinte még alig látható. A pár hetes kis csecsemő bőrén, arcán, orrán, vagy máshol a testfelszínén először egy kis piros értágulat jelenik meg, amely hirtelen elkezd növekedni, burjánzani. 2-3 hónapos korra nagysága többszörösére nő, szederformájú elváltozás alakul ki. A baba 4-5 hónapos korában a hemangióma növekedése lelassul, megáll, majd szép lassan visszahúzódik. Hat-hét éves korra általában teljesen eltűnik.
Az arcon veszélyes
A csecsemőkori hemangióma, amennyiben nem kerül időben szakember szeme elé, óriásira megnőhet. Ez azt a veszélyt hordozza magában, hogy a nagyméretű elváltozás a környező szövetekre nyomást gyakorol, vérzéseket, felülfertőzéseket hozhat létre. Mindez különösen érvényes abban az esetben, mikor az elváltozás az arcon jelenik meg. Egy arcon lévő hemangióma almányira is megnőhet, teljesen tönkreteheti környezetét, az orrszárnyat és a fület is. Sajnos, borzasztóan nehezen húzódik vissza, deformálja az arcot és sok gondot okoz.
Bizonyos helyeken, például a popsi környékén az érdaganat állandó irritációnak van kitéve (vizelet, széklet). Ilyenkor különösen nagy figyelmet kell a kezelésére fordítani, mivel ki is fekélyesedhet, felülfertőződhet.
A Heim Pál Gyermekkórház angiológiai szakrendelésén a hemangiómákat helyben kezeljük, illetve szükség esetén további vizsgálatokat (pl. hasi ultrahang) javaslunk. Az érdaganat növekedésének megállítására az úgynevezett Cryo-pajzsot, egy -90 fokra lehűtött szondát használjuk. Ezt a hemangióma  felszínéhez érintjük, ezzel leállítható a további növekedés. (A kezelés után a babát lehet fürdetni, figyelmen kívül semmilyen különleges bánásmódot nem igényel).
Korai felismerés
Amikor az elváltozás a csecsemő pár hetes korában elkezd nőni, azonnal kérjük ki a gyermekorvos tanácsát, forduljunk angiológushoz, vagy gyermeksebész szakemberhez!
Az elváltozás korai felismerése és kezelése azért is lényeges, mert minél nagyobbra növekszik, annál nehezebb a burjánzást leállítani. Ha a hemangióma már megnőtt, akkor a gyógyszeres és esetleg a lézerkezelések alkalmazása is szóba jöhet. Amennyiben sok hemangióma található a bőrfelszínen, akkor az esetek 80-90 százalékában a májban is előfordulnak jóindulatú érdaganatok. Ennek felismerésére, vagy kizárására hasi ultrahangvizsgálat javasolt!
Ha kisebesedik, „fekélyesedik” az érdaganat, akkor vérzést, fájdalmat okozhat. Ilyenkor azonnal ajánlott egy szakrendelést felkeresni! A hemangiómák kialakulását nem lehet megelőzni.
Ez az érdaganatszerű fejlődési rendellenesség már a magzati korban megjelenik, amikor is a kis hajszálerek az érrendszer fejlődése folyamán nem húzódnak vissza, majd a születés után, az anyai hormonok hatására növekedésnek indulnak.
A hemangiómák kialakulásának okát ma is kutatják. Tudjuk, nem örökletes, nem genetikai okok állnak mögötte, de a tudomány máig nem talált még magyarázatot a csecsemőkor jóindulatú érdaganatának keletkezésére.

 

Dr. Tasnádi Géza

 

 

Főleg azt kell tudni, hogy eltávolítása nem orvosi feladat,  legkevésbé sem kell hozzá sebészhez fordulni.

Nincs az a kullancs, amivel a sebészeti ügyeletre kellene szaladni (pláne ott egy két órát teljesen feleslegesen várn, míg sorra kerülünk). E helyett otthon, házilag egyszerűen el kell távolítani, mégpedig úgy, hogy közvetlenül a bőr felett  vékonypofájú finom csipesszel megfogjuk és kihúzzuk. Minél előbb, annál jobb, 24 órán belül a fertőzés veszélye még csekély (egyébként is csak a kullancsok töredéke fertőzött).

Arra kell csak vigyázni, hogy ne az állat testét fogjuk meg, hanem a bőrbe fúródott szívókát. Ha ez nem megy, vagy nincs kéznél csipesz, vékony késpengét toljunk a bőrön a hívatlan vendég alá, fektessük a pengére, amellyel így “kipöccinthetjük”. Ugyanezt megtehetjük, ha egy finom manikűrolló épp-hogy nyitott szárai közé vesszük az állatot. Egyáltalán nem baj, ha a szívóka a bőrben marad, mert a fertőző anyagot halmozó gyomor és nyálmirigyek a levált testben maradnak (tehát még ebben az esetben sincs szükség “operációra”, mint azt sokan tévesen hiszik). A beszakadt szívókát a bőr egyébként 1-2 nap alatt kidolgozza magából.

 

 

A bajt jobb megelôzni, mert a már bekövetkezett eseményeket nem lehet meg nem történtté tenni. Ha a baj mégis bekövetkezett, tudnunk kell, mi a teendô, mert a sérült helyzetén sokat lehet rontani kapkodással vagy alapvetô ismereteket nélkülözô jó szándékú ,,segítségnyújtással”. A következôkben röviden összefoglaljuk mit kell és mit nem ajánlatos tenni a leggyakoribb gyermekbalesetek esetén.

Idegentest lenyelése esetén forduljunk orvoshoz. Bár a lenyelt tárgyak rendszerint néhány nap alatt probléma nélkül kiürülnek a szervezetbôl, mégis néha bekerülhetnek a légutakba vagy méretüknél-alakjuknál fogva elakadhatnak a tápcsatornában. Az ilyen idegentestek orvosi eltávolítása szükséges.
Igen veszélyes az egyébként kicsi és kedvezô alakú gombelem , amely elektromos hatásánál fogva a gyomorfal kilyukadását okozhatja, ezért gombelem lenyelése esetén mindenképpen orvoshoz kell fordulni. A fémtárgyak megtalálása röntgennel nem nehéz. Más anyag lenyelése esetén ha lehet,vigyünk magunkkal mintát , hogy a röntgenes tudja, milyen árnyékot fog adni.
A lenyelt tárgyat semmiképpen ne próbáljuk hánytatással kihozni, mert a visszafelé erôltetett idegentest életveszélyes nyelôcsôsérülést okozhat.

Égési sérülés esetén az elsô teendô legyen a sérült testrész azonnali és húsz-huszonöt percig tartó hûtése vízzel vagy vizes borogatással. Ezenkívül semmit sem szabad az égett felületre tenni. Jó tudni, hogy a gyermek tenyérfelületénél nagyobb sérülés biztosan orvosi ellátást igényel, 4-5 tenyérnyi sérülésnél már kórházi kezelés szükséges és 20 tenyérnyi égés (pl. az egész hát) életveszélyes lehet. Ha nincs elég kötszer, bugyoláljuk tiszta, vasalt lepedôbe a sérültet, és itassuk bôven folyadékkal addig is, míg orvoshoz jutunk vagy jön a mentô.
Életveszélyes lehet és ezért kórházi ellátást indokol a csecsemô fejének-arcának napon való leégése!

Súlyos égési sérüléseket Budán a Szent János Kórház Gyermeksebészeti osztálya , Pesten a Bethesda Gyermekkórház Gyermeksebészeti osztálya lát el a hét minden napján. Könnyebb égési sérüléseket minden gyermeksebészeti osztály ellát az ügyeleti rendnek megfelelően.

Áramütés esetén, ha az áram be- és kilépési helyén kis égési sérülést látunk, feltétlenül orvoshoz kell vinni a gyermeket. Ez azt jelzi, hogy olyan nagy energia-behatás érte a szervezetet, ami miatt szívmûködési zavar is jelentkezhet.
Szerencsétlenebb esetben eszméletvesztés vagy szívmegállás következik be, amelyhez helyszíni orvosi segítség szükséges. Mielôtt azonban a sérülthöz nyúlnánk , áramtalanítsunk ! Az elsôsegély csak ezután következhet.

Fejsérülés esetén orvoshoz kell fordulni, ha a baleset után – azonnal vagy órákon belül – eszméletvesztés vagy rosszullét (sápadtság, szédülés, fejfájás, hányinger, hányás) alakul ki. Az ilyen tünetek mögött nemcsak agyrázkódás, de életveszélyes koponyaûri vérzés is állhat, ami miatt azonnali kórházi felvétel indokolt. Ebben az esetben a gyermeket fekve, lehetôleg mentôvel kell szállítani. Fejsérült gyermeket egyedül vagy egy másik gyerek kíséretében gyalog orvoshoz küldeni veszélyes dolog.
Ugyancsak orvoshoz kell fordulni, ha a baleset után a fejen széles duzzanat alakul ki, ha a fülbôl vér szivárog, ha a szem körül hirtelen lila bevérzés alakul ki, mert ezek a jelenségek koponyatörésre utalhatnak.

Gyógyszermérgezés gyanúja esetén hívjunk mentôt akkor is, ha a gyermek jól van. A gyanús gyógyszerekbôl vigyünk magunkkal mintát, vagy az üres dobozt, és próbáljuk eldönteni, hány tabletta hiányozhat. Itt jegyezzük meg, de mindenfajta eszméletvesztésre vonatkozik, hogy az eszméletlen beteget nem szabad sem felültetni , sem hanyatt fekve magára hagyni , mert egy esetleges hányás fulladást okozhat. Felhúzott lábakkal stabil oldalfekvésben kell elhelyezni, amíg a segítség odaér. Telefonon a Heim Pál Gyermekkórház Toxikológiai osztályától (210-0720) is kérhet tanácsot  mérgezés gyanúja esetén.

Harapott sérülés után ajánlatos orvossal megbeszélni a dolgot még akkor is, ha maga a seb jelentéktelennek látszik, mert el kell dönteni, hogy fennáll-e a veszettség lehetôsége. Ez ugyanis nem gyógyítható, halálos betegség, azonban gyanús körülmények esetén védôoltással biztonsággal megelôzhetô. A körülmények mérlegelése orvosi, adott esetben hatósági (tisztiorvosi) feladat. Vizsgálat esetén a kutya gazdáját törvény kötelezi a közremûködésre (mint ahogy az évenkénti veszettség elleni eboltás is kötelezô).

Egyébként mindenfajta mély sebbel sebészeten ajánlatos jelentkezni, mégpedig lehetôleg egy-két órán belül. Több órás késedelem már a sebfertôzés veszélye miatt a seb optimális ellátását lehetetlenné teheti. A mély sebekre tiszta kötésen kívül semmit se tegyünk.
Különösen komolyan kell venni a szúrt-lôtt hasfali és mellkasfali sebeket, csakúgy, mint a sebbôl tapasztalt erôs vérzést. A szakszerûtlenül felhelyezett szorítókötés még fokozhatja is a vérzést, ezért szakértelen nélkül ezzel nem érdemes próbálkozni. Helyesebb ilyenkor sok gézlapot a sebre rakni, és hívni a mentôt.

A gyermekkori végtagtörések is ugyancsak gyakoriak. A fájdalom a legtöbb esetben hamar orvoshoz viszi a beteget, de sajnos sokszor tapasztalható, hogy a felnôttek nem veszik elég komolyan a gyermek panaszait, és néha még mûtétet igénylô töréssel is csak napok múlva jelentkeznek. Érdemes megjegyezni: minden sérülést követô fájdalmas duzzanat vagy alakváltozás törésre gyanús .

Elôfordulhat, hogy a bekövetkezett baj miatti ijedtség hirtelen mindent kiver a fejünkbôl, ráadásul abban a pillanatban senki sem elérhetô az ismerõs orvosok közül. Ilyen helyzetben a Mentôszolgálattól (104, ingyenes hívószám ) akkor is kérhetünk tanácsot, ha egyébként nem kérünk mentôt.

 

Dr. Sárközy Sándor

 

 

A sérv az egyik leggyakoribb gyermeksebészeti probléma. Sérvrõl akkor beszélünk, ha valamilyen hasi szerv a hasfalon kibújva a bõr alatt tapinthatóvá válik. Általában két formájával találkozunk: a köldöksérvvel és a lágyéksérvvel.

A köldöksérv mindjárt a köldökcsonk leválása után jelentkezik. Oka a köldökgyûrû elégtelen záródása a magzati életkorban. Mivel ez bajt gyakorlatilag nem okoz, nem is igényel sürgõs beavatkozást. A legtöbb köldöksérv a gyermek felállása után magától bezáródik. Ha ez mégsem következik be, akkor 4-5 éves kor után szoktuk elvégezni a mûtétet.
Ma már kevésbé alkalmazott gyógymód a köldöksérv “leragasztása”. Házilag azonban nem érdemes próbálkozni vele, mert a szakszerûtlen kivitelezés vagy hatástalan, vagy a bél becsípõdését okozhatja. E módszernek egyébként csak 3-5 hónapos korig van létjogosultsága, mert a már hasraforduló csecsemõt zavarja a mozgásban.

A lágyéksérv fiúknál gyakoribb, aminek fejlõdéstani oka van. A magzati életkorban a vesékkel közös telepbõl fejlõdõ herék nem sokkal a születés elõtt levándorolnak, majd átbújnak a hasfalon és leereszkednek a herezacskóba. A vándorlás során maguk után húzzák az õket szolgáló ereket, az ondóvezetéket és – mint valami zsákot – a hashártyát. Ha ez a hashártyazsák nem záródik el, sérvtömlõ lesz belõle, amelybe belek csúszhatnak. Kislányoknál is valami hasonló játszódik le, de a sérvtömlõbe leggyakrabban a petefészek vagy a méhkürt kerül, amelyek csecsemõkorban még igen mobilisak.
A sérv tartalma ahogy kicsúszott, úgy rendszerint vissza is csúszik, ki-be jár. Elõfordulhat azonban, hogy a sérv “kizáródik”, nem megy vissza, és ilyenkor a tartalma – elsõsorban a bél – károsodhat. Ez már veszélyes helyzet, amivel azonnal orvoshoz kell fordulni!

 

A hirtelen feszessé, fájdalmassá és visszahelyezhetetlenné váló sérv kizáródásra gyanús, ezért sürgõsen mutassa meg sebésznek!

A lágyéksérv – szemben a köldöksérvvel – nem hajlamos magától meggyógyulni, viszont sokkal hajlamosabb a kizáródásra. A lágyéksérv emiatt jóval hamarabb kerül mûtétre, mint a köldöksérv, lényegében bármely életkorban operálható, a diagnózis felállítása után a lehetőségekhez képest minél előbb.

Nagyon hasonlít a sérvhez (és össze is szokták vele keverni) az úgynevezett herevízsérv, amikor a nyitva maradt vagy rosszul elzáródott hashártyazsákban folyadék szaporodik fel, és a here látszólag megnõ. Ez általában magától gyógyul, ezért 3-4 éves kor elõtt nem szokás operálni.

A sérvmûtét kockázata ma már csecsemõkorban is minimális. A mûtét során a sebész a hasi szervek kicsúszásának a lehetõségét szünteti meg (nem a “sérvet veszi ki”). A beavatkozás korszerû altatás mellett teljesen fájdalmatlan, és a legtöbb gyermeksebészeti osztályon csak egy napot kell eltölteni hozzá, ami alatt a szülõ a gyermekével lehet.

 

Dr. Sárközy Sándor

 

 

A kórkép szinte kivétel nélkül 2-8 hetes életkorban alakul ki, fiúkban egy kicsit gyakoribb. Oka ismeretlen, lényege azonban az, hogy a kritikus életkorban a gyomorkimenet ürülését szabályozó izomzat néhány nap leforgása alatt a sokszorosára duzzadva elszorítja a gyomorból a patkóbélbe átvezető rövid pyloruscsatornát, melynek következtében a csecsemő által elfogyasztott táplálék alig vagy egyáltalán nem tud tovább jutni. A gyomorban maradó táplálék miatt szaporodó bő bukások a kórképre jellemzően egy-két nap alatt sugárhányásba torkollnak, ezzel együtt a székletek száma csökken, a csecsemő gyarapodása leáll, sőt a testsúlya esik is. Ez az állapot a normális táplálkozást lehetetlenné teszi, ezért műtéti megoldás nélkül az élettel nem összeegyeztethető. Mindezeken túlmenően a szervezet folyadéktereinek mennyiségi és kémiai egyensúlya is felborul, továbbá a nyelőcsövön visszaürülő gyomortartalom a légutakba kerülhet, ami súlyos légúti szövődményekhez vezethet.
A kórisme gyanúja a jellegzetes tünetek és az életkor alapján hamar fellállítható, amelyet ultrahang és laboratóriumi vizsgálatokkal erősítünk meg. Utóbbbiakat az egyéb okból (fertőzéses betegségek, húgyúti fertőzések, egyéb tápcsatorna betegségek) kialakuló csecsemőkori hányások elkülönítése céljából is elvégezzük.
A kórisme felállítása után a gyomorba tehermentesítő orrszondát vezetünk le, a szájon áttörténő táplálást leállítjuk. A kórkép érdemi kezelése csak műtéttel lehetséges, melynek javallatát a gyomorürülés akadályozottsága jelenti; célja az akadály elhárítása. A műtét előtti legsürgősebb teendő a gyomor tehermentesítése gyomorszondával. A műtét során a pyloruscsatornát lefojtó vaskos izommandzsettát hosszant behasítjuk és szétnyitjuk, mely által a gyomorkimenet elfolyási akadálya megszűnik. A szorítás oldása után a nyálkahártyaduzzanat hamar rendeződik, a hányások megszűnnek és átmeneti intravénás táplálás után fokozatosan megkezdhető a szájon át való táplálás.
A szükséges vizsgálatok, a műtét időpontja, az előkészítés és az altatás mikéntje – mint minden altatásban végzendő műtétnél – az altatóorvos véleményétől is függenek. Műtétre a só-víz háztartás rendezését követően kerülhet sor, a beavatkozás ideje ekkor már tervezhető.
A műtét után még átmenetileg orrszonda tehermentesíti a gyomrot, majd alkalmas időben és mértékben fokozatosan kezdjük a szájon át történő táplálást. A beteg hazaadásának a legfontosabb feltétele a zavartalan táplálhatóság.

Érdekes adalék, hogy élsportolók, olimpikonok között e csecsemőkori kórkép magasabb arányban fordul elő, és statisztikailag is kimutatták, hogy pylorus stenosison átesett gyermekek serdülőkorukra kifejezetten jól fejlett izomzatú, atlétikus ifjak lesznek.

 

 

A tölcsérmellkas (vagy cipészmellkas) lényege az elülső mellkasfal középvonali behorpadása. A deformitás gyakran már kisdedkorban, néha csak később, de mindig a növekedéssel alakul ki (ill. romlik). Megértéséhez annyit kell tudni, hogy a gerincről eredő bordákat elöl a szegycsontlemez zárja egységes kosárrá. Ha a bordakosár növekedése a bordaporcok gyengesége miatt nem képes a szegycsontot egyre előrébb emelni, akkor növekedéssel az elülső mellkasfal egyre mélyedő tölcsérszerű besüppedése alakul ki. Ez az állapot gyermekkorban és ifjúkorban inkább még csak kozmetikai jelentőségű, azonban a harmadik-negyedik évtizedben a porcok elcsontosodásával a mellkas szerkezete egyre merevebbé válik, és ekkor már előtérbe kerülhetnek a légzési vagy akár a keringési panaszok. Megfelelő vizsgálatokkal (kardiológia és légzésfunkció) azonban finom eltérések gyermekkorban is mutatkozhatnak, amelyeknek egyszerűen az az oka, hogy a mellkas térfogata kisebb, és a horpadt szegycsont mögött a szívnek és a tüdőnek is kevesebb hely jut.

A tölcsérmellkas kezelésére korábban sokféle elgondolás született a gyógytornától a különféle, rendszerint igen megterhelő műtétekig. Tapasztalatunk szerint a kialakult deformitás gyógytornával már nem javítható, azonban a további romlás speciális gyakorlatokkal megelőzhető lehet. Bár az eredmények tekintetében a különböző műtétek nem különböznek lényegesen egymástól, mégis csak az utóbbi tíz évben érezzük úgy, hogy a Nuss- műtétben igazán jó megoldásra találtunk. Ennek a magyarázata pedig az, hogy a Nuss-műtét  úgy oldja meg a szegycsont kiemelését, hogy – szemben a korábbiakkal – ehhez nincs szükség széles feltárásra és a bordaporcok kiterjedt csonkolására. Mindez a betegnek összehasonlíthatatlanul kisebb megterheléssel jár, a műtéti idő a korábbiakhaz képest lényegesen rövidebb és széles mellkasi heg helyett két kis rejtett bőrheggel gyógyul. Az eljárás lényege, hogy a hónalj alatt ejtett két kis bőrmetszésből videoendoszkópos módszerrel speciális U alakú lemezt vezetünk a szegycsont alá, amelyet egy mozdulattal lefordítva megtörténik a szegycsont kiemelése. A bőr alá süllyesztett lemez kívülről nem látható és a műtét után röviddel már nem is okoz panaszt. Három év alatt a mellkas váza a lemez által fenntartott helyzetben annyira átépül, hogy a szegycsont már stabilan megáll támaszték nélkül is, és ekkor a lemezt egy kis beavatkozással eltávolítjuk. Az elv a fogszabályozó készülékhez hasonló: a csontos szerkezetben ébresztett feszültséggel kívánt irányú átalakulást lehet létrehozni. A különbség csak annyi, hogy a fogszabályozó merev struktúrával dolgozik, ezért az eredmény fokozatosan alakul ki, ezzel szemben a mellkas rugalmas, ezért az eredmény azonnal látható, csak az átépülésre kell várni.
A műtét ideális időpontjának a 13-16 éves kort tartjuk, mert a 3 évvel később történő lemezkivétel után már nem várható érdemi növekedés, ezért kiújulásra sem kell számítani. Ezzel együtt a megfelelő műtéti időpont megállapítása mindig személyre szabottan történik.

A műtét mellett a kezelés lényeges kiegészítő eleme a speciális légző és gyógytorna. Műtétre csak a gyógytornászok által előkészített állapotban kerülhet sor, és még ennél is fontosabb a műtét utáni szakban végzett kiegészítő fizikoterápiás kezelés, melyet a teljes lemezkihordási idő alatt folytatunk. A műtét utáni szak másik lényeges eleme a fájdalomcsillapítás, mely az első napokban intenzív osztályos megfigyelés mellett történik, majd a beteg a gyógytornászok segítségével történő mobilizálása után még néhány napra a sebészeti osztályra kerül, ahonnan akkor bocsátjuk haza, amikor az önálló mozgás (felkelés, séta) már zavartalan.
A műtéti előtti kivizsgálás általános (labor), altatóorvosi és speciális (kardiológia, légzésfunkció és mellkas CT) vizsgálatokból áll, melyek mindegyike kórházunkban ambulanter elvégezhető, de természetesen hozott leletet is elfogadunk, ha ez a beteg számára kényelmesebb.

Mindezek mellett a gyermekek és szüleik számára talán mégis az a legfontosabb, hogy a kórházi kezelés teljes idejét egymás mellett tölthetik (ez alól a műtő természetesen kivétel).

Letölthető és elektronikus úton visszaküldhető kérdőív a műtéten és a lemezeltávolításon is átesett betegeinknek.

 

Dr. Sárközy Sándor

 

 

Nehéz időszak a család életében, ha a gyermek kórházba kerül. Az otthonától elszakított gyerek bizonytalan, szorong, fél a számára idegen környezetben és hasonlóan érez a gyermekéért aggódó szülő is.Tudják, hogy gyermekre szokatlan, kellemetlen és gyakran fájdalommal is járó vizsgálatok, beavatkozások várnak.Kórházunk dolgozói azt szeretnék, hogy az átélt élmény minél kellemesebb legyen. Aneszteziológusaink célja, hogy a szükséges beavatkozás olyan sikeres, biztonságos és kényelmes legyen, amennyire csak lehetséges.

Mi is az az anesztézia?
Az anesztézia az érzékelés elvesztése. Az anesztetikum hatására a beteg elveszti öntudatát vagy érzéketlenné válik a fájdalommal szemben.

Mikor segíthet az aneszteziológus?
Aneszteziológussal leggyakrabban a műtétre kerülő gyermekek találkoznak. Évente kórházunkban 6000-7000 érzéstelenítést kívánó műtéti beavatkozásra kerül sor.
Ezentúl érzéstelenítésre lehet szükség kisebb, nem műtétnek számító, ugyanakkor fájdalmas betegágy melletti beavatkozásokhoz, mint például a mellkasi folyadékgyülem lecsapolása, a gerincfolyadékból történő mintavétel, vagy csontvelő mintavétel.
Egyes vizsgálatok kellemetlensége miatt és a vizsgálat biztonságának növelése érdekében a gyermek nyugatását, altatását szintén az aneszteziológus végzi. Ilyen vizsgálatok például a nyelőcső-, gyomor- és vastagbéltükrözés, gégetükrözés.
Ugyancsak aneszteziológus segít, ha egy vizsgáló eljárás ugyan teljesen fájdalommentes, de a gyermek többperces teljes mozdulatlanságát igényli, ilyenek a képalkotó eljárások közül a CT és az MRI vizsgálatok.

Ki végzi az anesztéziát?
Az érzéstelenítést rendszerint egy két főből –az aneszteziológus orvosból és az asszisztensből-  álló team végzi.
Az aneszteziológus speciális képesítéssel rendelkező szakorvos, aki az egyetem elvégzése után további öt éves képzést kapott anesztéziából és intenzív terápiából. Ez a képzés különleges ismeretekkel látja el az aneszteziológust az anesztetikumokkal, sebészi beavatkozások során kialakuló biológiai válaszokkal, a sürgősségi betegellátással, valamint azon speciális orvosi berendezésekkel kapcsolatban, melyek az anesztetikumokat adagolják és a betegeket monitorizálják. Orvosaink egy része gyermekgyógyász szakképesítéssel is rendelkezik.
Az aneszteziológiai asszisztens illetve asszisztensnő szakképzett ápolónő, aki ezenfelül egy 12 hónapos aneszteziológiai szakasszisztensi továbbképző iskolát végzett, és ebből sikeres vizsgát tett.

Amennyiben a gyermeket vizsgáló orvoskollégánk úgy döntött, hogy a gyermekre váró beavatkozáshoz érzéstelenítésre, anesztéziára van szükség, úgy a gyermeket  aneszteziológushoz irányítja. Az aneszteziológus a gyermeket megvizsgálja, a szülőket kikérdezi a gyermek és a vérszerinti hozzátartozók korábbi megbetegedéseiről,  kiválasztja a beavatkozáshoz szükséges és a gyermek állapotának leginkább megfelelő érzéstelenítési módot.
Az érzéstelenítés menetét megbeszéljük a szülőkkel és a gyermekkel és ahhoz a szülő –törvényes képviselő- írásos beleegyezését kérjük.
Fenti vizsgálatra és beszélgetésre tervezett beavatkozás esetén a hét három napján: hétfőn, szerdán és pénteken az A épületben található aneszteziológiai ambulancián kerül sor 8:30 és 14:30 között. Amennyiben a gyermek ágyhoz kötött, vagy sürgősségi ellátásról van szó, úgy ezt a vizsgálatot az ápoló osztályon ejtjük meg. Amennyiben a műtéti beavatkozás nem aznap történik, úgy az aneszteziológiai vizsgálathoz éhgyomor nem szükséges. Célszerű ugyanakkor, hogy a kivizsgálás időpontja minél közelebb essen a műtét időpontjához (lehetőleg az azt megelőző héten) és már rendelkezésre álljanak a szükséges laborvizsgálat eredményei.
Még „ apró, rövid, ártalmatlannak”  gondolt beavatkozás esetében is fontos, hogy a gyermek a lehető legjobb állapotban kerüljön műtétre, azaz a műtétet igénylő betegségen kívül ne legyen más megbetegedése, esetleges krónikus megbetegedése legyen egyensúlyban, gyógyszeres beállítása legyen megfelelő. Gyermekeik érdekében kérjük, hogy hőemelkedéses, netán lázas, hurutos, köhögő gyermekükkel csak a teljes gyógyulás utáni időpontra tervezzenek műtétet (antibiotikum szedés után két héttel) . Ugyancsak a tervezett  műtét halasztása indokolt egy hónapon belül kapott védőoltás esetén. Ez esetben lesz ugyanis az altatás és az érzéstelenítés, továbbá maga a műtéti eljárás is a legkevésbé kockázatos, ekkor a legkisebb a szövődmények előfordulása.

Az anesztézia milyen formáit alkalmazzuk?
Az anesztézia lehet általános és regionális.
Az általános anesztetikum az agyban fejti ki a hatását, és az egész testről érkező ingerekkel szemben érzéketlenné teszi a beteget. Az öntudat elvész, a műtétről emlék szinte soha sincs.
Az általános anesztetikumokat a tüdőkön keresztül altatógáz formájában, vagy egy megszúrt vénán át a vérkeringésen keresztül juttatjuk be a szervezetbe.
Az elaltatószerek mellett igen erős fájdalomcsillapítókat és amennyiben szükséges izomellazító szereket is alkalmazunk. Mivel nincs egyetlen olyan szer, amellyel önmagában minden kívánt hatás elérhető, általában különböző szerek kombinációját alkalmazzuk. Célunk a legnagyobb komfortérzés elérése a legkevesebb mellékhatás mellett.
Kisebb gyermekek esetében (6 év alatt) általában az első lépés az oxigénnel dúsított gáz keverékének belégzése a száj elé helyezett maszkon át. Ezt követi a vénabiztosítás, majd az altalógáz kiegészítése, vagy felváltása vénás altatószerekkel.
Nagyobb gyermekek esetében az első lépés lehet egy vénás injekció, mely az öntudat elvesztésével jár, majd az alvás fenntartása folytatódhat altatógáz vagy vénás szerek további adagolásával.
A vénás kapcsolaton túl alapvető a szabad, akadálytalan, kielégítő légzés fenntartása, amelyet az arcra helyezett maszkkal, esetenként a garatba, vagy a légcsőbe helyezett cső útján biztosítunk. Utóbbiakat már mély alvásban helyezzük be és rendszerint még a műtőben, az ébresztést megelőzően eltávolítjuk. A vénás kapcsolatot azonban tovább, az osztályra kihelyezést követően akár órákig fenntartjuk. Folyadékpótlásra, esetleg vénás gyógyszeradagolásra ugyanis az öntudat teljes visszanyeréséig, a biztonságos, szájon át történő itathatóság és táplálás megkezdéséig még kint az osztályon is szükség van.

A regionálisan ható anesztetikum nem az agyban fejti ki hatását, hanem elérzésteleníti a test azon területét, ahol a beavatkozást végrehajtják. A kívánt hatáshoz az érzéstelenítő szert az adott területet ellátó idegcsoport közelébe fecskendezzük be.
A regionális anesztézia leggyakoribb formái:

• epidurális /gerincközeli/ érzéstelenítés, amikor az anesztetikumot a gerincvelő burkain kívüli térbe juttatjuk,
• spinális érzéstelenítés, amikor az érzéstelenítőt a gerinvelői folyadékba adjuk,
• alsó illetve felsővégtagi blokád, amikor az anesztetikumot a lábhoz illetve karhoz futó idegek mellé juttatjuk,
• illetve körülírtabb, kisebb műtéti területeket elzsibbasztó helyi érzéstelenítés, mint például az inguinális és a péniszgyök blokád.

Mivel a gyermekek a műtőben a körülöttük zajló eseményeket akkor is nehezen viselik, ha a műtéti terület érzéketlen, gyakran megfelelő mennyiségű altatót is adunk.
Kis gyermekek esetében különösen jó hatású az általános és regionális technika kombinálása, amikor az elaltatást követően kapja meg a gyermek a helyi érzéstelenítőt, így már ezt a szúrást sem érzi. A továbbiakban az érzéstelenítő hatásbeállásának köszönhetően kis betegünk kevesebb altatószerrel is nyugodtan alszik. Ezáltal gyorsabban, ugyanakkor az alkalmazott, elhúzódó hatású helyi érzéstelenítőnek köszönhetően nyugodtabban ébred. A műtét után fájdalomról kevésbé panaszkodik.

Mi történik a műtét napján?
Miután a gyermeket az aneszteziológus megvizsgálta, a szükséges anesztéziát a szülővel megbeszélte és ahhoz írásos hozzájárulását megkapta a gyermekkel az operáló orvos által kijelölt időpontban kell jelentkezni az adott osztályon.
Az anesztézia előtt éhgyomorra kell maradni, mivel így kisebb az esélye, hogy az anesztézia alatt a gyermek az elfogyasztott táplálékot kihányja, vagy a tüdőbe félrenyelje, amely nagyon súlyos komplikációkhoz vezethet. Kérjük ezért semmilyen körülmények között se hallgassák el, ha gyermekük ennek ellenére a megadott időn belül mégis fogyasztott valamit, mert ez az ő biztonságát veszélyezteti. Tervezett műtét esetén a gyermek a műtétet megelőző este könnyű vacsorát fogyaszthat és a műtét napján hajnalban legkésőbb 6 óráig még vizet vagy teát ihat. Szopó csecsemő esetében az utolsó szoptatás hajnali 5 órakor legyen.
Akut esetben, például várhatóan érzéstelenítéses helyretételt kívánó végtagtörés vagy valamilyen  altatásban eltávolítandó étel, apró tárgy félrenyelésének gyanújakor gyermeküket a kórházba érkezésig illetve a szükséges beavatkozásig már ne etessék, vagy itassák meg, mert ez ugyancsak elodázhatja a beavatkozás időpontját, illetve annak kockázatát növeli.
Az operáció előtt fél órával a 6 hónapnál idősebb gyermekek nyugtató szirupot, a nagyobb gyermekek nyugtató tablettát kapnak. Ettől még nem alszanak el, csak kissé elbódulnak, a gyógyszer ugyanakkor segít abban, hogy a műtőbe kerülésre már gyakran nem is emlékeznek.
A gyermeket a műtősfiú a műtőbe szállítja. A műtőben az aneszteziológiai  team a szükséges anesztetikumokat megadja, a műtét alatt is folyamatosan felügyeli a gyermeket, monitorizálja a változásokat, ellenőrzi az érzéstelenséget és mindent megtesz annak érdekében, hogy gyermekük biztonságban legyen és ne érezzen fájdalmat ezen időszak alatt.
Műtét után az aneszteziológus orvos a gyermeket a kórterembe kikíséri, átadja az ottani személyzetnek, akik a továbbiakban felügyelik az öntudat visszatérését, szükség esetén biztosítják a további fájdalomcsillapítást.
A teljes ébredést követően rendszerint egy órával már italt fogyaszthat, újabb egy óra múlva könnyű, nem darabos ételt is ehet. Műtét utáni fájdalomcsillapí-tásra otthonra is a paracetamol (Rubophen, Paracetamol, Mexalen),  a diclofenac ( Voltaren, Cataflam) tartalmú gyógyszereket illetve az Algopyrint  javasoljuk.

• Fájdalom, vagy hányinger esetén, esetleg regionális érzéstelenítést követő tartós érzéskiesés, végtaggyengeség, vizeletürítési zavar esetén kérjük jelentkezzenek az anesztéziát végző orvosnál, vagy az ügyeletes kollégánál személyesen, vagy a  210-0720/1290 telefonszámon.

Kérjük, hogy minden felvetődő kérdést megnyugtatóan tisztázzanak a sebésszel és az aneszteziológussal, így reményeink szerint felvilágosítva, nyugodtan, és lehető legkisebb lelki traumát okozva telik el kis betegünk kórházi tartózkodása.