Rövid kórháztörténet

A Kórház elődjét, a Magyar Királyi Központi Állami Gyermekmenhelyet 1907-ben alapították. Az intézet az elhagyott gyermekek ellátását, gyógyítását és oktatását biztosította nevelőszülőkhöz való kerülésükig.

Az I. világháború idején az árva gyerekek befogadására szánt épület túlzsúfolt lett, többek között a korszakra jellemző járványok, valamint a háború veszteségei miatt. Az elkövetkező években a menekültek elhelyezése jelentett plusz feladatokat az Intézet számára.

1925-ben a Fertőzőpavilonra emelet épült, mely az Irgalmas Nővérek szállásául szolgált. Az Intézetben a fekvőbeteg-ellátás (1934-ben már 420, 1944-ben 500 ágyon gyógyítanak) üzemeltetése mellett járóbeteg ambulanciákon is fogadták a betegeket.

A II. világháború ismét zsúfoltságot okozott, sok gyermek árvult el. Súlyos károk keletkeztek a Kórház több pavilonjában. A háború után rekonstruálták az épületet és Országos Gyermekvédő Intézetté nevezték át. 1953-ban, miután az intézet a Főváros felügyelete alá került, gyermekvédelmi feladatát elvesztette. Nevét 1953-bna Bókay János Gyermekkórházzá, majd 1957-ben Heim Pál Gyermekkórházzá változtatták.

A Heim Pál Gyermekkórház név felvételekor az Intézmény 555 ágyon várta a betegeket. A Kórházhoz poliklinikát csatoltak a főváros déli-keleti területén élő gyermekek ellátása céljából. A gyermekszakorvos képzés egy időre az intézmény falai között működő l. Gyermekgyógyászati Tanszékéhez került. Az egyetemi integráció révén a szakemberképzés a Semmelweis Orvostudományi Egyetem feladatává vált, egyetemi tanszék azonban azóta is működik a Heim Pál Kórházban.

A Heim Pál Gyermekkórházhoz 2005-ben csatolták a Madarász utcai Gyermekkórházat, a két összevont Gyermekkórház Heim Pál Gyermekkórház néven működik tovább.

Az Üllői úton lévő központi telephelyen tizenhárom fekvőbeteg osztály, számos szakrendelő, több diagnosztikai laboratórium, gyógyszertár, tornaterem található. A korszerű diagnosztika hátteréül laboratórium, Kiemelkedő diagnosztikai ellátó helyek, a laboratórium a Röntgen és ultrahang osztály szolgál, a CT vizsgáló a nap 24 órájában a rendelkezésre áll.

A központi (A) épület földszintjén 2007-ben megnyílt az ország talán legmodernebb Gyermeksürgősségi osztálya.
2006 végén lebontották a régi G pavilont, majd 2009-ben átadták az új korszerű épületet 80 belgyógyászati ággyal, speciális endoszkópos és alváslaborral. A kórtermekben kényelmes elhelyezést biztosítanak a szülők számára is. 2009-ben adták át az új, 30 ágyas Pszichiátriai Osztályt és a Gyermekfogászati Centrumot a Rottenbiller utcában.

Kórházunk névadója:

Heim Pál

A magyar gyermekgyógyászat egyik legmeghatározóbb személyisége 1875. november 30.-án született Budapesten. Édesapja Heim Péter miniszteri tanácsos, édesanyja Stephanovits Mária.

Heim Pál elemi és középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, 1892-ben szerezte meg érettségi bizonyítványát. Az egyetemet Lausanne-ban kezdte meg – és 1897-ben a budapesti Magyar Tudományegyetem Orvostudományi Karán avatták doktorrá. Ezután egy évet gyakornokként dolgozott a Klug Nándor vezetése alatt működő Élettani Intézetben, majd fél év katonaság következett.

Orvosi gyakornokként a Stefánia Gyermekkórházban helyezkedett el, ahol két évesnél idősebb gyermekeket gyógyítottak. Itt fogalmazódott meg benne valódi hivatása: Ő inkább a csecsemőkkel és gyógyításukkal szeretne foglalkozni.

1899-ben külföldi tanulmányútra indult: Bécs után Boroszlón (Breslau), Adalbert Czerny Klinikáján helyezkedett el. Czerny-re, mint zsenire tekintett: a klinikán látott és tapasztalt gyógyító munka egy életre meghatározta Heim Pál tevékenységét és látásmódját is.

Boroszló után Lausenne-ban, majd pedig Párizsban, a Pasteur intézetben is tevékenykedett.

1901-ben nevezték ki az Irgalmasrend budai kórháza gyermekgyógyászati rendelőjének főorvosává. Itt 1907-ig dolgozott, majd magántanári kinevezést kapott.

1914-ben katonai szolgálatra vonult be – a Munkácsy utcai Hadikórház orvosa volt. Ő is fertőző betegséget kapott, ennek nyomán leszerelték.

1917-ben az akkor megalapított Madarász utcai Gyermekkórház vezetésével ill. az építés ellenőrzésével bízták meg.

1918-ban a Pozsonyi Egyetem Gyermekgyógyászati Tanszékének vezetője lett. Nagy lelkesedéssel kezdte meg a munkát, ám Pozsony elcsatolásával az Egyetem léte is veszélybe került. Heim Pált 1919. augusztus 20.-án kiutasították az országból. A Tanszék megőrzése életének egyik nagy szívügye volt. Kezdetben a budapesti Fehér Kereszt Gyermekkórház főorvosaként működtette tovább a tanszéket, mely 1924. szeptember 1-től Pécsett, mint Gyermekklinika működhetett tovább. A Klinika működésének kialakítása, a gyógyítás mellett a leendő orvosok magas színvonalú oktatásának megteremtése is nevéhez fűződik.

1929-ben Bókay János, a budapesti Gyermekklinika igazgatója nyugdíjba ment és helyére Heim Pált hívták vezetőnek. Heim Pál nehéz szívvel mondott igent. 1929. szeptember 1-én vette át az intézet irányítását.

Tudományos tevékenység:

A gyógyítás mellett Heim Pál a csecsemőgyógyászat több területével is mélyrehatóan foglalkozott: a csecsemőtáplálás, a szoptatás, a prevenció, egyes hematológiai kórképek vizsgálata, a TBC, a só és vízháztartás zavarai, a csecsemőköri tüdőgyulladás is foglalkoztatja. 83 folyóiratcikk, 3 könyv és könyvfejezet született meg a fenti témákban.

Gondozónő-képzés:

Heim Pál a gyermekek ápolását és szakavatott ellátását a gyógyulás egyik legfontosabb tényezőjének tekintette. A Gyermekklinikán szakápolónő-képzést is végzett. Az ún. „Heim-nővérek” magas szakmai színvonalon végezték munkájukat.

A Heim-nővérek

Családja:

Tanárának, Klug Nándornak lányát, Klug Jolánt vette feleségül. Gyermekeik: Heim Ernő és Heim Katinka.

Halála és emlékezete:

Heim Pál 1929 októberében lebenyes tüdőgyulladást kapott, életét sajnos nem tudták megmenteni. 1929. október 23.-án, életének 54. évében hunyt el. Halála nagy megdöbbenést váltott ki. A Fiumei úti sírkertben helyezték nyugalomra. Temetésén több százan voltak jelen.

Cikk az „Est” 1924. október 24.-én megjelent számában

Heim Pál gyászjelentése

Érdekesség:

Ahogy a fentiekből kiderül, Heim Pál hivatalosan nem dolgozott intézetünk elődjében, a Magyar Állami Királyi Gyermekmenhelyen. Arról azonban vannak írásos források, hogy egy-egy súlyosabb esethez elhívták a kórházi részlegre konzultálni, illetve az 1920-as évek elején, az intézetet sújtó kanyarójárvány idején szakmai segítséget nyújtott a betegség megfékezésében. Amikor a Gyermekmenhelyet ill. Gyermekvédő Intézetet 1953-ban Gyermekkórházzá szervezték át, az intézmény Bókay János nevét vette fel. A kórház könyvtára azonban „Bókay János Gyermekkórház Heim Pál Könyvtára” néven szerepel.

1957-ben, a Gyermekklinika kérésére a Kórház nevet változtatott – így hivatalosan 1957. január 1-től viseli Heim Pál nevét.

A Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely

(később Gyermekvédő Intézet) igazgatói:

1902-1922Ruffy Pál (1854-1934) kormánybiztos, a Gyermekmenhelyek országos felügyelője
1902-1909Dr. Szalárdi Mór (1851-1914)
1909-1921Dr. Szana Sándor (1868-1926)
1921-1922Dr. Torday Ferenc (1871-1942)
1922-1924Damokos Andor(1867-1931) (adminisztrációs igazgató)
1922-?Ertl János (1880-1951) (igazgató főorvos)
1925-1946Dr. Barabás Zoltán (1889-1971)
1946-1952Dr. Dobszay László (1904-1983)

A Bókay János,

majd 1957-től Heim Pál Gyermekkórház

igazgatói:

1953-1978Dr.Sárkány Jenő(1913-1990)
1979-1990Dr. Gorácz Gyula (1929-2001)
1991-1995Dr. Tary Erzsébet
1995-2005Smrcz Ervin
2005-2012Dr. Harmat György
2012-Dr. Nagy Anikó

1953-ban, amikor az Állami Gyermekmenhelyből ill. Gyermekvédő Intézetből gyermekkórházzá váltunk, új igazgatót kértek fel az intézmény vezetésére. Sárkány Jenő akkor 40 éves volt….

1913. nov. 21.-én született Budapesten. 1937-ben szerezte meg orvosi diplomáját és 1941-ben kapta meg gyermekgyógyász szakképesítését. 1942 és 1944 között munkaszolgálatosként vidéki kórházakban szolgált. 1946-1952 között pedig a II. Gyermekklinika tanársegédjeként működött.

Az 1950-es évek politikai céljai közé tartozott többek között a fővárosi gyermekegészségügyi ellátás fejlesztése. Így vált lehetővé, hogy kórházunk széles spektrumú egészségügyi ellátást biztosító intézetté válhasson. Sárkány professzor Úr igazgatása alatt több önálló osztály jött létre (hematológia, traumatológia, intenzív ellátás, toxikológia stb.) – és a kórház a hazai gyermekegészségügyi ellátás központjává vált.

Szaktudásának elismeréseként 1954-ben a Koreai Magyar Kórház Gyermekosztályának létrehozásával bízták meg.

Gyógyító munkája mellett nagy hangsúlyt fektetett a tudományos munkára is: nevéhez fűződik a hazai csecsemő- és gyermekhalálozás csökkentési lehetőségének feltérképezése. Biokémiai és molekuláris biológiával is foglalkozott, és az orvosetika területén is végzett kutatásokat.

Szívén viselte a gyermekorvosok képzését is: igazgatása idején a Kórház a gyermekorvos képzésnek és továbbképzésnek egyik központjává vált. 1964-ben intézetünkben jött létre az Orvostovábbképző Intézet I. Gyermekgyógyászati Tanszéke, melynek 1983-ig vezetője volt, de haláláig tanácsadóként segítette a Tanszék munkáját.

A fentiek a szakmai tények. Ám meg kell emlékeznünk Sárkány tanár Úr emberi nagyságáról is. Szerénysége, puritánsága, őszintesége és egyenessége köztudott volt. Bizalommal volt mindenki felé, mindaddig, míg ezzel a bizalommal vissza nem éltek…

1983-ban nyugdíjba vonult, de szaktudásával, tapasztalatával haláláig segítette a gyógyító és tudományos munkát.

1990. július 10-én hunyt el. Temetése az Új Köztemető szóró parcellájában volt.

EMLÉKÉT MEGŐRIZZÜK!