† Kihunyt egy csillag Elhunyt Hirsch Tibor Professzor úr

Dr. Hirsch Tibor 1955-ben végzett a Budapesti Orvostudományi Egyetemen, rövid kitérő után 1956-ban kezdett el dolgozni a Heim Pál Gyermekkórházban gyermeksebészként. Érdeklődése hamarosan a fájdalomcsillapítás és a műtéti érzéstelenítés felé fordult, nevéhez fűződik a maszkos altatások, 1959-től pedig az intratrachealis narkózisok bevezetése a kórházban. 1962-ben irányításával intenzív részleg kezdte meg működését, 1982-ben pedig megnyílt az általa megszervezett Központi Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztály, melynek alapító osztályvezetője lett.

Kandidátusi értekezésének megvédése után 1982-ben címzetes egyetemi docens, 1993-ban címzetes egyetemi tanári kinevezést kapott, tudását és hatalmas tapasztalatát számos előadásban, cikkekben és tankönyvben osztotta meg, tanítványai közül számosan lettek az ország vezető gyermekaneszteziológusai és –intenzív terapeutái.

1982-ben a Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaságon belül megalakított Gyermekaneszteziológiai Szekció alapító elnöke lett, 1993-ban pedig az önállóvá vált Magyar Gyermekaneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság első elnöke, majd örökös tiszteletbeli elnöke lett.

Szakmai és szakmapolitikai érdemei, hatalmas tudása mellett valamennyi munkatársa és tanítványa kiemeli kedvességét, empátiáját, szerénységét, segítőkészségét.

Professzor úr a magyar gyermekintenzív terápia és aneszteziológia szakma egyik alapítója, sok éven át a Heim Pál Gyermekkórház gyermek intenzív osztályának vezetője volt. Olyan iskolát teremtett, ahol a mindenkori legmagasabb szintű tudást képviselte és új technikákat vezetett be a gyermekek altatása során.

Nyugodt, csendes személyisége, mindig fénylő szemei és mosolya biztonságot sugárzott a gyermekek és a kollégák felé is. Mindig ott volt, amikor szükség volt rá. Mindig a gyermekek életének megmentését, a gyermekek gyógyítását helyezte a középpontba. Nagyon sok gyermeket mentett és gyógyított meg kollégáival. Ez volt az élete.

Fénylő csillag volt a szakmájában és az emberek között. Azt hittük rajta nem fog az idő. Azt hittük örök. De most kihunyt egy csillag, melynek a fényét megőrizzük emlékeinkben és szívünkben, a tanításait pedig generációk adják tovább egymásnak és fejlesztik tovább, hogy még nagyon sok gyermeket megmenthessünk.