Névadónk halálának évfordulóján hálával emlékezünk

Heim Pál 1875. november 30-án született Budapesten.

Orvosi tanulmányait Lausanne-ban kezdte, de a klinikai tárgyakat hallgatni már hazajött és a budapesti Tudományegyetemen szerzett orvosi oklevelet 1897-ben.

1897-től ifj. Bókay János professzor (1858-1937) gyermekgyógyászati klinikájára került. 1901-től az Irgalmasrendi Kórház (ma: Országos Reuma- és Fizioterápiás Intézet) gyermekosztályának főorvosává nevezték ki.

Ezekben az években németül publikált tanulmányaiban korát megelőzve mondta ki, hogy a hasmenéses, sorvadt csecsemő anyagcseréjének összeomlásában az egyik döntő mozzanata víz és a konyhasó arányának felborulása.

Érdeklődésének előterében olyan kérdések álltak, mint:

 

a csecsemőkori táplálkozás zavarai,

a fehérvérsejtek sajátosságai,

a tuberkulin-allergia,

a gyermekkori miliáris TBC diagnosztikája,

a csecsemőintoxikáció patológiája,

a csecsemőtáplálás alapelvei,

a különböző tápanyagok, diéták emésztésre gyakorolt hatása,

a szervezet folyadék- és sóforgalmában bekövetkezett változások, valamint

hangsúlyozta az anyatej és a vitaminok fontosságát.

 

Kiemelkedő szerepet játszott az anyák és csecsemők védelmére létrehozott Országos Stefánia Szövetségben.

1916-ban a Stefánia Szövetség elindította a gondozóképzést a Központi Védőnőképző Iskolában, életre hívta a gyermekápolónői iskolát („Heim nővérek”).

1929 őszén egykori mestere, Bókay János nyugdíjba vonulásával meghívták a pesti Gyermekklinika élére. Néhány hónappal kinevezése után, 1929. október 23-án tragikus hirtelenséggel elhunyt.

Az egyik legnagyobb magyar gyermekgyógyász a Kerepesi temetőben nyugszik.