Szeretettel, a lelkéből gyógyított

Elhunyt Dr. Kecskés Rudolf. A Heim Pál Gyermekkórház Ortopédiai osztályának volt vezető főorvosa életének 71. évében elhunyt.

Temetése 2013. 11. 22-én pénteken 11.15 órakor lesz a Kispesti Új Temetőben (1194 Budapest, Puskás Ferenc u. 3.)Dr. Kecskés Rudolf 1968-ban szerezte orvosi diplomáját Budapesten. A diploma megszerzésétől haláláig a Heim Pál Gyermekkórházban dolgozott. 1972-ben vált az ortopédiai szakma szakorvosává. Az ezt követő több, mint 40 évet, egész életét a gyermek mozgásszervi betegségek felismerésének, gyógyításának és gondozásának szentelte. Nyugdíjba vonulását követően több, mint 8 éven keresztül továbbra is a Kórház aktív orvosa volt.

Szakmai érdeklődése középpontjában leginkább a veleszületett mozgásszervi rendellenességek és a dongaláb kezelése és gondozása állt. Rendíthetetlen türelemmel figyelte a gyermekek mozgását az első lépésektől az önálló járásig.

Úgy gyógyított, hogy a kezelések közben folyamatosan tanította a fiatalokat, magyarázta, mit miért csinál. Ez volt a hitvallása. Ez volt az életpályája, a szolgálata. Gyógyítani és a gyógyítás mesterségét továbbadni az utókornak. Ezt a szolgálatot és áldozatos munkát számos kitüntetéssel ismerték el. 1983-ban Egészségügyi Miniszteri Dicséretet, 1988-ban az Egészségügyi Miniszter Kiváló Munkáért kitüntetést kapott, 2003-ban a Heim Pál Gyermekkórház Kiváló Dolgozója, 2009-ben pedig “Gyermekekért Emlékérem” kitüntetésben részesült.

Nagyon szerette a munkáját. Szeretett orvos lenni. Szeretettel, a lelkéből gyógyított. Nagyon szerette a gyermekeket. Nagyon szerette a kollégáit. Nagyon szerette a Gyermekkórházat. Szerette és tisztelte az embereket. Nagyon szerette a családját. Szinte karjaiban hordta, óvta és gondozta szüleit és feleségét. Nagyon büszke volt egyetlen fiára.

Kedves, szerény, vidám személyisége a legnehezebb helyzetekben is vigaszt és bátorítást nyújtott mind a betegeknek, mind a hozzátartozóknak, mind a kollégáknak. Kifogyhatatlan humora, kedves viccei, mosolya elűzte a félelmet a gyermekekből, a vizsgálatok és a kezelések alatt sokszor vele együtt nevettek. A derűs lényéből sugárzó erő bíztatást adott mind a fárasztó gyógytornákkal küzdő betegeknek, mind a nap végére elfáradt kollégáknak is. Korábbi kis betegei és azok családjai évtizedek távlatából is hálával emlékeznek vissza rá.

Nagyon szerettük őt. Szerettük és nagyra tartottuk, mint szakembert, szerettük, mint kollégát. Nagyon szerettük, mint embert. Szerettük, mint barátot.

Ugyanolyan szeretettel vigyáztuk mi is a derűvel és bátorsággal viselt utolsó napjaiban is minden lépését, ahogyan ő vigyázta azt sok-sok ezer gyermeknek hivatása során.

A Gyermekkórház ismét elveszítette egyik oszlopos tagját. De emlékünkben, szívünkben és lelkünkben megőrizzük mindazt, amit ránk hagyott. Megőrizzük és tovább adjuk, amit emberileg és szakmailag tanultunk, hogy utódaink is emlékezzenek rá. Emlékezzenek a nagyságára, az erejére, a mosolyára.
Nyugodj békében drága Rudi.

Dr. Nagy Anikó
főigazgató főorvos