Rövid kórháztörténet
A Kórház elődjét, a Magyar Királyi Központi Állami Gyermekmenhelyet 1907-ben alapították. Az intézet az elhagyott gyermekek ellátását, gyógyítását és oktatását biztosította nevelőszülőkhöz való kerülésükig.
Az I. világháború idején az árva gyerekek befogadására szánt épület túlzsúfolt lett, többek között a korszakra jellemző járványok, valamint a háború veszteségei miatt. Az elkövetkező években a menekültek elhelyezése jelentett plusz feladatokat az Intézet számára.
1925-ben a Fertőzőpavilonra emelet épült, mely az Irgalmas Nővérek szállásául szolgált. Az Intézetben a fekvőbeteg-ellátás (1934-ben már 420, 1944-ben 500 ágyon gyógyítanak) üzemeltetése mellett járóbeteg ambulanciákon is fogadták a betegeket.
A II. világháború ismét zsúfoltságot okozott, sok gyermek árvult el. Súlyos károk keletkeztek a Kórház több pavilonjában. A háború után rekonstruálták az épületet és Országos Gyermekvédő Intézetté nevezték át. 1953-ban, miután az intézet a Főváros felügyelete alá került, gyermekvédelmi feladatát elvesztette. Nevét 1953-bna Bókay János Gyermekkórházzá, majd 1957-ben Heim Pál Gyermekkórházzá változtatták.
A Heim Pál Gyermekkórház név felvételekor az Intézmény 555 ágyon várta a betegeket. A Kórházhoz poliklinikát csatoltak a főváros déli-keleti területén élő gyermekek ellátása céljából. A gyermekszakorvos képzés egy időre az intézmény falai között működő l. Gyermekgyógyászati Tanszékéhez került. Az egyetemi integráció révén a szakemberképzés a Semmelweis Orvostudományi Egyetem feladatává vált, egyetemi tanszék azonban azóta is működik a Heim Pál Kórházban.
A Heim Pál Gyermekkórházhoz 2005-ben csatolták a Madarász utcai Gyermekkórházat, a két összevont Gyermekkórház Heim Pál Gyermekkórház néven működik tovább.
Az Üllői úton lévő központi telephelyen tizenhárom fekvőbeteg osztály, számos szakrendelő, több diagnosztikai laboratórium, gyógyszertár, tornaterem található. A korszerű diagnosztika hátteréül laboratórium, Kiemelkedő diagnosztikai ellátó helyek, a laboratórium a Röntgen és ultrahang osztály szolgál, a CT vizsgáló a nap 24 órájában a rendelkezésre áll.
A központi (A) épület földszintjén 2007-ben megnyílt az ország talán legmodernebb Gyermeksürgősségi osztálya.
2006 végén lebontották a régi G pavilont, majd 2009-ben átadták az új korszerű épületet 80 belgyógyászati ággyal, speciális endoszkópos és alváslaborral. A kórtermekben kényelmes elhelyezést biztosítanak a szülők számára is. 2009-ben adták át az új, 30 ágyas Pszichiátriai Osztályt és a Gyermekfogászati Centrumot a Rottenbiller utcában.
Kórházunk névadója:
Heim Pál
A magyar gyermekgyógyászat egyik legmeghatározóbb személyisége 1875. november 30.-án született Budapesten. Édesapja Heim Péter miniszteri tanácsos, édesanyja Stephanovits Mária.
Heim Pál elemi és középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, 1892-ben szerezte meg érettségi bizonyítványát. Az egyetemet Lausanne-ban kezdte meg – és 1897-ben a budapesti Magyar Tudományegyetem Orvostudományi Karán avatták doktorrá. Ezután egy évet gyakornokként dolgozott a Klug Nándor vezetése alatt működő Élettani Intézetben, majd fél év katonaság következett.
Orvosi gyakornokként a Stefánia Gyermekkórházban helyezkedett el, ahol két évesnél idősebb gyermekeket gyógyítottak. Itt fogalmazódott meg benne valódi hivatása: Ő inkább a csecsemőkkel és gyógyításukkal szeretne foglalkozni.
1899-ben külföldi tanulmányútra indult: Bécs után Boroszlón (Breslau), Adalbert Czerny Klinikáján helyezkedett el. Czerny-re, mint zsenire tekintett: a klinikán látott és tapasztalt gyógyító munka egy életre meghatározta Heim Pál tevékenységét és látásmódját is.
Boroszló után Lausenne-ban, majd pedig Párizsban, a Pasteur intézetben is tevékenykedett.
1901-ben nevezték ki az Irgalmasrend budai kórháza gyermekgyógyászati rendelőjének főorvosává. Itt 1907-ig dolgozott, majd magántanári kinevezést kapott.
1914-ben katonai szolgálatra vonult be – a Munkácsy utcai Hadikórház orvosa volt. Ő is fertőző betegséget kapott, ennek nyomán leszerelték.
1917-ben az akkor megalapított Madarász utcai Gyermekkórház vezetésével ill. az építés ellenőrzésével bízták meg.
1918-ban a Pozsonyi Egyetem Gyermekgyógyászati Tanszékének vezetője lett. Nagy lelkesedéssel kezdte meg a munkát, ám Pozsony elcsatolásával az Egyetem léte is veszélybe került. Heim Pált 1919. augusztus 20.-án kiutasították az országból. A Tanszék megőrzése életének egyik nagy szívügye volt. Kezdetben a budapesti Fehér Kereszt Gyermekkórház főorvosaként működtette tovább a tanszéket, mely 1924. szeptember 1-től Pécsett, mint Gyermekklinika működhetett tovább. A Klinika működésének kialakítása, a gyógyítás mellett a leendő orvosok magas színvonalú oktatásának megteremtése is nevéhez fűződik.
1929-ben Bókay János, a budapesti Gyermekklinika igazgatója nyugdíjba ment és helyére Heim Pált hívták vezetőnek. Heim Pál nehéz szívvel mondott igent. 1929. szeptember 1-én vette át az intézet irányítását.
Tudományos tevékenység:
A gyógyítás mellett Heim Pál a csecsemőgyógyászat több területével is mélyrehatóan foglalkozott: a csecsemőtáplálás, a szoptatás, a prevenció, egyes hematológiai kórképek vizsgálata, a TBC, a só és vízháztartás zavarai, a csecsemőköri tüdőgyulladás is foglalkoztatja. 83 folyóiratcikk, 3 könyv és könyvfejezet született meg a fenti témákban.
Gondozónő-képzés:
Heim Pál a gyermekek ápolását és szakavatott ellátását a gyógyulás egyik legfontosabb tényezőjének tekintette. A Gyermekklinikán szakápolónő-képzést is végzett. Az ún. „Heim-nővérek” magas szakmai színvonalon végezték munkájukat.
A Heim-nővérek
Családja:
Tanárának, Klug Nándornak lányát, Klug Jolánt vette feleségül. Gyermekeik: Heim Ernő és Heim Katinka.
Halála és emlékezete:
Heim Pál 1929 októberében lebenyes tüdőgyulladást kapott, életét sajnos nem tudták megmenteni. 1929. október 23.-án, életének 54. évében hunyt el. Halála nagy megdöbbenést váltott ki. A Fiumei úti sírkertben helyezték nyugalomra. Temetésén több százan voltak jelen.
Cikk az „Est” 1924. október 24.-én megjelent számában
Heim Pál gyászjelentése
Érdekesség:
Ahogy a fentiekből kiderül, Heim Pál hivatalosan nem dolgozott intézetünk elődjében, a Magyar Állami Királyi Gyermekmenhelyen. Arról azonban vannak írásos források, hogy egy-egy súlyosabb esethez elhívták a kórházi részlegre konzultálni, illetve az 1920-as évek elején, az intézetet sújtó kanyarójárvány idején szakmai segítséget nyújtott a betegség megfékezésében. Amikor a Gyermekmenhelyet ill. Gyermekvédő Intézetet 1953-ban Gyermekkórházzá szervezték át, az intézmény Bókay János nevét vette fel. A kórház könyvtára azonban „Bókay János Gyermekkórház Heim Pál Könyvtára” néven szerepel.
1957-ben, a Gyermekklinika kérésére a Kórház nevet változtatott – így hivatalosan 1957. január 1-től viseli Heim Pál nevét.
A Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely (később Gyermekvédő Intézet) igazgatói:
Ruffy Pál kormánybiztos (1854-1934) (A Gyermekmenhelyek országos felügyelője) |
 |
Dr. Szalárdi Mór (1851-1914) |
 |
Dr. Szana Sándor (1868-1926) |
 |
Dr. Torday Ferenc (1871-1942) |
 |
Damokos Andor (1867-1931) (adminisztrációs igazgató) |
|
Ertl János (1880-1951) (igazgató főorvos) |
 |
Dr. Barabás Zoltán (1889-1971) |
 |
Dr. Dobszay László (1904-1983) |
 |
Bókay János, majd 1957-től a Heim Pál Gyermekkórház igazgatói:
Dr.Sárkány Jenő (1913-1990) |
 |
Dr.Gorácz Gyula (1929-2001) |
 |
Dr.Tary Erzsébet |
 |
Smrcz Ervin |
 |
Dr. Harmat György |
 |
Dr. Nagy Anikó |
 |
1953-ban, amikor az Állami Gyermekmenhelyből ill. Gyermekvédő Intézetből gyermekkórházzá váltunk, új igazgatót kértek fel az intézmény vezetésére. Sárkány Jenő akkor 40 éves volt….
1913. nov. 21.-én született Budapesten. 1937-ben szerezte meg orvosi diplomáját és 1941-ben kapta meg gyermekgyógyász szakképesítését. 1942 és 1944 között munkaszolgálatosként vidéki kórházakban szolgált. 1946-1952 között pedig a II. Gyermekklinika tanársegédjeként működött.
Az 1950-es évek politikai céljai közé tartozott többek között a fővárosi gyermekegészségügyi ellátás fejlesztése. Így vált lehetővé, hogy kórházunk széles spektrumú egészségügyi ellátást biztosító intézetté válhasson. Sárkány professzor Úr igazgatása alatt több önálló osztály jött létre (hematológia, traumatológia, intenzív ellátás, toxikológia stb.) – és a kórház a hazai gyermekegészségügyi ellátás központjává vált.
Szaktudásának elismeréseként 1954-ben a Koreai Magyar Kórház Gyermekosztályának létrehozásával bízták meg.
Gyógyító munkája mellett nagy hangsúlyt fektetett a tudományos munkára is: nevéhez fűződik a hazai csecsemő- és gyermekhalálozás csökkentési lehetőségének feltérképezése. Biokémiai és molekuláris biológiával is foglalkozott, és az orvosetika területén is végzett kutatásokat.
Szívén viselte a gyermekorvosok képzését is: igazgatása idején a Kórház a gyermekorvos képzésnek és továbbképzésnek egyik központjává vált. 1964-ben intézetünkben jött létre az Orvostovábbképző Intézet I. Gyermekgyógyászati Tanszéke, melynek 1983-ig vezetője volt, de haláláig tanácsadóként segítette a Tanszék munkáját.
A fentiek a szakmai tények. Ám meg kell emlékeznünk Sárkány tanár Úr emberi nagyságáról is. Szerénysége, puritánsága, őszintesége és egyenessége köztudott volt. Bizalommal volt mindenki felé, mindaddig, míg ezzel a bizalommal vissza nem éltek…
1983-ban nyugdíjba vonult, de szaktudásával, tapasztalatával haláláig segítette a gyógyító és tudományos munkát.
1990. július 10-én hunyt el. Temetése az Új Köztemető szóró parcellájában volt.
EMLÉKÉT MEGŐRIZZÜK!
Széll Kálmán (1843-1915) miniszterelnöksége idején – sok év tervezés és egyeztetés után – megszülethetett a Gyermekvédelmi törvény. (1901. évi VIII. törvénycikkely). A törvényi szabályozás szerint a talált, valamint a hatóságilag elhagyatottnak nyilvánított hét éven aluli gyermekek ellátásáról az állam köteles gondoskodni. Az 1901. évi XXI. törvény a 7 éves kort 15 év életkorig kiterjesztette.
A törvény meghatározza az elhagyatott gyermekek fogalmát, a családi krízishelyzetek esetén biztosítja az állam segítségét és az intézeti elhelyezést. Garantálja az állami gyermekvédelmet, és kijelenti, hogy igényt tart a társadalom kisegítő munkájára.
A jogszabály egyedülálló Európában. A törvénnyel együtt kialakított gyermekmenhelyi rendszer több európai ország csodálatát kivívja – és hasonló rendszer kialakítására ösztönzi. Angliából, Oroszországból minisztériumi képviselők érkeznek tanulmányozni a magyar szabályozást, a bécsi Pestalozzi Intézet állandó munkakapcsolatban áll a hazai gyermekvédelem irányítóival.
A jogszabálynak megfelelően az állam ún. gyermekmenhelyeket hoz létre. Ezek felügyeletével Ruffy Pált (1854-1934), [Bars megye alispánja, kormánybiztos] bízza meg a miniszterelnök. Ruffy nagy lendülettel és lelkesedéssel kezdi a szervezést.
A fővárosin kívül 16 városban hoznak létre állami gyermekmenhelyet: Aradon (átadva: 1904. május 1.), Gyulán (1904. október 29.), Debrecenben (1904. október 15.), Kecskeméten (1904. október 28.), Kolozsvárott, Nagyváradon (1904. május 11.), Pécsett (1904. augusztus), Szabadkán (1904. július 27.), Szegeden (1904. április 16.), Veszprémben (1904. október 15.), Kassán (1904. december 1.), Marosvásárhelyen (1904. augusztus), Munkácson (1905. október 31.), Rimaszombaton (1905. október 1.), Szombathelyen (1904. július 18.), és Temesvárott (1904. május közepe). Az intézmények élére nagyrészt gyermekorvosok kerülnek, akik nemcsak közigazgatásilag, hanem szakmai szempontból is irányítják a menhelyeket.
Ruffy Pál előadásában így jellemzi az intézményrendszert:
„Az állami gyermekmenhely az az intézmény, mely az elhagyatott gyermeket a saját kezdeményezéséből, vagy mert az arra illetékes hatóság oda utalta, felveszi és a számára körülhatárolt területen elhelyezéséről gondoskodik.
Az állami gyermekmenhely három feladatkört tölt be: az egyik, hogy felveszi a gyermeket; a második, hogy visszatartja mindaddig, míg kihelyezéséről gondoskodik; a harmadik, hogy a beteg gyermeket gyógyítja. Ennélfogva a gyermekmenhely közigazgatási hivatal, mely a gyermek jogviszonyaira vonatkozó összes jogügyleteket lebonyolítja; gyermekszálló, amelyben a gyermek addig tartózkodik, míg az alkalmas vasúti vonat végleges elhelyezése céljából a vidékre nem szállítja; végre egy minden részletében szakszerűen és a modern hygiene követelményei szerint berendezett csecsemő- és gyermekkórház.” 1
A fővárosi tevékenység – saját épület híján – a Fehér Kereszt Országos Egyesület tulajdonában lévő IX. kerületi, Tűzoltó utca 7. és 9. számú házaiban indul meg.
A 9. számú ház alagsorában volt a konyha, a mosó és szárító kamara, a kazánok, és a raktárak. A földszinten orvosi vizsgáló, a dajkák ebédlője, valamint a vidéki menhelyekbe átutalt anyák és nagyobb gyermekek ideiglenes tartózkodási helyéül szolgáló négy szoba. (Budapesten ugyanis tartósan csak a beteg, gyenge fejlettségű, különösebb ápolást és orvosi gondozást igénylő gyerekek maradtak. A többieket vidéki menhelyekre vagy azok telephelyeire szállították.) Az I. emeleten a beteg gyermekek elhelyezése történt, míg a II. emeleten, a betegszobák mellett még egy orvosi műtőszoba is volt.
A 7. számú házban zajlott elsősorban az adminisztráció: a földszinten az orvosi és adminisztrációs szobák voltak a várószobákkal együtt, az I. emeleten az irodák, és az anyák és újszülöttjeik elhelyezésére szolgáló terem, melyből még egyet találhattunk a II. emeleten.2
A beteg gyermekeket Szalárdi Mór mellett Szabó Mihály és Gobbi Gyula segédorvosok látják el, és további 3 felügyelő orvos segédkezik. 5 ápolónő, 1 felügyelőnő és több, mint 20 adminisztratív dolgozó látja el a feladatokat. Több orvos jár konzultálni (szemész, fülész, nőorvos, műtőorvos) – akik némelyik ellenszolgáltatás nélkül végzi e tevékenységet.
Az intézet forgalma már ebben az első évben is hatalmas: a 120 csecsemőággyal, 120 nagy ággyal és 19 gyermekággyal működő menhely 5892 (!) gyermeket látott el, ápolt, illetve közvetített tovább. A kórházi részleg is kialakul a belgyógyászati osztály mellett szemészeti és sebészeti is működik.
1904-ben kerül a Menhelyre Dr. Torday Ferencz, aki több évtizedig lesz meghatározó alakja a menhelyi betegellátásnak, és a tudományos tevékenységnek.
A további években is évi közel 2000 gyermek kerül a fővárosi menhely gondozásába. Noha helye továbbra is elég szűkös, igyekszik megfelelni az országos rendszerben betöltött feladatának is, hisz
- „az összes vidéki menhelyből átveszi azokat a beteg gyermekeket, kiknek betegsége különleges gyógykezelést igényel …
- a menhely az egészségügy és gyógyászat érdekeinek szolgálatában a rendelkezésre álló anyagot tudományosan feldolgozza, vegykonyhája van és külön kórbontóval rendelkezik.“3
Az viszont egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az ekkor már épülő, sokkal nagyobb épületre mihamarabb szükség van.
2 Jelentés az Állami Gyermekmenhelyeknek 1903.-ik évi munkásságáról (szerk. Ruffy Pál) (1905). – Budapest : Schmidl. – 49 p.
3 Jelentés az állami gyermekmenhelyeknek 1906. évi munkásságáról (szerk. Ruffy Pál) (1908). – Budapest : Pátria. – 15 p.
Készült Körmendiné Pók Zsófia: A Budapesti Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely története és irodalma c. tanulmánya alapján. Felhasználása csak megfelelő hivatkozással engedélyezett!
Budapest székesfőváros közgyűlése az akkor még X. kerület, Üllői út és Orczy út sarkán lévő, 4500 négyszögöl területű telket engedi át örök használatul állami gyermekmenhely számára.
Az építési munkálatok 1905. november 27.-én kezdődnek, 1906. május 5-én kerülhet sor a bokréta ünnepségre, és 1907. július 23-án – sokévi várakozás után – a Budapesti Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely saját épületébe költözhet.
1. A Menhely épülete
Ybl Lajos (1855-1934) építész, Ybl Miklós unokaöccse tervezi meg a Menhely épületét. Az új épület 6 pavilonból állt. Az Üllői útra néző 2 emeletes főépület földszintjén került elhelyezésre az adminisztráció, a hivatali helyiségek, lakások, a szuterénben raktárak. Az első emeleten kapott helyet a díszterem, és további lakások is.
A Főépülettel szemben épült fel a 2 emeletes belgyógyászat. Ennek alagsorában tejsterilizálót, földszintjén laboratóriumot és vízgyógyászati termet készítettek. Az emeleti csecsemő osztályon egy „három fülkéjű Pfaunfler-Escherich féle convense” is elhelyezésre került, a koraszülöttek ellátására. A szemészeti és hietikus osztályon is minden szükséges gyógyeszköz a rendelkezésre állt.
A Főépület bal oldalán kapott helyett a gazdasági épület. Ennek földszintjén, két emelet magasságú főzőkonyha épült gőzfőzésre, gőzmosókonyha, mellékhelyiségek, és fertőtlenítő berendezések kerültek elhelyezésre. Az emeletén találhatjuk a megfigyelő szobákat és az átmeneti osztályt.
A Delej utca határvonalán épült fel a földszintes fertőző pavilon, melyben két teljesen elkülönített osztály került elhelyezésre, fertőtlenítő és az inhaláló készülékekkel felszerelve. Szintén erre az oldalra került a ravatalozó épület, mely boncoló helyiséggel és hullakamrával rendelkezett.
2. A Menhely ünnepélyes átadása
A Menhely átköltözése még 1907. júliusában megtörténik, de ünnepélyes átadásra is sor kerül: 1908. június 4-én a belügyminiszter, gróf Andrássy Gyula és a kormánybiztos, Ruffy Pál jelenlétében. Ekkor helyezik el az alábbi okiratot az épület sarokkövébe:
(Ruffy Pál, Szalárdi Mór, és több menhelyi orvos aláírásával)
Készült Körmendiné Pók Zsófia: A Budapesti Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely története és irodalma c. tanulmánya alapján. Felhasználása csak megfelelő hivatkozással engedélyezett!
A Menhely élete az I. világháború és a Tanácsköztársaság idején
A Menhely élére 1909. áprilisában Dr.Szana Sándor, (1868-1926), a temesvári Állami Gyermekmenhely igazgatója kerül. Az ő vezetése alatt indul meg a Menhely eltervezett munkája, és a társadalmi támogatottságnak köszönhetően kitűnően megfelel a rábízott feladatoknak. Az intézet történetét az első világégés idejéről és a Tanácsköztársaság napjairól Barabás Zoltán könyvfejezetéből ismerhetjük meg 4. E szerint a világháború mérhetetlen nagy feladatot zúdított a Menhelyre. Nem csak az árván maradt gyermekek ellátását, hanem a külföldön internált és onnan hazaszállított, mintegy 2500 gyermek és felnőtt segélyezéséről és tovább-utaztatásáról kellett gondoskodni. A háborúba került család-apák nélkül egyre több gyermek éhezett, az országon belüli vándorlás is jelentős volt, és rengeteg menekült kerül a fővárosba. A pénztelenség és a nyomor hatására egyre több gyermek kerül állami gondozásba. A háború vége felé már papírruhával és papírpelenkával próbálják ellátni a gyerekeket.
Az első világháború után az intézet zsúfoltsága szinte elviselhetetlen mértékű. A fertőző betegségek, az alultápláltság elsősorban az 1 éven aluli gyermekek körében követel áldozatokat.
1918-ban az intézet neve „Magyar Állami Gyermekmenhely lesz, a Tanácsköztársaság idején pedig a „Magyar Tanácsköztársaság Gyermekkórháza” nevet viseli.
1921-ben nyugdíjba vonul Szana Sándor, aki talán a legnehezebb időszakban vezette a Menhelyet. Munkája, embersége és áldozatvállalása példaértékű volt.
A Trianoni szerződéskötés által Magyarország területének 2/3-a elcsatolásra került. A menhelyek fele más ország fennhatósága alá tartozik, az itt maradt telephelyek gyermekeinek ellátása is a Menhely feladata lesz. Az állapotokat jól jellemzi az a tény, hogy egy ágyban már 2, sőt 3 gyermek is fekszik. Nem megfelelő az étel, rengeteg a fertőzés. A megbízott igazgató, Dr. Torday Ferenc (1871-1942) gyermekorvos, aki a Mária Valéria telepen szerez két használaton kívüli barakkot, így „csak” két gyermeket kellett egy ágyba fektetni. Rengeteg a kanyarós, szamárhurutos, járványos fültömirigy gyulladásos beteg – és lehetetlen az elkülönítés. Noha ezen időszakban arra is engedélyt kap a Menhely, hogy vérszerinti rokonokhoz is elhelyezzék a gyermekeket, a létszám nem csökken. A gazdasági helyzet miatt egyre kevesebb nevelőszülő jelentkezik.
1923-ban bízzák meg Dr. Damokos Andort [(1867-1931) Udvarhelymegye alispánja, miniszteri tanácsos] a Menhely igazgatásával, de azonnali eredményeket ő sem tud elérni.
4. BARABÁS Zoltán (1928): A budapesti M. Kir. Állami Gyermekmenhely története
In.: Felsődriethomai Pettkó-Szandtner Aladár (szerk.): A huszonötéves állami gyermekvédelem emlékkönyve. – [S.I.]: Népjóléti Minisztérium. – 9-27 p.
Készült Körmendiné Pók Zsófia: A Budapesti Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely története és irodalma c. tanulmánya alapján. Felhasználása csak megfelelő hivatkozással engedélyezett!
Az Állami Gyermekmenhely életének harmadik, legfényesebb időszaka Dr. Barabás Zoltán igazgató nevéhez fűződik. Az általa 1930 óta megjelentetett „Évi jelentések”; a magyar szaklapokban megjelent, gyermekvédelemmel kapcsolatos cikkei, a menhelyen végzett munka népszerűsítése, a menhelyre került gyermekek életének és sorsának nyomonkövetése mind-mind hivatástudatáról tanúskodnak.
Barabás első dolga, hogy a Mária Valéria telepen létesített barakkokat megszünteti. Következő feladatként a kórházi részlegen lévő kanyaró járványt kell megfékezni: Barabás, a nehezen előállítható szérum helyett saját vérükkel kezeli a beteg gyerekeket. A halálozás csökken. (Ezért a kezelési megoldásért az egyetem magántanári fokozatát is kiérdemli az igazgató.)
Barabás Zoltán rendszeresen járja a telepeket, a meglévő telep-felügyelőnők egy részét elbocsájtja, és szigorítja az ellenőrzéseket. Bejelentés nélkül tűnik fel egy-egy telephelyen, és ilyenkor gyakran elkíséri őt Pettkó-Szandtner is. A „vezetőség” látogatásának szokatlansága a szabályok betartásához vezet a legkisebb településen is.
Ezen időszak alatt több építkezés is történik az Üllői úti Menhely területén: Megépül az új kazánház, és az új központi fűtés, felépül a Transzportépület 14 szobával, emeletén pedig a szerzetes ápolónővérek szobáival.
A gondozónői tanfolyam létesítése is erre a korszakra tehető. Két éves képzés volt, melynek 4 polgári volt az előképzettsége. Óvónők, tanítónők jelentkeztek, így egy idő után rendkívül megemelkedett a személyzet presztízse. Ugyancsak Barabás Zoltán érdeme, egy ún. Gyermekvédelmi múzeum felállítása. A fellelt iratok szerint évről-évre gyarapodott, emléket állítva a kezdetektől a gyermekvédelem ügyének.
Meg kell még említenünk még a menhelyi orvosok tudományos tevékenységét. Barabás az intézetben működő Orvosi Könyvtár fejlesztésével és a naprakész irodalom biztosításával segíti orvosai szakmai fejlődését. Az igazgató gondot fordít arra, hogy évente beszámoljon a Könyvtár gyarapodásáról, ajándékozókról (Torday Ferencz, Pettkó-Szandtner Aladár, Kövér Kálmán stb.); ajándékba kapott könyvekről és folyóiratokról; valamint vétel útján beszerzett folyóiratokról. A Menhely oktató tevékenységéhez nélkülözhetetlen gyűjtemény gondos építését, gyarapítását ő végezte.
Készült Körmendiné Pók Zsófia: A Budapesti Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely története és irodalma c. tanulmánya alapján. Felhasználása csak megfelelő hivatkozással engedélyezett!
A háború és a háború után (1953-ig)
A háború hatása először az élelem beszerzésének nehézségeivel volt érezhető. Nehezen sikerül előteremteni a gondozottak élelmét, elsősorban a tej hiánya okozott gondot. Hiányzik a mosószer is.
Az 1941-1943-as „Jelentésekből” tudjuk, hogy több orvost is katonai szolgálatra hívnak be, és az intézet dolgozóinak légvédelmi oktatáson kell részt vennie. Maga Barabás Zoltán is légó-vezetői vizsgát tesz. Több orvost helyeznek az intézetbe munkaszolgálatra.5
A háború harcai elől a gondozottakat vidékre menekítik, így nem történik emberéletben kár. Az épületek azonban sérülnek: találatot kap a fő épület egy része (ekkor pusztul el rengeteg, a Menhelyre vonatkozó irat), a B épület (Gazdasági épület) egyik szárnya, és a fülészeti osztálynak helyt adó épület is.
A szervezeti átalakítások megkezdődnek: az új államapparátus másképp képzeli el a gyermekvédelem ügyét. A Menhely neve 1949. január 1.-től Állami Gyermekvédő Intézet lesz. Az intézetben működő ún. Transzport Osztályból Átmeneti Otthon néven új osztály alakult. Ám ennek felügyeletét már nem a Minisztérium, hanem a Pest megyei Tanács felügyeletére volt bízva, önálló költségvetését elvették, heti ellátmányból kellett gazdálkodnia. Az Átmeneti Otthon zsúfolttá vált, (noha 80 ágy volt fenntartva a kórházi működés mellett e célra) – ezért szükségessé vált új hely keresése. Az Átmeneti Otthont előbb a Donát utcába, majd az Alföldi utcába helyezik át. A felvételi iroda és a teljes adminisztráció azonban még mindig az Üllői úton zajlik – csak épp más irányítás alatt. Ez elég sok problémát is okoz. Egyre inkább szükségessé válik, hogy a gyermekvédelmi és a gyermekkórházi funkció kettéváljon.
A vezetésben bekövetkező változások első dátuma: 1946. január 7. Ekkor nevezik ki Dobszay Lászlót (1904-1983). a Menhely igazgatójává. Az újjáépítés és az újabb szakterületek kórházba szervezése történik meg igazgatása alatt. Őt koholt vádak alapján 1952-ben bebörtönzik, majd kényszermunkára ítélik. 1952-1953 között nincs megbízott igazgatója a Gyermekvédő Intézetnek.
BARABÁS Zoltán (1944): Évi jelentés a m. kir. állami gyermekmenhely 1943. évi működéséről. – Budapest : Vargyasi
Készült Körmendiné Pók Zsófia: A Budapesti Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely története és irodalma c. tanulmánya alapján. Felhasználása csak megfelelő hivatkozással engedélyezett!
Az ágyszámok további növelésével gyermekkórház szerveződik, mely 1954-től Bókay János Gyermekkórház néven működik tovább. Ekkor már 555 ágy áll készenlétben, a beteg gyerekek fogadására. A nevet – az I. Gyermekklinika kérésére – 1957-ben Heim Pál Gyermekkórházra változtatják. Az ország legnagyobb gyermekkórháza jön ekkor létre, mely a mai napig is biztosítja a gyermekek magas színvonalú ellátását.
1953. decemberében kerül a Kórház élére Sárkány Jenő (1913-1990); aki 1978-ig tölti be ezt a posztot. Az ő igazgatása alatt a már Menhelyen is működő rendelőintézetet nagy forgalmú „poliklinikává” fejlesztik, és a kórház egyre szélesebb spektrumú szakterületeken várja a gyógyítandó betegeit.
Egészségügyi Munka 29. (2) 33-35 p.
Készült Körmendiné Pók Zsófia: A Budapesti Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely története és irodalma c. tanulmánya alapján. Felhasználása csak megfelelő hivatkozással engedélyezett!
