In memoriam dr. Pataki László

Gyászolunk! Tragikus balesetben elhunyt dr. Pataki László, nyugalmazott osztályvezető főorvos, kollégánk, barátunk. Évtizedeken át volt a Kórház dolgozója, előbb a Fül-orr-gégészeti, majd a Foniátriai Osztály vezető főorvosa.

Pályáját – családi hagyományait követve – gyógypedagógusként kezdte, majd ezután jelentkezett az orvosegyetemre, mivel úgy gondolta, hogy szeretett szakmája, a gyógypedagógia medicinális aspektusait is ismernie kell. A fül-orr-gégészetet választotta, mert ez a terület foglalkozik legközvetlenebbül a beszéd zavaraival. Az Uzsoki utcai kezdés után a Hirschberg Jenő vezette osztályra, Madarász utcai Gyermekkórházba került, majd főnökével együtt átjött a Heim Pálba. Jó diagnoszta, ügyes sebész volt, de igazán elemében a foniátriai rendelésen, illetve a beszédjavító műtétek területen érezte magát. Kandidátusi disszertációját – Horváth Szabolcs neurológussal közösen – a beszédzavarok neuro-foniátriai összefüggéseiről írta, megalapítva hazánkban ezt az új diszciplínát. Lelkes inventor volt, több szabadalom, által konstruált diagnosztikus eszköz fűződik a nevéhez. Szűkebb szakmájában lapot alapított „Beszédgyógyítás” címmel, melynek éveken át főszerkesztője volt. Számos hazai és nemzetközi közleményt jelentetett meg, hazai és külföldi előadások résztvevője, több kongresszus szervezője volt. A Heim Pál Gyermekkórházban sok éven át volt a Szakszervezeti Bizottság elnöke, s mint ilyen, harcosan védte a dolgozók érdekeit. Nyugállományba vonulása után még inkább az oktatás felé fordult vissza, és – gyógyító tevékenysége megtartása mellett – tanszékvezetőként dolgozott a Gyógypedagógiai Főiskolán, valamint egyéb oktatási intézményekben.

Empatikus, odaforduló, türelmes ember volt, betegei nagyon szerették, ragaszkodtak hozzá. A szakmája természetéből fakadóan az egyes kis betegek vizsgálata néha hosszabb időt igényelt, ezért sokat kellett várniuk a betegeknek a főorvos úrra. Ezt ők soha nem kifogásolták, vártak rá türelmesen, mert tudták, ha sorra kerülnek, Pataki főorvos teljes figyelmére számíthatnak, nem fog sietni, nem fog kapkodni, lesz idejük feltenni az összes kérdésüket és választ is fognak rájuk kapni. Hasonlóan nagyon jó volt a kapcsolata a kollégákkal, a Kórház összes dolgozójával. Mindig számíthattunk Rá. Igen nagy munkabírása volt, és nagyon jól állta a sarat az élet által rámért csapások során is, amelyekből bőven kijutott neki. Utolsó évtizedeiben a munka mellett a megtalált családi boldogság jelentette számára a legnagyobb örömet.

Tisztelt Tanár Úr, kedves Laci (vagy Gergő, ahogy legközelebbi barátaid szólítottak)!

Köszönjük, hogy velünk voltál, emlékedet megőrizzük szívünkben, nyugodj békében!

 

Katona Gábor