Elhunyt Dr Tóth József Főorvos

Elhunyt a magyar gyermekurológia megalapítója. Dr. Tóth József nyugalmazott osztályvezető főorvos, a Heim Pál Gyermekkórház urológiai sebészeti osztályának alapító és egyben első osztályvezető főorvosa 2014. április 17-én, életének 90. évében elhunyt.

Tóth József nevéhez fűződik a magyarországi gyermekurológiai ellátás megalapítása: az Ő tevékenysége következtében vált lehetővé hazánkban az urológiai betegségben szenvedő gyermekek gyógyítása, illetve Ő volt az, aki elsőként végezte, igen nagy számban a sokszor életeket mentő műtéteket.

Pályáját felnőtt urológusként kezdte a Szent János Kórházban, majd a Honvéd Kórház és az Urológiai Klinika orvosa lett, 1972-ben nevezték ki osztályvezető főorvosnak a Heim Pál Gyermekkórházba.

Miért lett gyermekurológus, miért kezdett foglalkozni gyermek betegekkel? Erre a válasz az, hogy már az 1960-as években észlelte, hogy Magyarországon a gyermekek urológiai ellátása hiányzik, holott igen sok a kezelésre szoruló beteg. Sőt, a betegek száma éppen az Ő munkája révén nőtt: egyre többnél állapította meg a betegség vagy láz okát, és a korábban fel nem ismert betegek mind hozzá kerültek. Egyre több budapesti gyermekkórházba hívták konziliáriusként, majd az ott általa diagnosztizált betegeket neki kellett operálnia is. Napi munkája után “vándor urológusként”, sokszor az éjszakába nyúlóan is járta sorra a főváros gyermekosztályait. Ezek az alábbiak voltak: a Gyermekklinikák, Madarász utcai Kórház, Heim Pál Gyermekkórház, Apáthy István Kórház (a mai Bethesda Gyermekkórház), a MÁV Kórház gyermekosztálya. Mivel munkahelyén, az Urológiai Klinikán csak felnőttek ellátására volt lehetőség, a műtéteket különböző gyermekkórházak különböző feltételeket nyújtó műtőiben, folyton változó munkatársakkal kellett vég eznie. A 60-as évek végén egyértelművé vált számára, hogy mindenképpen szükség van Magyarországon egy önálló gyermekurológiai osztályra.

Több éven át tartó szervezőmunka után hozta létre az első és mindmáig egyetlen hazai gyermekurológiai osztályt 1973-ban a Heim Pál Gyermekkórházban. Természetesen le kellett mondania az addigi, felnőtt urológusi tevékenységéről, korábbi praxisáról. 1973-tól fogva már csak gyermekeket gyógyított.

A kezdetektől fogva állandó zsúfoltság volt az osztályán, mert Hozzá küldték mindenhonnan a gyermekurológiai betegeket. Nem csak Magyarországról, hanem a környező országokból kapott gyermek betegeket, nemegyszer olyan elesett állapotban lévőket, akiknek életéről más kórházban már lemondtak. Nagy számban élnek olyan, általa operált emberek mind Magyarországon, mind a környező országokban, akik az ő egyedülálló szaktudása nélkül meghaltak volna.

Bámulatos volt egyaránt diagnosztikus készsége és operatőri munkája is: sokszor a legbonyolultabbnak tűnő diagnosztikai kérdést, melyet esetleg napokon át vitattak más kollegák, percek alatt megoldotta. Tette mindezt azokban az időkben, amikor nem volt még lehetőség ultrahang vizsgálat, CT vagy MR végzésére. Ha azonban a megoldás nem ment ilyen bravúrosan, éjszakába nyúlóan töprengett a lehetséges ok eredetéről, soha sem fogadott el kézenfekvő “félmegoldásokat”. Ha példának okáért felvetődött, hogy esetleg a vesebeteg gyermek nem jól vizel, nem elégedett meg a mások által közölt adatokkal: még a leginkább elfoglalt idejében is, ha kellett, fél órát várt a kisgyermek vizelésének megindulására, hogy saját véleményt alkosson. Mindig maximalista volt: nem tűrte a legkisebb pontatlanságokat sem, és bár hihetetlen mennyiségű munkát vállalt magára, a kimerítő munkanap végén is ugyanazzal az összpontosítással foglalkozott a felvetődő gondokkal, mint az egész nap során.
Sok időt szánt a kollegáknak adott konzíliumokra: szobája előtt sorban várakoztak a különböző gyermekkórházakból érkezett kollegák, hónuk alatt a betegek paksamétáival, hogy a gyermekek betegségét kórismézze, a további kezelésről döntsön. A konzíliumok során nem csak gyermekurológiát, hanem általános műveltséget is kaptunk Tőle, mert a beszélgetések alatt szóba jött a történelem, a művészet, a földrajz, a mitológia, a nyelvészet és számos más téma, melyekről színesen, lebilincselően tudott beszélni.

Egyedülálló szaktudása és képességei miatt évtizedeken át volt a magyar gyermekurológia vezető személyisége. Vezetésével Közép-Európa egyik legeredményesebben működő és Európa-szerte elismert gyermekurológiai centruma alakult ki a Heim Pál Gyermekkórházban.

Mint Pozsonyból az anyaországba költözött család tagja, mélyen átérezte a kisebbségi sorban élő magyarság gondjait, és szaktudásával is segítségükre kívánt lenni. Számtalan gyermeket operált és gyógyított meg a Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből. Műtéteivel kiváló eredményeket ért el – az általa megmentett életek ma már egy kisebb város lakosságát tennék ki.
1986-ban jelent meg tollából az első magyar nyelvű gyermekurológiai kézikönyv “Gyermekurológia az alapellátásban” címmel. Munkásságát számos kitüntetéssel, díjjal ismerték el (Illyés emlékérem, Markusovszki-díj, Kós Aurél emlékérem, “A gyermekért” emlékérem, Heim Pál emlékérem, ESPU Honorary Membership, A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje). A tanítás, a tudás átadása szívügye volt. Nemcsak közvetlen munkatársai, hanem bárki, aki szakmai kapcsolatba került vele – medikus, rezidens, szakorvos, műtősnő tanúsíthatja, hogy szenvedélyesen és önzetlenül tanított, például műtét alatt, műtétek között, ebéd közben: szinten mindig. Oktatói tevékenységével iskolát teremtett. Számos főorvos, egyetemi orvos jött osztályára továbbképzés céljából, ki néhány hétig, mások néhány hónapig, de volt, aki 1-2 éven át is nála dolgozott, hogy minél többet tanulhasson tőle.

Nyugdíjba vonulását követő két évtizedben is változatlan elkötelezettséggel és energiával támogatta és munkájával segítette azt a két osztályt, ahol korábban is tevékenykedett: a Madarász utcai Gyermekkórház sebészeti osztályát és saját egykori osztályát. Jócskán elmúlt 80 éves, amikor még mindig szívesen asszisztált műtéteknél, annak ellenére, hogy messze lakott, egy órát kellett utaznia a kórházig. Felbecsülhetetlen értékű tanácsaival a nap minden órájában készségesen segített, bármikor hívhattuk telefonon, és az élet igazolta, hogy érdemes volt hallgatni Őrá. Élő, napi kapcsolatban állt velünk, szinte az utolsó napokig. Három nappal a halála előtt még konzultálni tudtunk két, az osztályunkon lévő súlyos betegről. Sokáig fájó veszteség, hogy ez volt az utolsó beszélgetés, az utolsó szakmai tanács. Sokáig lehetünk büszkék arra, hogy ilyen tanítómesterünk volt, akit szakmailag, emberileg példaképnek tekinthetünk.

Dr. Merksz Miklós

Tóth József dr. rövid életrajza

• 1925. február 21-én született Pozsonyban.
• 1950. márciusában szerzett általános orvosi diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen.
• 1950. a Szent János Kórház Urológiai osztályán dolgozott.
• 1951-1956 5 éves katonaorvosi szolgálat, melyet a Központi Katonai Kórház urológiai osztályán teljesített
• 1956-ban Babits professzor az Urológiai Klinikára vette át. Az egyetemi munka mellett kezdetben Vondra Nándor tanár úr mellett, majd 1964 után önállóan végezte az újszülöttek, csecsemők és kisdedek urológiai ellátását.
• 1972. szeptember 1-vel kinevezték a Heim Pál Gyermekkórház újonnan szervezett gyermekurológiai osztályának élére.
• 1973. október 1.: az urológiai-sebészeti osztály megnyitása a Heim Pál Gyermekkórházban.
• 1990. december 31.-vel nyugdíjba vonult.
• 2014. április 17-n elhunyt Budapesten.